MIT TETTÉL, MAGYAR RENDÕR?

MIT TETTÉL, MAGYAR RENDÕR?


Jól figyelj, magyar rendõr, és szállj magadba, mert az egyik kenyéradó gazdád szól hozzád!

Himnusz gyalázás 2011 március 15-én. Hõsök tere
http://www.youtube.com/watch?v=KvtF2GlmD5s&feature=player_embedded

2006 õszén azt gondoltuk, ennél lejjebb nem züllik a magyar rendõri állomány. Rosszul gondoltuk!
Ott voltam néhány méterrel odébb, ahol ez a kis film készült. Megvallom a lábam gyökeret vert a kõbe. Van a gyalázatnak olyan foka, amikor az áldozat, vagy a tanú tehetetlenné válik az ámulattól. Attól az ámulattól, ami egy ilyen gyomorforgató jelenet kapcsán - de még csak szemlélõként is - lélekbemarkolóan rátör az emberre. Az emberre, nem a rendõrre.
2006-ban magyarságunkban porig alázott minket a sok darab rendõrnek látszó robot. Nincs mentség a kiemelten védett nemzeti jelképeink meggyalázására. Emlékezzünk a zászlók szándékos megtaposására! Emlékezzünk az emberek arcába ordított „Rohadt magyar!” kifejezésre!
Nincs mentség! Nincs bocsánat!! Nem is lesz soha!!!
S most itt a Himnusz, amelyet a magyar alkotmány kiemelten véd. Az a vers és az a dallam, ami sok-sok éve a magyar emberek lelkébe ivódott, nemzedékrõl nemzedékre meghatározta szellemi, lelki, s nem utolsó sorban fizikai hovatartozásunkat.
Ezután már csak a címer következhet, ugye magyar rendõr? Azt akarod? Arra kaptál parancsot, hogy a Magyar Himnusz éneklése közben láss hozzá a tömeg igazoltatásához? Kitõl kaptál rá parancsot? Csak nem attól a fekete öltönyös, kopasz, középkorú alaktól, aki a mûcsarnok elõtt vigyorogva élvezte az események látványát egy rendõrautónak támaszkodva?
Bezzeg a ruszki címerért úgy kóterba vágtatok embereket, csak úgy zörgött a csontjuk. Azt az önkényuralmi jelképet véditek, amit régen el kellett volna bontani. A megszállók emlékét védve magatok is megszállókká váltatok - vagyis idegenné. Erre sincs bocsánat!
Magyar rendõr! Nem ismered az állampolgári kötelességed? Még a kommunista alkotmány is kiemelten védettnek nevezte a nemzeti jelképeket, és azok használatát. Te meg jössz, ki tudja melyik omladozó vályogsorról, s mert mundért adott rád a rendszer, azt mutogatod, neked bármit szabad megtenned?
Nem! Neked, magyar rendõr szolgálnod kell! A pénzemért, a pénzünkért, értem, érettünk! Ezt jól jegyezed meg!
Nem az a dolgod, hogy a magyar Himnusz éneklése közben elhurcold, aki azt énekeli! Felfogtad?! Az a dolgod szolga, hogy a magyar Himnusz alatt feszes vigyázzba vágd magad és tisztelegj! Megértetted?!?! Egy szó a helyes válasz!!!: Igenis!
Hiszen semmibe nem került volna megvárni a dallam végét, és akkor kimondatni a szervezõvel a rendezvény befejezését. A csak úgy magunk között szólva önmagatok leköpésével egyenlõ, hiszen mint törvényalkalmazónak nem áll jogodban ezt megítélni. Nem feloszlatott szervezetrõl van szó, hanem új társaságról. Olyan kiváló emberekrõl, akik meglehet a szüleid házát is védték árvíz idején, vagy a kommunista ivadékok hatalmas üzletének tragikus végén a vörösiszaptól mentették. Ehhez nem kell iskola! Ehhez nem kell, hogy a veréb lepiszkítsa a vállapod! Emberség kell ehhez. De az benned nincs!
Mit tettél magyar rendõr?!
Utólag a filmet látva a hányinger kerülget. Ott a helyszínen azért nem okádtam, mert nem volt semmi a gyomromban. És tudod miért? Azért, hogy a 16%-nyi adócsökkentésnek hazudott pénzembõl, pénzünkbõl hájasodhass! Azért!
Belõlem, belõlünk élsz! A veszett kutyához váltál hasonlóvá, magyar rendõr, amelyik belemar az õt etetõ kézbe. Halkan mondom, és lassan is írom. Ugye tudod, mit szoktak ilyenkor a gazdák tenni?
Nos, neked ez nem jár ki! Túl egyszerû volna. Szenvedj majd elõbb, azt kívánom! Nem kicsit! Nagyon!
Szégyentelen intelligencia-hulladékokká váltatok, akik elhurcoltátok a Himnuszt éneklõket a pokolbéli parancsnokotokkal együtt. Annyi vér nem volt abban a bizonyos tagodban, hogy figyelmeztesd a parancsnokod, hogy éppen a nemzeti imánk meggyalázására adott parancsot, s mint ilyen, azonnal szolgálaton kívülinek kell kikiáltanod? Ez nem fér a fejedbe?
Soha, érted?, soha nem nyersz ezekre a bûnökre bocsánatot!
Takarodj vissza, ahonnan jöttél! Kotródj árkot tisztítani! Az való neked! Szégyenbe keverted a magyar fegyvert!
Tûnj el, vissza se nézz!


Budapest, 2011. március 16.

Lengyel Károly