SÜNRAJZÁS - Rohamrendõrök a budapesti Hõsök terén

SÜNRAJZÁS

>Rohamrendõrök a budapesti Hõsök terén<


Mottó:
„Egy szép napon óvodások érkeztek a Kreml elõtti Vörös térre. Hangos kacagás kísérte játékukat. Éppen Sztalin elvtárs ablaka alatt álltak meg hosszabb idõre pihenni. Sztalin elvtársat nagyon zavarta munkája közben ez a hangzavar. Ezért íróasztala mellõl felemelkedve az ablakhoz lépett és mosolyogva behajtotta azt. Sztalin elvtárs kiemelkedõen emberséges gesztussal reagált az õt zavaró hangokra, hiszen le is lövethette volna õket.”


Gyönyörû idõjárás köszöntött ránk egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk napján. Különbözõ helyszínek és rendezvények között válogathat a tisztelt honpolgár. Így többek között bejelentett és elfogadott rendezvény keretében a Magyar Nemzeti Gárda kívánta leróni kegyeletét 1848 emléke elõtt a budapesti Hõsök terén.
Néhány tucatnyi gárdista jelent meg a téren, s talán a szimpatizánsok többen voltak. Már az ünnepség kezdete elõtt 20-30 perccel gyülekeztek a rendõrnek látszó vegyületek, és feltûnõen nagy létszámban masíroztak. Folyamatosan érkeztek az erõsítésnek szánt erõk, úgy terjedelemben, mint darabszámban. Csak úgy sárgállott a mellényüktõl a környék!
Délelõtt 11 órára volt hirdetve a rendezvény. Külön kötekedés céljából beszóltak a sünök a gárdistáknak, hogy nem fejlõdhetnek alakzatba. Nem is tették. Szép egyenes sorokban ültek a tér díszburkolatának kövén. Annyit tettek, hogy talpra álltak, amikor elkezdõdött a megemlékezés. Ez már a sünöknek alakzatnak számított, és megindultak menetoszlopban a résztvevõk felé. A Mûcsarnok felõl érkezõ legnagyobb létszámú erõ egyik krumplivirágosa fennhangon többször elmondta a láthatólag most végzett csekélyértelmû mundérosoknak, hogy csak az alakzatban állókkal foglalkoznak, más senkivel.
Némileg megnyugtatónak szánhatta a civil szimpatizánsoknak? Ki tudja? Nem az volt, ez már kifejezetten fenyegetés látszatát keltette. Közben a színpad mögött megjelent a helybéli fõsün hangágyús kocsija, és felszólította a tömeget, hogy fejezzék be a rendezvényt, mert szabálysértést követnek el. A második felszólítás után nemes egyszerûséggel megszûntették a rendezvény hangosítását.
Valahol a tömegben volt egy ember, akinek õsz haja messzire világított. Potyka bácsi, aki az egész eseménysor alatt szinte sziklaszilárdan egyhelyben várta a történéseket.
Ezeket az egyenruhás vadakat az sem zavarta, hogy a rendezvény résztvevõi éppen Magyarország Himnuszát éneklik. Fapofával folytatták az igazoltatást. Késõbb a Székely Himnusz alatt ugyanez történt.
Tanulság: Budapesten nem változott semmi!

Ezek a rendõrnek látszó beszélõ szénvegyületek ugyanazt a pofátlan, provokatív metódust követik, mintha nem is történt volna semmi egy évvel ezelõtt. Nos, ugyanaz a pökhendi, kommunista maradék garnitúra grasszál az országban. Ezek valóban csak az erõbõl értenek? A látszat ezt mutatja.
Szükség volt ilyen viselkedésre? Sokba fog ez nekik kerülni még egyszer. Csípi a szemüket a semmisségi törvény megszavazása? Igen, akkor 2006 õszén kivétel nélkül minden rendõr hazudott, akiknek a jelentése alapján bárkit elítéltek, minden ügyész hazudott, aki elhitte a sünök hazugságait, és kivétel nélkül minden bíró is hazudott, aki ezek alapján bárkit elítélt.
Pintérisztánban csak az maradt nyitott kérdés, hogy a vadászpuskás hájas figurákat, aki azóta saját biztonsági céget alapítottak, mikor viszik a Markó utcába talpig vasban? Mikor hurcolják el azokat a tiszteknek nevezett állatokat, akik akkor a törvénytelen tömegoszlatásra parancsot adtak, és mikor vonszolják nehézvasban azokat, akik a süntiszteknek vonyítottak ideg érdekeknek megfelelve, és gyalázva a magyarokat.
A többit az olvasóra lehet bízni! Itt nem változott semmi a világon!


Budapest, Hõsök tere, 2011. március 15., délelõtt

Lengyel Károly