MA HALLGATNAK

MA HALLGATNAK


Az emberek ma hallgatnak, imátlanok,
s ha hívod õket, nem hívnak, konokok.
Tapossa mind naponta saját piszkát,
bár építhetne önmagából akár oltárt.

Az emberek ma hallgatnak, s nevetnek,
tiszta gyolcsot kezük nem tereget.
S ha szél tépi róluk régi rongyaikat,
az eget szidják, meg mindig másokat.

Az emberek ma hallgatnak. Imádkozz!
Te, én, mi mind, kik halljuk a szót,
kiknek az Isten megnyitja a kertkaput,
s kezünkbõl erõ és hit mindenkinek jut.

Az emberek ma hallgatnak, de ébrednek.
Ne veszítsd el hát, kérlek, a hited!
Minden arcot egyenként simogass,
minden szembe Fényt hívogass!

Mert hallgatnak, vagy talán mégsem?
Hisz együtt szólunk földön és égen!
Mert minden hangunk errõl zengjen!
Az ATYA hív! Hív, hozzá térjenek.


Ferencváros, 2009. október 15.

Lengyel Károly