Bizony mondom néktek… LEVÉL A DEBRECENI REFORMÁTUS EGYHÁZI VEZETÕKNEK

Bizony mondom néktek…

LEVÉL A DEBRECENI REFORMÁTUS EGYHÁZI VEZETÕKNEK

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.


Kedves Keresztyén Barátaim!


Nem tudtam kideríteni járatlanságom miatt, hová is címezzem pontosan írásom. Ezért tehát arra kérem Önöket tisztelettel, hogy juttassák el a szélsõséges hangadókhoz véleményem. Szolgáljon okulásukra advent idején lelki gyakorlat gyanánt - lehetõleg tükör elõtt.

Nem feltételezem minden református egyházi vezetõrõl, hogy azonosul a debrecenben történt sötét hatalmi ûzelmekkel. Ám szomorúan olvastam egy kérést Debrecenbõl. Kenyér szûkében él egy négy gyermekes pap, akit sajátjai kirekesztettek!

Tele kérdésekkel láttam hozzá, hogy segítséget kérjek néhány hírrel kapcsolatban. Miért okoz bármilyen gondot a magyar egyházaknak, ha egy szolgájuk megvallja nemzeti hovatartozását?

Miért okoz nehézséget, ha a magyar egyházak szolgája szót emel nyája érdekében, amikor nyilvánvaló dolgokról beszél. Olyan dolgokról, amely a napnál világosabban mutatja, hogy a jelenlegi magyar keresztény és keresztyén gyülekezetek felsõ vezetõi teljesen biztosan helytelen úton járnak népük érdekeirõl szólva.

Mi nem tetszik azon, ha egy pap nyája érdekében olyasmikrõl szól, amit a felsõ vezetõiknek kellene tûzzel-vassal védeni? S noha engedélyük nélkül teszi, bár Jézus tanítása szerint cselekedve, mégis megtiporják, perbe hívják.
Hát nem szakad le a palást a vállukról? Nem pirulnak az õ orcáik, amikor tévedésben tartják, vagy tévelygésre veszik rá nyájukat?

Mert végül is, honnan is kapják javadalmazásukat? Nemde a mi adóforintjainkbõl? Fújnák talán azt a trillát, amit a nép alázatos adományaiból eltartván testületüket buzgalma okán megérdemel, s nem hatalmi játszmák ürügyén bomlasztani amúgy gyengülõ hitûek feje fölül Isten házát, ahogy ezt körbetekintve látjuk!
Érettünk vannak a szószéken! A mi zsírunkból! S ez igaz az összes mai magyar egyházi felsõ vezetésre. Gyakorta kivetik ezt elméjükbõl, amikor ítélnek ártatlanok felett.

Szükséges és életbevágóan fontos akkor a nyáj lelki védelme? Csak az a fontos! S ha valaki csak ezt tartja szeme elõtt a hatalmi törekvések helyett, akkor õt ellehetetlenítik. Némelyeket az éhhalál szélére is sodornak, akár több gyerekes családjukkal együtt.

Rõzsébõl még nem építettek véletlenül nagy halmot, hogy folyamatosan azon sütögesség egy oszlophoz láncolva kényük kedvük szerint az úgymond eretnekeket?
Girolamo Savonarola forog a sírjában, mert ha látná, ami itt folyik, tudom, hogy õ maga gyújtaná meg inkább maga alatt a máglyát! Mire tanítottak akkor az egyházak nagy gondolkodói? Talán békepapokról álmodoztak, amikor a hitbéli alapvetésekrõl tanítottak?

El kell mondanom, hogy a mai magyar hívõk többsége azokat a békepapokat tartja szélsõségesnek, hatalom felé hajlongónak, akik magyar mivoltuk ellenére szélsõségesen ócsárolják ezeket a szolgáló lelkeket, akik mernek magyarok maradni.

Nem kellenek olyan papok, akik lehurrogják, és kirekesztik buzgó papjaikat, hogy még az Ige hirdetését is megtagadják szájuktól.
SZÉGYEN A PALÁSTRA! Hogy nem borul fel az Úr asztala, mikor odaállnak?!

Vegyék már észre az Isten szerelmére, hogy idegen érdekeknek, jöttment értéktelenségnek hajlonganak ezek a kirekesztõk, ideológiai multinacionális káromlók! Nem a Megváltó Krisztus tanai szerint élnek és gyakorolnak egyházi hatalmat. Tisztán emberi és ekzisztenciális kérdéssé vált kezükben a papi hivatás.

Tudom, nem kell félteni Krisztus bátor szolgáit, mert híveik, ha kell, akár egy másik megyébe is elmennek az õ igehirdetésük hallatán eltelni Jézus szeretetével.
Alig egy napja idéztem - meglehet pontatlanul, de lényegét tekintve igazul - Jézus mondását.
”Ahol ketten-hárman összejönnek az én nevemben, ott leszek köztetek.”
Ez pedig nem az egyházak hatalmától függ! A mi hitünktõl függnek az egyházak, s nem fordítva. Így kijelentõ módban írva, ha tetszik, ha nem.

Már néhányszor idéztem, de most ez a mondás ismét idõszerûvé vált:
”Három dolgot nem lehet sokáig eltakarni: a Napot, a Holdat, és az IGAZSÁGOT!”

Amikor pedig otthon belenéznek a tükörbe az igazmondókat kirekesztõk, gyúljon pír az õ arcukon, s a tükör ne nézzen vissza rájuk mindaddig, míg meg nem változnak!

A kegyelmes Isten szeretetébe ajánlom a meghurcolt keresztény és keresztyén magyar lelkészeket. Óvja és védelmezze õket Jézus testükben és lelkükben! Vezesse õket híveik elõtt, kiknek igaz példa mutatására tették szent esküjüket, nem pedig sanyargató, zsaroló bitorlók holdudvarába vendégségbe igyekezni.

Szégyen, hogy ezek a hírek a szent várakozás idején felmerülhetnek! Szégyen, hogy papi család a morzsánál kevesebbet kap, ha hívei szemét az igazság fénye felé fordítja!

Hamarosan eljön a harmadik gyertya fénye közénk, hogy bevilágítson a reményben várakozó lelkébe. Hamarosan emberek fagynak halálra a nyílt utcán, vagy éppen éhen vesznek a vásárlók forgatagában.
És ilyenkor a püspökök hatalmi megnyilvánulásaikat fitogtatják! Hát nem szakad rájuk a szószék baldahinja, ha nem éppen mindjárt a templom mennyezete? Hát nem értik még most sem, hogy el kell hagyniuk a fenkölt magaslataikat és csakis híveik megmentése a feladatuk?
Az egyház Krisztus teste. Csak úgy lehet teste, ha kik igéjét szólják, úgy viselik nyájuk sorsát is.

Mert bizony mondom néktek atyám fiai, nem múlik el idõtök, hogy a Mennyben meg ne ítéltessetek! S miként teszitek másokkal, azonképpen cselekszenek majd véletek is! Emlékezzetek erre palástotok hullásakor! Csend lészen akkor körülöttetek és lelketekben, s nem lelitek majd a hazafelé vezetõ utat. Csak egy szál gyertya világítson nektek! Arról tudni fogjátok, merre lakik a lélek fénye.
Tisztességen csorba ne essen szólással, tisztelet adassék égben és földön a nemzet lelkészeinek!


Kelt: Ferencváros, 2009. december 10.

Lengyel Károly