ÁLDÁS RAJTUNK

ÁLDÁS RAJTUNK


Áldás rajtunk és fiainkon,
ünnepe lesz minden magyarnak.
Nem feltámadni, de élni,
a Hazáért mindíg tenni kell.
Holtak, kiket kitudja miféle jelek alatt,
esetlen botor szónokok szólongatnak
csodákat ma sem tehetnek,
hisz õk ott táncolnak mécseseinkben!
És a Csillagösvény is égi ékszer,
nem jött onnan vissza senki -
éljenek bár boldogul,
ha már meg sohse hallgatnak.
S elmegy innen zarándok,
akár tengernyi szép zászlóval,
s mint indult volt üres tarisznyába
célban sem akad éltetõ morzsa.
Éberebb nem lehet magyar,
mint mikor korgó gyomra
vezeti végsõ vitézségre.
S üthetnek szép testünkbe
akárhány kovácsolt vasszeget,
fejünk felett tábla hirdeti
egy ország Trianon jaját,
nem adja vissza senki jussunk
mikor égbe ûznék Árpád honát.
S ûzhetnek-e vaj'h, s hová?
Itt vagyunk, itt élünk!
Elment a tatár, török, sváb, ruszki -
barátom! - elmegy ez is!
Csak fel ne add, kérlek,
mert ha hallod a dobok hívószavát,
ott van a helyed tárt karokkal,
mint száguldó vihar,
megtenni akár egyetlen dicsõ napon,
mit eddig temetett százévnyi avar.
Jönnek idõk, bizony nagy idõk,
S te nem leszel velünk?
Hát hogyan is képzelnéd mindezt?!
Nélküled sem lehet e világ kerek!
Jöjj hát, és énekelj!
Christus Vincit, Christus Regnat, Christus Imperat!


Ferencváros, 2011. április 24.

Lengyel Károly