Egy film Belovai Istvánról, M. Szabó Imrétõl

Kedves Barátaim!

Ezt a filmet szintén érdemes, és ajánlott megnézni!
Ez a történet Belovai Istvánról szól. A hõs magyarról, aki megakadályozta a Glóbusz elhamvasztását.
Nagyhatalmú gõgös õrültek még õrültebb játékát pöccintette szerte. Egyedül ütött majd olyan hatalmasat talán, mint 56 eseményei. Szinte kegyelemdöfés volt a vörös gólemnek.

M. Szabó Imre fogalmazott a legtömörebben és lényeglátó pontossággal: "... kétszeres kegyelmes úr...".
Kétszeresen kegyelmes, kétszeres úr, kegyelmes úr, és mint a film címe mondja kétszeresen kegyelmes úr.
Hogy mit tett ezért? Nos, errõl szól a film.

Teddy oldalán M. Szabó Imrének mások mellett külön ablaka van fenntartva, ahol jobbnál jobb szerkesztõ-riporteri munkáit láthatjuk újra. Aki csak kicsit is követte az õ újságírói tevékenységét, tudja milyen alaposan felkészül minden képkockára, betûre, írásjelre. Tudja, mikor kell kérdezni, tovább lendíteni a beszélgetést, és amit manapság kevesen mûvel jó riporteri ütemezéssel, azt is érzi, mikor szükséges csendben maradni.
Hálás köszönettel ajánlom hát ezt a filmjét is.
Maradjon is még közöttünk jó sokáig.

Maradjon közöttünk jó sokáig jeles barátjával, Teddyvel.
Teddy, vagyis Beck György, aki hosszú évek óta arra tette fel az életét, hogy a képpel, hanggal, de legfõképpen szívvel jegyzett történelmet tárolja, mérhetetlen, már-már rabszolgai alázattal, de mindenekelõtt tiszta szívvel+.
Nekünk tárolja. Amirõl lekéstünk, amit elhallgattak, vagy éppen elhallgattattak.
Minden nehézség ellenére (anyagi, személyes hátterû, no és politikai nyomásgyakorlásként az oldal feltörése, akadályozása és leállítása) Teddy ma is mûködteti mindannyiunk javára, lelki épülésére, és örömére.

Kedves Barátaim!

Jeles napjainkban is jeles magyarok élnek közöttünk. Illõ tehát nekik idõrõl idõre fejet hajtani. Nem csupán köszöntésképpen, de illõ tisztelettel köszönésképpen.

Nézzük akkor most együtt újra az emlegetett filmet! Induljon a múlt-mozi. És jegyezzük meg jól szívünkben, és tartsuk meg eszünkkel! Mert ha minden akadály elénk tolul, nekünk élõknek, és még maradóknak ott vannak gyermekeink és az unokák.
Mert mindazt, amit hiteles emberekrõl hiteles emberek elmondanak nekünk, azt kötelességünk hitelesen megõrizni és tovább is adni. Ha nem is betûrõl betûre, hiszen az a történészek feladata, de ki-ki legjobb képességei szerint meg kell, hogy tegye.
Meg kell, hogy tegye a közös emlékezet ápolására, gyarapítására, és az együtt átbeszélt tisztázására.

És akkor itt szeretnék köszönetet mondani véletlenül sem utolsó sorban egy történésznek, aki hihetetlen nekrológot tett közzé a mai napon. Prof. Dr. Bokor Imre. Aki olvasta, vagy olvasni fogja az õ írását Belovai Istvánról, beláthatja, hogy ahhoz nem kell külön ajánló szavakat illeszteni.
A hatalmas felkészültség, alapos megfontolás, és széleskörû háttérismeret. Ez mind közvetlenül jellemzi ezt az írását is, mint az eddigi munkáját.

És kedves Barátaim, olyan sok nevet kellene még elmondanunk, felsorolnunk, hogy arra kevés ez az este.
Majd ha körülnézünk, látni fogjuk, igenis ma sem vagyunk mások ma sem, mint õseink régebben és napjainkban. Mindenki képességei legjobb lehetõségei szerint igyekszik megfelelni vállalt feladatának.
A nevek sora nagyon hosszú. A történetek sora is legalább annyi, ha nem több.
De egyetlen kérdést szabadjon a film elindítása elé mottóként feltennem.
Mindig az illõ és kellõ megbecsülést kapja ez a sok megnemesedett név?

Most tehát nézzük együtt a filmet! Indul a történelmi és erkölcsi lecke, az élõ történelem óra.
Aki még tegnap este élõként volt közöttünk, mára kitörölhetetlenül része a bérceknek, ahol süvít a szél, ahol magányosan fagyosak a sziklák, de akár egy egész országnak szolgálnak igazodási pontként.

Szeretettel és tisztelettel:
Lengyel Károly

Ferencváros, 2009. november 6-án


M. Szabó Imre: Belovai István a kétszeres kegyelmes úr 69:39 perc
http://tdyweb.wbteam.com/Belovai0711.htm