VÁLASZTÁS 2006 (Ma is idõszerû)

Ma is idõszerû:

Választás 2006


Idegenszívû csábos szavak,
sokasodnak régi-új tetvek!
Egekbe tör a talmi maszlag,
bankár-keselyûk gyülekeznek.

Átlagolt számok nevetnek:
Nesze, egyétek! Tolvaj-csomag!
Köpenyt fordítva hûlt eszmékkel,
elvtársi haszonra aratnak.

Térden a hon, ajkán beléndek,
parolát álmodik üres tenyér.
Pokolra hantolnak, emberek!
Ébredjetek végre, mert elég!

Létünk segélyekben mérhetõ,
a tõzsdérõl nézve minden szép.
Garasra tarol négy esztendõ,
sóvár fülek nem lelnek Igét.

Terelnek festett zsákutcába,
patyolatgallér és undokság!
Csillagot tennének templomba,
elvárva nem szûnõ tapsorkánt.

Kamattal taposnak zöld mezõt,
de kiáltanak faggyúszagot,
csodálkoznak szegény paraszton,
miért csak nézi a parlagot.

Zsebünk túrja ki tudja hány kéz,
agyunkat mosnák híreikkel.
Árengedményt kínál a kalmár,
útszélen vetélnek éhesen.

Meddig hagyod alvó kis Hazám,
rólad ismét hét bõrt nyúzzanak?!
Lelkünket is zálogba adnák!
Tudd meg! Hazugul lettél szabad.

Véres tagló zúzza jövõnket,
hanyatlik halomra a magyar.
hamvaink jó szelet keresnek,
e tájon sírhely sem marad.

Bûzös fekély fakadni látszik,
húzzad tõbõl minden gyökerét!
Tépd! Áruló, ki sajnálkozik!
Szolgaság, vagy szabadság a tét!

Ez az az óra, ez az a perc,
mit rejtve-remélve vártunk,
hogy fejedet ismét felemeld,
s kezedben az öreg zászlót.

Lendítse lobogni tiszta szél!
Konduljon meg az összes harang,
hirdesse folyvást, míg égig ér,
szabad lesz mától minden magyar!


Budapest, 2006. október 1.,
a Kossuth téri Rákóczi szobor tövében

Lengyel Károly

(Elmondtam a bp-i Kossuth téren néhány nap múlva)