Kerecseny napján minden Magyar Testvéremnek!

Minden Magyar Testvéremnek!

Köszöntsön otthonainkba kegyelemben Szeretettel teljes, áldott Szent Karácsony!
Add Urunk, láthassa meg ki-ki a maga szívében és szeretteiében A Fény Gyermekét, hogy ünnep múltával is hálát adva tudjunk dícséretet mondani!
Mögöttünk: aszály, hó, fagy, éhség és nyomor, tolvajok és kórság, pofonok léleknek meg arcnak. Elõttünk amit szeretnénk: az Öregistentõl Szent Koronánk vezette Magyarország.
Az ünnep elõtti néhány nap arra is jó, hogy a jövõre is gondoljunk.
Hálát adva, és kenyerünket felajánlva gyertyáink fénye mellett, szeretteink szemébõl az isteni Gyermek tekint ránk.
Mi mind, kik egy tõrõl fakadunk, és testvérei vagyunk egymásnak, tépje bár földünket és szakadt gúnyánkat a legnagyobb dörgõ vihar, lelkünkben már jövõnket dajkáljuk, hogy felnövekedvén áldással és dicsõségben tölthesse be amit vállaltunk és amit vállalnunk enged az Ég.
Köröttünk ma tüzek gyúlnak, õrizve régrõl földünk unokáinknak. Õrzõk arcán táncol a Fény, s köröttük õseink.
Eljönnek mind a jeles elõdök súgni, óvni, segíteni, ha újra egy szóval kiált utánuk minden magyar, hogy bútól, bajtól megszabadulva gyûlhessen szerre, mutatni-kiáltani Égbe és Világba, mit eddig is hordozott lelkében, most ismét felfénylik
Nap aranyában, Hold ezüstjében, a Csillagösvényen az Öregisten arca.
Végigtekint pusztán, hegyen, patakon, folyón, és zeng a kövekben, minden harangban.
Engedd meg Öregisten, hogy egyszerre és ugyanazt hallja tõled minden magyar!
Add meg nékünk, szeretett gyermekeidnek, hogy így legyen!
Mondjátok tehát ezért a gyertyák mellett és bérci tüzek tövében: Úgy legyen! Úgy lesz!
Holnapra kelvén közöttünk jár ismét a felnövekvõ Fény.

Tisztelettel:
Lengyel Károly

Kerecseny napján