RABSICOK

RABSICOK


Magyarországon az õsi sómonopóliumot idegen kezekbe adták az idegenbérencek.

Látni kell, hogy a kereskedelemben kapható, Magyarországon forgalmazott só feliratú csomagokon a csomagolóhely megjelölése egységesen Nyírtass.

Ott keverik a valódi sóhoz a kálisót. Néhány éve ezek az idegen véglények részegen randalíroztak a békés nyírségi faluban, és magyar nõket molesztáltak. Csak a kapa, meg egyéb hasonló "békeszerzõ" alkalmasságok állították meg õket, akkor is szélsõségeseztek.

Az az állami vezetés, érettünk el és kitartottan a mi adónkból fizetve, melynek választott embernek látszó bábjai a magyarság elsorvasztására szerzõdtek, és adtak szabad kezet egy állítólag visszatelepülõ charter-hordának - nos, õk errõl mélyen hallgatnak és hallgattatnak. Nagy az õ bûnük. Úgy nevezik: népirtás. És ez nem évül el, mint Nürnberg óta tudjuk. Így fejezõdik be a kettõs mérce gyakorlata.

Mindeközben az állítólagos részeges visszatelepülõk - a mi adónkból, vissza nem térítendõ állami támogatással létesített üzemük hasznából - élnek és virulnak szép Hazánk eldugott szegletében és keverik a sónkat kálisóval. Mert az történik. Nem csupán a só csomagolásáról szól az üzlet, hanem keverõüzemet létesítettek. Ki az a féleszû, aki ezt nem látja? A só csomagolása és a keverése két alapvetõen különbözõ ipari tevékenység. De õk minden engedélyt tegnapra kaptak meg erre, mielõtt „visszatelepültek” volna. Értik? Mielõtt!

A káliumot mûtrágya alapanyagként is használják - sajnos széles körben telehazudva a világot annak jótékony növényi hatásáról koholt aljasságával. S mi sem jellemzõbb ezeknek a kútmérgezõknek a helykiválasztására, mint a valahai Tiszai Vegyi Kombinát közelében üzemet építeni. Onnan kevesebb a szállítási költség, hiszen a TVK is közvetetten az õ pénzükbõl épült. Jó, engedjük meg a formaság kedvéért némi szocialista összeköttetéssel. Persze errõl az ipartörténettel foglalkozók egészen más állítanak, de ezzel majd õk is elszámolnak egyszer Odafent.

Ha valaki például tengeren édesvíz nélkül marad, az szomjan fog halni. Ugyanis a tengervíz nem alkalmas ivásra. Aki abból nagy mennyiségben fogyaszt, komoly vesemûködési kihívással szembesül. Ezen keresztül a vér és nyirokrendszer sem képes megbirkózni a feladattal.

Egyél magyar kálisót a mérgezés határáig! Vesd a földedbe a saját halálod, edd meg a pokol terméseit, és halj meg idõben! Tûnj el, békében, hogy a charteres „visszatelepülõk” kényelmesen beköltözhessenek õseid otthonaiba és szülõföldjére! Hogy azután mint bárhol másutt megtették, lerabolva, kifosztva a gazdaállamot, fintorogva odébbálljanak, becsmérelve az õket szívesen befogadó õshonos keresztény népet.

Ezt akarod? Nem? Akkor miért tartod el még mindig a politikusbûnözõket, a fehérgalléros holdudvarukkal, a nyakadra telepített hóhér-bábokat? Idegenek érdekei szerint irtják saját szülõnemzetüket! Ez nagyjából úgy néz ki, mint egy háborús szõnyegbombázás. A temérdek sír errõl is beszél és fog is beszélni. Hacsak elõbb a „visszatelepülõk” le nem vésetik sírkövünkrõl nevünket.

S ha ez nem elég meggyõzni valakit, mert csontagyú (legyen az orvos, politikus, vagy mezei magyar), akkor olvassa Tejfalussy András oldalát a világszõttesen! Onnan megtudható, hogy miközben a luciferi IMF írásba adta, hogy elegendõ ennek a bolygónak hat esetleg hétmillió magyart eltartani a mindennapi kiszolgálásukra fennen megfogalmazottan célzott létszámaként - a többieket zsellérsorba béklyózva - európai rezervátumot terveznek országunkból annak meghirdetett felvásárlásával. Afféle cselédi génletét, mint egy az Eszterházy névre mélységes szégyent vetítõ figura megírta az „Így gondozd a magyarodat!” címû förmedvényében olvasható. Itt a birtokos ragon van a hangsúly! Országunk! Oroznak a világ rabsicai! Nem akarnak orozni, teszik.

Nem szabad elfelejteni, csak ott orozhatnak, ahol lehet. Ahol nem engedik õket sukorózni, nyírtassozni, erzsébetvárosozni, lakóparkozni, plázát építeni, stb., ott nem lehet. És pont. Hiába akkor csalás, zsarolás, vesztegetés, fenyegetés, nemzetközi szélsõségezés és ország-világ elõtt filmekkel bizonyított szemkilövetések rikácsolt tagadása!

Így gondozd õket! Építesd meg velük az országunkból kifelé vezetõ utat, és kínáld meg vele õket. Nem mondható majd, hogy nem kapnak munkát, hiszen gálánsan tisztességes megélhetést biztosítasz. Fiataljaiknak építõ-vándortábort mûködtetsz. Egye fene az én adómból is!

És elénk terül a csendes határ, fehér címeres kövekkel szegélyezve, ahol könnyes búcsút veszünk az együtt átdolgozott idõ emlékére. Szívesen látjuk õket máskor is, hogy turistaként elvigyék jó hírünket. Emlékezzenek itt, amirõl csak szívük engedi, szóljanak templomaikban ahányszor tetszik. Majd gyarapítsák a palesztinok õsi földjét békében. Tõlünk ennyi telik, hiszen a magyar emberek életében a vendéglátás nem tréfadolog.


Ferencváros, 2011. április 2.

Lengyel Károly