KITELT A BECSÜLET, AVAGY A FÉLELEM BÉRE

KITELT A BECSÜLET, AVAGY A FÉLELEM BÉRE

NYÍLT LEVÉL SANDOR PINTERNEK


Sokan jól emlékszünk erre a filmcímre. Izgalmas eseménysor ábrázolja az emberi kiszolgáltatottságot, a pénz hatalmát a veszély ellenében. Emberi vér tapad az olajhoz, a haszonhoz. A mások kizsákmányolásából eredõ haszonszerzéshez, és a félelem ellenére ahhoz a vállalkozáshoz, ami a kizsákmányolónak még több haszonnal járhat.
Tragikusan szép és emberileg igaz történet, mégsem errõl szól a félelem bére ma MAGYARORSZÁGon. Most nem errõl van szó.

Ma arról szól a történet, hogy egy minden emberségébõl kivetkõzött szervezet igyekszik a mundér becsületét azzal visszaszerezni, hogy idegen gazdáinak való önkéntes megfelelési kényszer hatására saját véreit töri kerékbe.

Ugyebár a mindenkori törvényeink szentesítve vállalnak garanciát a magántulajdon szentségének védelmére. Meg az emberi élet szentségének védelmére.

Mi van akkor, ha az állam bizonyítottan képtelen ellátni ezt a vállalt kötelezettségét? Akkor jönnek a magánhadseregek, és megteszik a magukét. Mindenhol így mûködik ez a világban. Csak azt teszik, ami minden egészséges önvédelemmel rendelkezõ nemzetben munkálkodik, semmi mást. De azt alaposan, ám a fennálló törvények keretei között. Ja, és fegyvertelenül. Érti, ugye?
Mi van akkor, ha maga a hatalom nem tûri ezt a rendteremtést? Bizony elszabadul a pokol. Mindenhol így mûködik ez a világban.
És így is fog mûködni mindaddig, amíg rend nem lesz. Mondom, rend! Nem mindennapi lopás, ártatlan idõs emberek, és védekezésre képtelen gyermekek zsarolása kékre-zöldre verése, nem a torkok átvágása ötszáz forintért, nem tisztaéletû magyar leányok megrontása, meglett családos anyák falkában történõ részeg, vagy drogfüggõk általi nemi széterõszakolása. Érti Pintér? Érti?? Ezek tények!

Egy szó a helyes válasz! Értettem! Dolgozó hazámat szolgálom!
De maga nem ezt teszi Pintér! Nem ezt!
Maga Pintér magánterületen intézkedik olyan ügyben, amihez a magyar alaptörvények értelmében a világon semmi köze, ahelyett, hogy azzal foglalkozna, ami a dolga.

Ha nem tetszik a kritika, le is lehet mondani, el is mehet! Tessék, csak tessék.
Csak amit hátrahagy, azt úgy nevezik, romhalmaz. Emberi, társadalmi romhalmaz.

Mit fog kezdeni akkor, ha a természetes élni akarás felülkerekedik azokban, akiket megloptak és holnap nem lesz tûzrevalója? Talán tûzre veti azt, aki megvédi a saját telkén a sufniját?
Mit fog kezdeni akkor, ha a természetes élni akarás, és sokadszori tettenérés miatt egy-két elkövetõt átjár a helybéli gazda villája? Kiszögelteti a tolvaj helyett a község valamelyik fájára, mert élni akart, és nem tûrte el, hogy az ólból lábon elhajtsák a jószágát?

Ez jön! Ha Maga, Pintér ezt nem látja, akkor vak és siket. Alkalmatlan az én, a huszadik, a milliomodik magyar tulajdoni és testi épségének esküdt védelmére! Érti Pintér? Érti? Al-kal-mat-lan!

Dehogy érti! Csak a konc, az elõjog vezeti és nem képes beismerni, igenis szüksége volna a sürgõs segítségre. Mert az, akit ma elõállíttatott, a feltûnõ sietséggel megjelentetett törvénymódosítás alapján, pontosan azért, mert a maga idegen gazdái ezért üvöltenek, a szerencsétlen nem lát más kiutat.
Akit elõállítottak, neki egy bûne van az idegenszívûek elõtt. Nem idegen, hanem kizárólag magyar érdeket kívánt védeni. És tudja mit, Pintér? Nem is nézte az illetõ, hogy kinek a tulajdonát védi. Egyetlen fõ szempont van, ami ezeket a szerencsére egyre gyarapodó létszámokat vezeti, ez pedig a természetes önvédelemhez való jog. A megélhetési önvédelem! Az a jog, amit próbálhatnak számtalan törvény módosítgatásával korlátozni, nem fog sikerülni. Nem fog sikerülni! És itt még csak szót sem ejtettem arról, hogy ezek az elkövetõk döntõ többsége cigány származású. Csak tolvajokról, rablókról és gyilkosokról volt szó. Olyan társadalmilag kezelhetetlenül beilleszkedésre képtelenül alulszocializált egyedekrõl, akik már mindenhonnan kikoptak, elkergették õket azért, amiért most már naponta szervezõdnek országszerte emberek, vagyis megvédeni saját életterüket. Jól teszik.

Nem érdekli a becsületes és törvénytisztelõ embereket már, hogy milyen hangzatos mentegetõzések álarca mögé bújik a rendõrség. És tudnia kell, ez így természetes. Védekeznek a megkárosítottak, a megtámadottak, ahogy tudnak. És most már elérte a mai magyar társadalom azt a feszültségi szintet, hogy magát, és az össze többi rendõrt kiröhögik, jobb esetben legyintenek szánalmas magyarázkodásaik hallatán.

Magam is tettem bejelentést sok évvel ezelõtt, amikor lakásunkba betörtek. Harminc nap elteltével egy sajnálkozó levelet küldött a rendõrség, melyben közölték, a tettes ismeretlen.

Kit érdekel, hogy mit magyaráznak szép számokkal megtámogatva? Magam hónapok óta nem láttam gyalogos rendõrt az utcán. Tény. Ha bármikor kedve szottyan valakinek megtámadni, meg is teszi. Azért mert maga, Pintér, és a testülete elégtelenek a magyar közrend és közbiztonság fenntartáshoz.

Így azután nyolcvan milliméternél jóval rövidebb élhosszúságú, ám szike élességûvé élezett bicskámra vagyok kénytelen bízni biztonságom, testi épségem reményét, amikor felveszem a ránkerõltetett (idegenek hasznára sereglõ) pénzgépeknél a havi fizetésünket. Amiért keservesen megdolgoztunk, nem úgy mint maga, Pintér. És szemernyi lelkiismeretfurdalásom sincs, amikor néhány hónapja, fényes nappal ezzel a népies eszközzel futamítottam meg azt a kóbor csõcseléket, aki nem számított ellenállásra, amikor elléptem a géptõl zsebemben a pénzemmel. Szerencsétlen pára maga alá piszkított, mielõtt futni hagytam. Talán egy életre megtanulta, nem egészen törvényes mások munkabérét elrabolni. Pedig csak villant a kés.

És mi van, ha egyre többen védik meg magukat a törvényes keretek között, ám a legteljesebb erõbedobással? Számolnak maguk néha? Ugyanis messze egyszerûbb és olcsóbb a bûnt megelõzni a rendõri erõk nagyobb létszámát biztosítva, mint a bûnügyi tárgyalások sorozatával emészteni az amúgy is csekély állami költségvetést. Vagy ezt az alapigazságot maguknak nem tanították.

Nos, a ma elkövetett hibának komoly következményei várhatók. Behatolni egy magánterületre! Jogtalan. Indoklás nélkül elõállítani bárkit, mert fogdossuk rá, hogy katonásdit játszik, szintén jogtalan. De szerencsére õk a megélhetési önvédelemre készülnek, mert maguk ezt nem védik meg õket.

Eltelt egy kerek esztendõ, hát kitelt a becsület! Mehetnek isten hírével! Maga szerint a bécsi út végén ilyen munkaerkölcs mellett maradhatna-e bárki belügyminiszter, de még utcai poszt is? Hát persze, hogy nem! És ezt maga is tudja. Nem kicsit, nagyon!

Bár ne volna igazam, amikor attól tartok, ebben az országban nem annyi cella, nem lesz annyi bíró és ügyész, hogy megfékezzék a megélhetési önvédelmet, ahelyett, hogy a tolvajokat, rablókat és gyilkosokat juttatnák a törvény elé. Akkor maga le fog köszönni. Na, ennyit a prófétálásról. A többit a jövõ eldönti valószínûleg maga nélkül.

Ahelyett pedig, hogy becsületes hazafiakat eljárás hatálya alatt tartanának, mennének ki az utcára néha gyalog járõrözni, és nem benzinpazarlást folytatva kocsikázni dülledt hassal naphosszat. Mert ma ezt teszik. Pedig ha megtennék, amit kell, és a magyar kis emberek nyugodtan álomra hajthatnák fejüket, talán még tisztelnék is a testületet a számos szemkilövetés, könnygázfelhõ, kardlapozás, lovasroham és letagadott viperahasználat után.

És amikor elbocsájtásakor felveszi utolsó illetményét, jusson eszébe, hogy az lesz a félelem bére! Mert attól kezdve ugyanúgy fog félni, mint a maguk alkalmatlan tehetetlensége miatt egész MAGYARORSZÁG.

Egyébként pedig változatlanul az a véleményem, ha a valódi rendszerváltást bárki maguk közül egy percre is komolyan venné, Budaházy György és társai ellen indított nyilvánvalóan kommunista koncepciós eljárást az eddig eltelt egy esztendejük alatt lezárták volna a szabadon engedésükrõl szóló jogerõs azonnali végzéssel - és fizetve a kártérítést mindazok magánvagyonából, akiknek ebben részük volt eddig is. Ugyanis nem azért fizetek adót, és más sem, hogy ezeket a mûhibákat a mi zsebünkbõl kárpótolják! Mert hogy Budaházy György számára el fog érkezni ártatlan rabságának vége - már ha létezik MAGYARORSZÁGon jog - az olyan biztos, minthogy holnap felkel a nap.
Mert tudja kedves Pintér, maga azért is ülhet például fõszolgai bársonyszékben, mert voltak néhányan köztiszteletre méltó kevesek, bátor magyar emberek, akik nem adták fel, mint maguk 2002-ben. Volt bennük kitartás, gerinc és egy jogtalan, illegitim gépezet ellen nem voltak restek harcba szállni. Azért, hogy most, amikor elvileg rendnek kellene lenni, és nem azért, hogy egy politikai rablócsürhe országlását követõen a mai napig ezeket a hazafiakat rácsok mögött tartsák.

Sajnálattal el kell mondanom, ebbõl a logika szerint csak egy dolog következhet. És ez egy elhibázott üzenet a maguk kenyéradó gazdája, a magyar nemzet felé. Ez az üzenet semmi másról nem szól, mint hogy fogd be a szád magyar, ne védd meg tulajdonod és testi épséged, meg a törvényes rendet nyilvánvaló választási bûncselekmény idején sem, mert könnyen ott találod magad!, hiszen ezt az embert még a fülkeforradalom elõtt verték vasba, és azóta is pórázon vezetik fel minden tárgyalásra, amit csak a gyurcsányista tébolyrezsim kitalálhatott. Hamarosan két esztendeje ennek az aljasságnak, és nem jut az ügy egyrõl a kettõre.

Ismétlem, változatlanul az a véleményem, SZABADSÁGOT BUDAHÁZY GYÖRGYNEK ÉS TÁRSAINAK!
Ha lesz rend, akkor várhatnak a társadalomtól megbocsájtást 2006 õsze miatt. Addig minden szó hamis. Mert nem adhatják vissza a célzottan kilõtt emberi szemeket, a vak fiatalember pszichológusnál töltött megannyi drága idejét az önbecsülésével. A fergeteges lovasroham nyomában a paták csattogását hallom, s ma is szikrázni látom minden alkalommal a Károly körúton a kövezetet, amikor arra járok. Ez pedig a magam részérõl így is marad. Nem felejtem el a magyar rendõrnek látszó hordának, hogy hónapokon át, ha megláttam egy rendõrt, a legközelebbi kanálishoz futottam kiadni az aznapi elfogyasztottat.

Száz szónak is egy a vége! A belem fordul ki a szemforgatásuktól! Hallgasson Pintér és tegye dolgát, amire szerzõdtettük, mi magyarok! Még egyet megtehet. Szalutál és sarkofordul.


Budapest, 2011. április 22.

Lengyel Károly