A CSEND EREJE

A CSEND EREJE


Kedves Magyar Testvéreim!


Amint a legújabb hírekbõl kitûnik, a magyar rendõrség ismét erõszakra rendezkedett be nemzeti ünnepünk idejére, úgy kevés tennivaló marad.

Szeretném elmondani, hogy a legcélszerûbb, ha a provokátorokat egyszerûen eltávolítják a tömegbõl a megemlékezõk - bárki legyen az. Emígy megtartva a megemlékezés békés természetét, és megfosztva a rendõrséget álságos beavatkozási lehetõségétõl. Nem kell õket félteni, a rendõrök igen képzett provokátorokat szoktak bevetni, és pontosan tudják, kiket, hogyan kell szerintük már törvénytelennek hazudott tevékenységre ingerelni. Vigyázat, hazudnak, mint mindig!

A szemforgató álellenzék október 10-én tart gyûlésecskét - állítólag a Kossuth téren. Külön fejtegetést igényelne annak kutatása, õk miként kaptak gyülekezési lehetõséget ezen a helyen. Egyszerû, letudják 23-át, mint az egyik internetes portál fogalmazott, és 23-án már csak szét kell tárni a kezüket. Õk nem tettek semmit, íme a „csõcselék”!

A másik lehetõség, hogyha erõszakot alkalmaz a rendõrség, esetleg az EP-képviselõk látogatása ellenére, ne maradjon semmi megtorlatlan. Tulajdonképpen az egész ország arra vár, hogy tehessen csak egyetlen mozdulatot is, de elkergethesse a jelenlegi országgyûlést.
Olyan mértékûvé szaporodott a magyarok elégedetlensége, ami bármelyik pillanatban eltakaríthatja a politikai szemetet. Nem lesz erõ ellenállni a népakaratnak, ha egyetlen másodpercre öntudatra ébred az ország. Ugyanis a felemelt fejek, az egyszerre dobbanó szívek, az egyszerre csattanó talpak, az egyetlen létérdek szerint meginduló tömeg saját kezébe veheti - vélhetõen végleg - a hatalmat.

Számolnia kell tehát azzal, az ártatlan magyar nép 2006. október 23-a miatti minden dühe fortyogó láva képében ömlik végig a pesti utcákon. Kevés esélye marad akkor a hatalomnak. Marad a futás. Nem használ könnygáz, semmit nem jelentene a vízágyú. Maradna a rendõrségnek az éles lõszer bevetése, az is hátráló futásuk közben. Arról pedig világos fogalmaik vannak nekik is, hogy azt a napot egyetlen résztvevõ rendõr nem élné túl ép bõrrel. Tehát félre kell állniuk a népakarat felhabzó tarajos hullámai elõl. Mint kizárólagos megoldás.
Ez az egyik forgatókönyv. Nem vidám, és véletlenül sem ünnepi. Mi több mindkét részrõl szinte méltatlan.

Az élet él és élni akar! Az élet nem sortûzben fogan, vagy a bitó tövében - bárki kezében dörög a fegyver, vagy bárki húzza a hóhéri kötelet. Ezek elõdeirõl már tudjuk. Ezerszámra irtották és kergették a magyarokat a felfegyverzett vörös pribékek. Most pedig megtámogatják õket hathatós külsõ segítséggel a nemzetrontó liberálisok.
Az élet titka csendben születik és válik mindennapjaink boldog csodájává. Minden gyermek arra születik, hogy szabad magyarként élhessen. A gerincét késõbb próbálja csomóra kötni a hatalom. Késõbb igyekszik õt megalázottan megverni, meghunyászkodásra kényszeríteni, mint tették 2006 szeptemberében és októberében.

A másik lehetõség az ünnep közeledtén, hogy csendben maradunk. Mindenhol. Utcákon, tereken, mindenki csendben ünnepel. Se síp, se skandáló jelszavak. Csak csend! Ezzel a hatalom nem tud mit kezdeni. A végsõkig csendben maradó, egyre duzzadó tömeg, ha lesz, és miért ne gyûlne, sokkal félelmetesebb, mint a hangos. Ereje az önuralmában rejlik. A magyarokban van képesség arra, hogy önmagukat uralják.
Csak az képes egy országot uralni, aki önmagán képes erõt venni. Mi pedig azt szeretnénk régóta, mi magunk uralhassuk együtt ezt az országot, a saját létérdekeink szerint. Minden más tevékenység a puszta erõszak kivetítése. Ezt teszi a jelenlegi hatalom is a szolgává alázott-aláztatott rendõrséggel karöltve.

Szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy legalább egyszer próbálja meg végiggondolni, milyen jelenség lehetne a fõváros utcáin a néma - ismétlem, néma - tömeg! Pusztán a lépések hangja, a zászlók lobogása hallatszik. Mécsesek világítanak a néma városban. A néma országban.
A mécsesek ugyanis nem kiabálnak!

A csend nyugalmat ad a megemlékezõknek, és félelmet azoknak, akik bele akarnak kötni ebbe a csendbe. Pontosan tudják, ha megismétlik az ötvenedik évforduló véres legázolását, akkor itt vitán felül, nyilvánvalóan valódi forradalom tör ki. Méghozzá azonnal legázolja a hatalmat minden karhatalmi védelem ellenére. Ez nem lehet érdekük. Annyi értelem azért szorult beléjük, hogy õk is csendben maradjanak. Ha mégis erõszakot alkalmaznak, magukra vessenek!

Tehát kedves Magyar Testvéreim, csendre hívok mindenkit! Feszes, kikezdhetetlen némaságra!
Hangtalanul pihennek a hõsök és mártírok. Õk már nem kiáltják a hatalom szemébe keserûségüket. A zászló sem kiált a szélnek, csak ott van a kezekben.

Mi kell még, hogy végre megértse minden magyar, nem a fegyverek tesznek csodát?
Ám ettõl még összegyûlhet akkora tömeg, ami puszta jelenlétével bénítja az ellent, kényszeríti ki a hatalom azonnali, békés átadását. Csendben.

Döntse el hát mindenki, hogy mit szeretne! Vérgõzös ünnepet, és a vörösök újabb mészárszékét mûködtetni, ami történések miatt soha nem lehetünk a magunk urai, vagy ellenállhatatlan, szoros néma erõvel mindaddig együtt maradni, amíg el nem távozik a fehérgalléros csõcselék.
Kétsége ne legyen senkinek, ez nem lehetséges egyetlen órában, vagy napon. Idõt kell adni a hatalomnak, hogy felfogja mi is történik vele valójában. Mert hogy nem kerülheti meg a végét, az az elsõ pillanattól világos lesz elõtte.

Gyermeket, kiskorút, látás és hallássérültet, mozgáskorlátozottat senki ne vigyen magával az utcára ünnepelni! Õket is védeni kéne - otthon biztonságban maradhatnak. Aki csatlakozik a csendhez, kivétel nélkül ünneplõ ruhában tegye, nemzetiszínû karszalaggal. Nem kellenek zászlók, és táblák!
Ne menjen senki állami rendezésû megemlékezésre! Ne bontson senki rácsokat! Azok a rácsok õket zárják be saját félelmeik közé. A rácson kívül az országot mi is képesek vagyunk nélkülük mûködtetni. Ezek a naplopók ahhoz nem kellenek.
A csend a szívekben lakik!

Szélnél sebesebben adjátok tovább szájról szájra Komáromtól Szegedig, Soprontól Záhonyig, 2009. október 23-án, mindenki az utcán legyen, de csendben ünnepeljetek! Aki egy ilyen tömegben hangoskodik, azt némán vessétek ki soraitokból!
Ismétlem, csak az vívhatja ki szabadságát, aki önmagán képes uralkodni. A szabadság fogalma pedig nem viseli el a csorbítást. A teljes önuralom hoz teljes szabadságot. Másképpen sehogy!

Lehet, hogy most ezért sokan neheztelni fognak rám. Nem bánom, tegyék, de a történelmet nem lehet becsapni. Az ordított jelszavak ideje lejárt! Azzal csupán saját torkunknak ártunk, az erõnket pazaroljuk. Láttuk, hogy hová vezet az erõszak. Az erõszaktevõk meg fogják kapni méltó büntetésüket törvényes bíróság által. Nem kerülhetik el. Ugyanígy az ország veszejtõi is felelni fognak tetteikért. Egyik sem úszhatja meg. Ám a néma tömegnél semmi nem lehet fejedelmibb, vagy félelmetesebb! Ebben olyan biztos vagyok, mint ahogy soraimat írom.

Gondolkodj magyar! Ideje van a harci zajnak, és ideje van a némaságnak!
Az ünnep nem marad el. Nem az állami megemlékezéstõl válik ünneppé a megemlékezés. Az csak egy külsõség a világnak, de soha nem a szívek szerint szól, mert ez a hatalom se értelemre, se érzésekre nem alapszik. Csakis a brutális pénz vezeti õket. Lehet-e megvenni egy ünnepet?

Gondolkodj magyar! A csended senki nem veheti el, és igaz lelkedbõl kiárad az egész országra.
Jöjj hát és ünnepelj!
A CSEND FORRADALMA következhet. A lélekbõl lélekbe áradó, néma méltóság vezessen mindenkit, és tartson meg váll a vállhoz, ha együtt leszünk nagyon sokan, mindvégig.
S ha elegen leszünk, higgyetek benne!, némán hullik ki a hóhérok kezébõl a hatalom – megeshet még azon a napon.

No, majd akkor lehet ünnepelni igazán! Nincs helye több vérontásnak, utána pedig a törvény szava dönt. A törvény pedig mi vagyunk, a nép. Együtt magyarok mind. Ezek nélkül!


Budapest, 2009. október 8-án,
Magyarok Nagyasszonyának ünnepén

Lengyel Károly