NYÍLT LEVÉL A TMRSZ FÕTITKÁRÁNAK

NYÍLT LEVÉL A TMRSZ FÕTITKÁRÁNAK


Tisztelt Szima Judit!

Igyekszem nagyon rövidre fogni üzenetem. Arra kérem, figyelmesen olvassa el, és beszélgessenek errõl a többi társ-szakszervezeti tagokkal, vezetõkkel.

A lényegre. Önök meglehetõs vehemenciával igyekeznek haragjuknak hangot adni. Régen eltûnt szakszervezeti erényeket, értékeket mutatnak. És ez függetlenül bármi féle politikai beállítottságtól, komoly és brutális megszorítások idején, alkalmával talán tolerálható, sõt esetenként támogatható.

Kérem, egyet ne felejtsenek el. Volt ebben az országban egy évforduló, amire tiszta szívbõl készült, mondhatni az egész nemzet. Kivétel talán az a néhány hajlott korú hóhér, aki máig tagadja bûneit. Ami bûnök egyébként Hága elé valók volnának, mint háborús bûncselekmények, s nem honi papírtologatás tárgyaként látványjogászkodásban felejtésre játszani.

2006 õszén fõleg Budapesten, de az ország számos egyéb településén is olyan sorozatos rendõri akciók zajlottak, amelyek sem szakmailag, sem politikailag egyszer sem megengedhetõk. Pont.
Ezekben az akciókban, pontosan tudható a szolgálatba léptetettek neve. Tehát személyük ismert.

Tudniuk kell, a szemkilövésre, a könnygázfelhõre, a lovasrohamra nincs és nem lesz bocsánat. Ne is kérjenek, ne is várjanak társadalmi támogatást, ameddig ki nem vetik a rendõrség és a büntetésvégrehajtás soraiból azokat az alakokat. Azok szadisták, nem rendõrök, nem fegyõrök. Állat módjára viselkedtek, és a bevetés körülményei erre nem adnak felmentést. Ezeknek kivétel nélkül Hága elõtt a helyük. Háborús bûnösök, a legfelsõbb vezetõikkel együtt. Azért, mert volt, aki vezényelte az oktalan haragot, s volt, aki végrehajtotta az embertelen parancsot. Ahelyett, hogy fegyvert fogtak volna a tébolyult tisztekre, még akár az ország akkori vezetõire is, és meggátolni õket a további intézkedésig a gyalázatban, a vérengzésben. Régebben volt ilyesmi a szolgálati szabályzatban. Vagy ez már a security ízlés szerinti változat alapján zajlott?

Ismétlem annak a létszámnak nincs és nem lesz bocsánat. Nincs helyük semmi fegyver, vagy hatósági jogosítvány közelében. Annál inkább az árokparton közmunkán a nyugdíjuk megvonását követõen.

Azok valóban jogtalanul kapják a korai nyugdíjukat, ami mellé még arcátlanul legkevesebb ugyanannyit mellékeresnek, sokszor külsõsként alvállalkozóként visszafoglalkoztatva, vagy most már saját úgynevezett biztonsági vállalkozást alapítva. A kenyeret nem érdemlik meg, nemhogy ezt a fényûzést, ami valljuk meg a mai magyar átlagbérekhez képest aránytalan és dühöt kiváltó, irritáló a társadalom döntõ többségének meggyõzõdése szerint.

Önöket megpróbálják „leszalámizni”. Ki is mondja legutóbbi tájékoztatójában. Bizony, szegény az eklézsia, és a kisrendõrnek csupán a péterfillérek maradnak, meg a hangzatos ígéretek.

Szükség van erõs, szakmailag megbízható, minden gyanú felett álló rendvédelmi szervezetre. 2006-os rendõrök és fegyõrök nélkül! Látványosan, akár néven is nevezve, vessék ki a soraikból ezeket, és akkor, de csak akkor lehet reményük a társadalmi elfogadottság, végül támogatottság emelkedésére. Addig nem.

Ha majd megtisztították soraikat a szadista állatoktól, akkor viszont gõzerõvel érvényesítsék érdekeiket, bizonyos társadalmilag tolerálható alkufolymatban. Akár az utcán is. El kell mondanom, az emberek döntõ többségétõl azt hallom, hogy ez a korai nyugdíj, amit most meg akarnak védeni, mint lehetõséget, valóban korai. Valahol félúton még elfogadnák az ajánlatot. Abban azonban nem lehet vita, hogy a szerzett jog alapján, tisztességes munka után nyugdíjba vonultakat ne lehessen elfogadhatatlan munkafeltételekre visszakényszeríteni. Ismétlem, 2006 õszi rendõrök és börtönõrök ebbõl kizárva.

További lehetõség volna, ha minden korai nyugdíjazott rendõr önként visszalépne a további jövedelemszerzéstõl.
Az azért kevéssé tolerálható és nem felel meg a valóságnak, hogy a családjuk és az életterük kerülne ezzel veszélybe. Erre a magyarok milliói még 2006-ot is félretéve nem vevõk. A nyomor milliói ezt soha nem fogadják el. Erre nem lehet magyarázat mindenféle túlterheltség sem. Azért rendõr és börtönõr az én, meg a milliomodik magyar ember keserves adóforintjaiból érettünk eltartva. Ne vállalja ezt, ha ezt nem fogadja el! Ilyen nagyon egyszerû.

Tessék, mutassanak példát erkölcsi megtisztulással, rég elfeledett szakszervezeti összefogással. Tudjuk, hogy képesek erre. Tegyék meg!

A többi érintett munkavállalói szakszervezeti tömörülésben talán kevésbé van szükség erkölcsi megújulásra, de náluk szintén felül kellene vizsgálni egyes munkakörökben a korkedvezmény lehetõségét.

Ne hallgassanak kormányzati szirénhangokra! Az az idõ eljárt, és szinte teljesen elinflálódtak a választási ígéretek, meg a kezdeti kardcsörtetések. Mert nem tettek semmit.
A szóvirágok is elhervadnak, és éhség meg düh lép a helyükbe.

Emlékezzenek rá, hogy az ország adósságának döntõ többségét nem a magyar nemzet hozta össze, tehát nem is felel érte. Keressék meg, fogják el, aki bizonyosan tehet errõl, állítsák bíróság elé, és hajtsák végre a kiszabott büntetésüket! Ebben a rendõrök és a börtönõrök is érdekeltek. Az õ zsebüket is feji a csaló bankok özöne, és hazug kamata. Így termelik ki az idegen hódítók a meghosonlásig korrupt és kegyetlen rendõröket, akik már valóban a bûnfolyam cseppjei. Mire várnak?

De addig…. a többi csak szóhabzás, látványkeménykedés, ami valóban feleslegesen kelt könnyen ellenõrizhetetlenné váló indulatokat. Különösen kockázatos ez azok körében, akiknek hivatalból van fegyverük. Ezt Önök is tudják.

A cérna egyszer elszakad, és akkor nem lesz, nem lehet olyan rátermett vezetõ sem a szakszervezetek soraiból, sem saját felettesi köreikbõl, aki rendet tartson. Az a káosz tovább hergeli az ország indulatait, és senki el nem fogadna ezért egy akár ideiglenes, de mégis csak fegyveres hatalomátvételt.

Lehet egy határt szabni, hogy mától, aki ezekben a testületekben képzeli a jövõjét megélni, a változott feltételekkel is, azt szívesen látjuk. Azonban ott már az új alkunak van helye.
Ne feledjék, nagy itt a szavak súlya! Sok millió magyar figyeli tetteiket. Sem elvtelen alkunak, sem jogtalan, vagy erkölcstelen elõnyök megszerzésének sem történelmi ideje nincs, sem gazdasági alapja ebben az országban. De amit meg lehet tenni, azt tegyék meg!

Végezetül szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy a honlapjukon látható jelvény, sokban emlékeztet hátterével az USA zászlójára. Erõsen pozitív lehetne, ha a csillagos pajzsmezõt a nemzeti trikolórra váltanák (http://www.tmrsz.hu/). Kifejezetten taszító látvány, amire nem lehet magyarázat az eu-ba beleléptetés. Magyar rendõr maradjon magyar! A rendhez nem kell eu. Fõleg nem eu.


Köszönöm a figyelmét!

Üdvözlettel:
Lengyel Károly

Ferencváros, 2011. május 23.