PINTÉRISZTÁN

PINTÉRISZTÁN


Tisztelt Dr. Orbán Viktor!

Azt gondolom nem túlzok, amikor azt állítom, hogy országos megdöbbenést okozott az Ön által a belügyminiszteri posztra várományosnak nevezett Pintér Sándor minapi kijelentése.
Alább a csillagvonal alatti cikkben idézem figyelmébe, hogy miniszterjelöltje nincs meggyõzõdve a 2006. szeptember 17-dike és október 23-dika között történt sorozatos és védhetetlen rendõri brutalitás törvénytelenségérõl. Nem csoda, hiszen közvetlen üzleti kapcsolat fûzte Gergényi Péterhez, aki abban az idõben a BRFK élén teljesített a hatalom által kézivezérelt szolgálatot. A fogcsikorgató fõpolgármestertõl ezért hamarosan meg is kapta a nyilvánosság elõtt élõ egyenesben valótlanságot hangoztató fõtiszt a kitüntetést. Skandalum!

Holló a hollónak? Persze, bármi áron!

Mondanom kell, talán ezt még lehet, mielõtt a jelöltje hatalomba kerül, hogy ez az ember a magyarok döntõ többségének szemében lehetetlenné tette saját magát. Személyének jelölése erre a fontos beosztásra erõsen megkérdõjelezhetõvé degradálódott.
Csupán emlékeztetem Önt, Dr. Orbán Viktor, hogy 2006. október 23-án, ötszáz-ezer magyar emberen tett erõszakot az a kommunista gyökerû hatalom, ami képtelen volt elviselni a nép jogos felháborodását, hallván az MSzP frakcióülésén Gyurcsány Ferenc által elmondott beszédét.

Tisztelt Dr. Orbán Viktor!

Egy kérdést kénytelen vagyok feltenni Önnek, és jelöltjeinek, kivéve Pintér Sándort.
Mitõl félnek? Tessék kimondani az igazat!
Ugyanis egy ilyen kijelentés nyomán ennek az embernek, bármilyen szakmai tudást tulajdonítanak személyének, igen csekély morális motíváció maradt a tarsolyában a magyar rendõrség vezetését elvállalni.

Tudom, mások is kifejezték tiltakozásukat ezt a kijelentést tapasztalva. Tudja, kedves Orbán Viktor, ez egy lelki gumibot ütés volt Pintér Sándortól. Ez az állítás nem tûr vitát, és ennek nyomán jelöltjének lecserélése pedig halasztást.

Igen, állítom, mint a helyszínen ártatlanul szenvedõje, noha csupán a könnygáz aljas támadásának, hogy amit akkor a rendõrség mûvelt, minden résztvevõ vezénylõjével az élen, az egyenlõ a háborús bûncselekménnyel, ami mint tudjuk soha nem évül el.
Ehhez kéne végre igazodni! Ugyanis addig soha nem lesz megbékélés a magyar társadalomban, ameddig a puskás rendõrtõl a vezénylõ tiszteken át a tiszteket habzó szájjal vérengzésre uszító öszödi böszme rabszíjra nem fûzetik.

Tisztelt Dr. Orbán Viktor!

Ön elõszeretettel kommunikálja a média megfelelõ felületei felé, hogy a Nép az Önök kétharmada mellett tette le szavazatát. Túl azon, hogy ez számszerûen nem felel meg a valóságnak, igen, tartozik azzal a magyaroknak, hogy megvonja Pintér Sándortól a belügyminiszteri jelölést.
A számszerûségre visszatérve szükségesnek tartom leszögezni, hogy a választójogukkal élõ magyar állampolgárok adtak a fidesznek kétharmadot, és véletlenül sem a választópolgárok összessége. Mondta is rögvest azon az éjjelen, hogy azért a többiek érdekét is igyekeznek majd szolgálni. Nemes gesztus egy ilyen extatikus eredmény után, ami egyébként a számszerû valóság mellett kitartva mindössze valahol az 52 és 53 százalék között táncol.

Továbbá emlékeztetni vagyok kénytelen Önt 2006. október 23. estéjére. Azon az estén az Ön ünnepi beszédének végén csak a siketek nem észlelték a rendõrségi helikopterek provokatív rárepülését a tömegre! Azon az estén csak a faorrúak nem érezték az Asztóriánál az aljas könnygáztámadás hatását! Azon az estén csak a vak nem látta a kerámia betétes gumilövedékek szikrázását a Brodway mozinál a Dohány utca sarkán a járdát szegélyezõ gránitlapok élén, miután a pánikba taszított tömeg elõbb megtapasztalta a kardlapozó lovasrohamot. Akár a Majmok bolygólya címû filmben történt volna, rabtartói úgyanúgy tereltették az ártatlan, és csapdába ejtett magyarokat. Vérlázítóan undorító jelenetsorok zajlottak azon az estén, amire soha nem lesz bocsánat. Érti? Soha.

S mint ki jól végezte dolgát, Ön beült a páncélozott szolgálati autóba, majd nagy sietve magára hagyta azt a tömeget, akikrõl pontosan tudta, hogy részben azért a névért mentek oda, aki hátha kimondja azt az egyetlen várt szót, hogy Utánam! Nem ezt tette!

Mivel dicsekszik akkor Ön egy látszólagos kétharmadot markolva, ami egyébként csupán a parlamenti patkó lefedettségét jelenti, s nem a magyarok összességének véleményét?
Mivel dicsekszik Ön akkor, amikor már a hivatalos lehetõségek megnyílása elõtt úgy viselkedik pártjának minden tagja, mint akik máris törvényalkotói esküjükkel a hátuk mögött intézkedõ képesek? Közben kinevez egy Pintér Sándort!

Csak találgatni merem, eléggé autentikusnak véli-e Ön is a Magyar Nemzet címû napilap közlését ennek a személynek az idézett kijelentésérõl, illetve a lap által hivatkozott HírTV közlését. Nem hagyhatnak tehát kétséget afelõl, hogy gondolkodás nélkül a rendõrség ma is állományban lévõ tiszti garnitúrája ma is megtenné ugyanazt, mint volt négy esztendeje.

Nem ragozom tovább. Nincs értelme.
Egy dolgot azonban szeretnék elmondani. Ez pedig úgy szól, hogy amennyiben ezután a profán elszólás után Pintér Sándor mégis megkapja Öntõl a belügyminisztérium irányítását, attól a pillanattól ne számoljanak hitelességük tartós fenntartásával. Mondhatni azt azonnal elvesztik. Borítékolom, lesznek erõk ebben az országban, akik ezt a világnak is tudomására adják.


Ferencváros, 2010. május 5.

Lengyel Károly,
egy magyar választópolgár

*************************************************************

Gergényi Péter a célkeresztben

2010. május 5. 04:00
http://www.mno.hu/portal/711214