LEVÉL SÓLYOM LÁSZLÓNAK

Sólyom László!

Ön a 2005. augusztus 5-étõl a Magyar Köztársaság elnöki posztjával járó megtiszteltetésünkben ré-szesült. Igen vastag pénzen, a MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK keservesen kiizzadott adóforintjaiból el-tartva.

Gondolt-e egyszer is arra, hogy hasonló határozottsággal lépjen fel a kommunista utódpártként és csatlósaiként mûködõ 2006-ban regnáló politikai alakulatok ellen 2006. október 23-a miatt?
Nem, mert nem tette meg.
Sólyom Lászlóról úgy vélem, kettõs mércével szemléli és ítéli meg a Magyar Köztársaságban zajló kegyetlen társadalmi folyamatokat és az azokból adódó feszültségeket.

***

Lovasroham (Károly körút - zsingagóga, 2006.10.23)
http://www.youtube.com/watch?v=EcsOv82hv3c&NR=1

***

Ott voltam a Károly körúton zászlóval a kezemben, amit a rohamozó alakulatok kiütöttek, kicsavartak és megtapostak másoknál. Pusztán a sors véletlen fintorának köszönhetõ, hogy nem verték feketére a hátam, nem szakították le a vesémet a rúgások, nem lõtték ki célzottan a szemem a rendszerbe sem állított gumilövedékekkel. Mindezeket a rendõrnek látszó beszélõ szénvegyületek akkor a tömegben szórakozásból számolatlanul osztottak. Az egész este csúcspontja az a néhány perc volt, amikor a lo-vasroham során kivon éles karddal hadonászva gázolták le az ártatlan tömeget.

Sólyom László!

Akkor miért nem emelte fel a hangját hasonló indulatoktól fûtve, mint a kislétai eset kapcsán tette? Meglátogatott-e egyetlen ártatlan áldozatot is szenvedései közben? Ígért-e bármit is az ártatlan áldo-zatoknak, a számos félszemû, vagy meglõtt embernek?
Az egyik Nemzeti Ünnepünk meggyalázása miatt emelt-e szót egyszer is, amikor százezrek lelkét ti-porta a hatalom törvénytelenül? Egy egész ország ünnepét és történelmét örökre megváltoztatta az AZ A NAP!
Nem szólt, nem tette.

2006. október 24-étõl 2006. október 23-a AZ A NAP, amit a világon soha, senki sehol meg nem bocsájthat. AZ A NAP a kormánynak nevezett szûk hatalmi érdekcsoport által saját népe ellen elköve-tett háborús bûncselekményként él a magyarok lelkében!


Gondolkozzon el azon, amit tett és mulasztott! Majd hozza meg a tisztesség és a becsület elvárásai szerint személyes döntését a betöltött pozíciójával kapcsolatban!
Bárhogy dönt, az a magyar történelem lapjain fog virítani a lelkekben.

Ne féljen! Többször nem háborgatom ebben az ügyben. Felesleges.


Lengyel Károly
egy magyar választópolgár


***********************************************************


A LÁNCRAVERT BUDAPEST

2006. október 23-a emlékére


Fölemeltük szívünket, sok gyémántot.
Ünnepre készültünk, ruhát vasaltunk,
zászlók selyme alatt egyszerre léptünk,
tisztán mosolygott a fennséges égbolt.

Szabadság mámorába feledkezve
Emlékkordonok közé gyûlt a magyar,
csillogó szemmel hû szavakat remélt.
Tapsolt és éljenzett, mind egyet akart.

Csak emberibb jövõt, biztos kenyeret -
Országrontók után igazi vezért.
Senkinek szava nem is kért most többet,
Adta volna ezért talán mindenét.

Aztán lõttek. Gázzal, gumigolyóval.
Botok a fejen, háton - csak futtában.
Lelki Szerengeti vibrált az utcán,
Ahogy fekete sorfal nekünk rohant.

Gyermekem féltve, megvallom futottam.
Megúsztunk vágtázó lovasrohamot,
S egy átjáróház szûk kapujában
Fiammal a tömeg majd’ agyonnyomott.

Hazamentünk könnygáztól köhécselve.
Haragvó szirénák utánunk szóltak,
Bámulva telt köztünk lassan az este,
Bennünk pedig nem nyugodott a holnap.

Dúvadak járták az ünneplõ várost,
Kegyetlenül vertek, rúgtak, tapostak.
Aki mozgott, mindenki egy-egy célpont.
Voltak, mint vadászó hiénacsapat.

Sortûzbe csuklott aljas röhögésük,
Láncra verte Pestet a történelem.
Zizegõ álmok fészkelnek közöttünk,
Sokan az utcán suttogva beszélnek.

Magyar lahar készül, fortyog a város.
Böfög magából fullasztó gránátot,
Sebeit kimossa, keres rá gyolcsot.
Kevesen maradtak tépéscsinálók.

Nem tudja senki, meddig megy ez így még,
Hogy utcákon magyar veri a magyart.
A Napról töröljük a rászáradt vért,
Ünnepeink helyett imáink maradtak.

De álmomban járva-kelve a jövõt,
Vérfoltos, mocskos sisakot találtam,
És mellette hószínû, átlõtt ingünk,
hol farkasa volt magyar a magyarnak.

Leltárba vették szívünk, sok gyémántot.
Ünnepre készült a kutatóárok,
zászlók selyme alól messzire nézünk
reánk mosolyog a fennséges égbolt.


Budapest, 2006. október 30.

Lengyel Károly


Üzenetének további adatai:
Vezetéknév:Lengyel
Keresztnév:Károly
Az Ön e-mail címe:Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Az Ön telefonszáma:
Elõzmény iktatószáma:
Küldés idõpontja:2009.08.13 15:03:41
Hivatkozási szám:08131503-2337/2009

Levelének feldolgozása megkezdõdött. Ha arra érdemi válasz születik, azt az Ön által megadott e-mail címre fogjuk küldeni. Addig szíves türelmét kérjük.

Üdvözlettel,

Köztársasági Elnöki Hivatal