ÜNNEP ELÕTTI FELHÍVÁS

ÜNNEP ELÕTTI FELHÍVÁS

hogy karácsony után a feltámadás is eljöhessen

A karácsony a szeretet ünnepe - mondják - és közben némelyek gyûlöletet szítanak.

Papok jelentõs része minden módon ellenzi, hogy keresztény és keresztyén magyarok vallásuk jelképének közelében elmélkedjenek az esztendõ egyik legnagyobb ünnepének üzenetérõl.

Közszolgák, hatalmukkal visszaélve ócsárolják a keresztet, és megtiltják közterületen felállítását. Indoklásukat a darwini rendszerbesorolás szerint emberek közül valónak nem lehet tekinteni. Úgymond beszélõ vegyületek.

Most teljesen mindegy, hogy ki és melyik szervezet hívja fel a figyelmet az ünnepre ilyen módon. Az üzenet lényege, hogy ne csupán az adósságig õrjöngõ vásárlási agyrohammá süllyedjen a Szent Karácsony.

„Vásárolj! Vásárolj! Nincs pénzed? Nem vagy ember?” Ez a reklámok ünnepi üzenete. Mocskos és aljas üzenet, ha meggondoljuk, hogy a karácsonyi fenyõállítás is csekély történeti múltra vezethetõ vissza, miközben hatalmas üzletté nõtte ki magát a különbözõ fafajtákkal kereskedés. Csillogó, energiapazaról fényûzésbe torkollik a díszítés. Minden csakis az üzletrõl szól az utcán.

És akkor jön néhány ember, akik azt mondják, hogy ne így! Ember! Állj meg egy pillanatra, egy percre! Vess egy pillantást a mécsesek lángjára, és gondolkozz el azon, mit is jelent számodra valójában a Fény születésének ünnepe.

Jól esik ilyen meg-megálló emberek között elgondolkodni.

Majd szólnak tiltó szavak, becsmérlõn, aljasul röhögve, hiszen hatalmukban áll - még. Azt mondják, kuss legyen magyar, neked itt nincs helyed.

Kérdés: és a Nyugati pályaudvarnál õk hol voltak?

Gondoltam egy nagyot és merészet. Megfogalmazódott bennem egy felhívás a keresztény és keresztyén magyarokhoz.

***

ÜNNEP ELÕTTI FELHÍVÁS

hogy karácsony után a feltámadás is eljöhessen

Kedves Magyar Testvéreim!

A magyar országgyûlés háza elõtt idén is ott áll a mindenki fenyõfája. Ki állította azt oda? A válasz egyszerû. A magyar társadalmi értékrendet ellenzõ és minden eszközzel erõszakosan elnyomó erõk tették azt. A mi ünnepünk nekik fenyõünnep, minden szentség nélkül.

Nekünk nem kell fûrészt vagy baltát ragadni! Egyszerûen ne menjen oda senki! Senki!

Mindenhol az országban, ahol a fennálló hatalom rendez karácsonyi ünnepséget, tartsuk távol magunkat attól. Szennyessé igyekeznek tenni ismét legszentebb ünnepeink egyikét a bitorlók.

Elég volt a gyalázatból! Elég volt a tiltásokból! Elég volt a papok hajlongásából a hatalom felé!

Még a kerámia figurák is belépirulnak a betlehemi jászol körül. De a papok egy része ezt nem látja. Vakok õk, vezetni alkalmatlan békepapok. És ezen a helyen cseppet sem érdekel, hogy az illetõ az egyházi hatalmi rendben milyen helyzetben van. Rosszabbak, mint a vörösök, az idegenbõl idetelepülni szándékozó, illegálisan özönlõ megszállók. Mert egyetlen jószágukat meg nem védik. Egyetlen bárányuk oltalmukat nem élvezi.

Papok és párttitkárok a sokgyertyás táncokon, ott vígadoznak rendszerük koldusai szeme elõtt. Azok elõtt ülnek idegen ünnepet, akiknek zsírjából oroztak, és akiket juhszélre penderítettek, vagy árokba rugdaltak. Kilövették a szemüket, telehazudták minden percüket. S most ráfér az arcukra elõttük idegen táncot járni.

Õk nekünk semmit meg nem tilthatnak, mert szóra sem érdemesek. Senkik!

Ünnepeljünk Magunkfajtákként! A Csend legyen békénk záloga és üzenetünk a tavaszi földindulásra, hogy ezek a tévelygõk mind eltûnjenek végre valahára. Ezektõl bûzlik az ország. Ezek zálogosították volna a Magyar Szent Koronát. Ezek verték szét a magyar egészségügy maradékát az szdsz vezetésével. Ezek adták fel a honi védelem utolsó alakulatait, miközben idegen földön lövetik a magyar katonákat. Ezek tették tönkre az oktatási rendszerünket az szdsz vezetésével.

Mi kell még ahhoz, hogy soha többé semmilyen formában ne vállaljunk ezekkel sorsközösséget? Mi kell még ahhoz, hogy üzletekben ne szolgálják ki õket, mert ott legyen mindnek a képe a bejáratnál, mint az utálatos kép.

Ha a franciák meg tudták tenni a második világháború után, hogy a nemzet egységesen kiközösítette a náci megszállókkal együttmûködõket, akkor mi is megtehetjük. Mi is alkalmasak vagyunk arra, hogy naponta fordítsunk hátat nekik látványosan és nyilvánosan, minden adódó alkalommal.

Ne fogadja senki a köszönésüket! A kötelezõ hivatalos érintkezésen kívül egy betût ne beszéljenek velük többet! Üzletekben ne szolgálják ki egyiket sem.

Hány arcunk legyen még, mondjátok magyar testvéreim? Minden porcikánkat végigverték már! Legkisebb pénzünket dédunokákig zálogba verték, hogy az angyalok igén is jelzálog van.

Mostantól senki ne bocsátkozzon hitelfelvételbe! Senki ne vásároljon szocialista vagy szabaddemokrata által tulajdonolt és vezetett üzletben vagy cégektõl semmit. Nem kell! Rohadjon rájuk minden portékájuk! Senki ne vásároljon a nagy áruházláncokban és külföldi kereskedõtõl semmit! Tavaszig majd csak kihúzzuk valahogy, utána meg már nem kellenek senkinek. Mert semmirekellõk.

Ezek hozták ránk a munkanélküliséget a szálláscsinálóikkal együtt. Lerohasztották a magyar könnyûipart, a mezõgazdaságot aljasul negyede eu-s támogatásnak vetették alá, mint amit a nyugatiak adnak saját gazdáiknak. Ez önmagában hazaárulás, bárki készítette elõ tárgyalásra és írta alá azt a szerzõdést.

Egy pohár vizet ne kapjanak sehol a hazában a haza veszejtõi és kiárulói! Irgalom nélkül! Amint mértek nekünk, úgy kapják vissza! Tisztességes kamattal persze, amirõl nem is álmodnak. Ez a kamat pedig a jog minden felhasználható eszköze legyen. Szintén irgalom nélkül. Ha egy lopásért három év jár, öt lopásukért tizenöt év járjon nekik. Kíváncsi lennék nyugodt karácsonyuk lesz-e ilyen tavasznak nézni elé?! Mert ez jár nekik! Se több, se kevesebb. De ez kijár.

Zárszónak pedig még valamit el kell mondani. A Karácsony bennünk lesz ünnep, de õk ezt nem tudják. A mammon rabjai belülrõl olyan üresek, mint a vörös fóliába göngyölt csokoládé mikulás. Nekik azok a karácsony hangjai, ami a zsebükben csörög és bankó meg részvény zizeg.

Elszántság, és következetesség kell hozzá, de sikerre vihetõ a teljes ellehetetlenítésük. Akkor kihez fognak szólni? Maradék mára már jócskán éhezõ nyugdíjasaikhoz? Esetleg a kezdetben életükért rablást és lopást életformának választókhoz? Szadeszos böfögés szerint megélhetési bûnözõkhöz? Mert milyen belügyminiszter az olyan, aki ezt a kifejezést rendszerbe állítva a békétlenség magvát paszírozza a magyar jogrendbe? Egy nevenincs a szétesett szemkilövetõk közül!

Nincs és nem is lesz békesség, amíg ezek az országrontók bitorolják a hatalmat! Tavasszal, ha addig békében képes elevickélni valahogy ez az ország, mindenkinek kötelessége lesz elmenni és ellenük szavazni. Elemi kötelessége minden magyarnak legalább ezzel az egyszerû és békés módszerrel végleg láncra verni minden vörös és liberális fosztogatót, hogy soha többé ne láthassák az Isten szabad egét. Közöttünk legalábbis nem!

Ferencváros, 2009. december 13.

Lengyel Károly