A PETROVICS CSALÁD SÍRBOLTJÁNÁL

A Petrovics család sírboltjánál


Rekkenõ meleg Budapesten, amolyan senki sehová hõség. Szinte vibrál a levegõ az aszfalt felett. A Keleti pályaudvartól nem messze a Fiumei úton van a Kerepesi temetõ.
Villamos nem jár a Festetics utcából, lévén felújítás alatt a sín. Akkor pedig marad az apostolok lova.

Százhatvan esztendõvel ezelõtt történt Segesvár mellett, hogy csatát vívtak a magyarok a szabadságukért. Döntõ ütközet volt a szabadságharc tekintetében, hiszen itt el is dõlt nagyjából a sorsunk hosszú idõre. Ezt már csak a Világosi síkon megesett fegyverletétel, majd az október hatodikai kivégzések tudták sötétebbre festeni.

Élt egy ember, akinek minden idegszála, minden perce errõl a mindig áhított szóról üzent az eljövendõ korok magyarjainak. Talán nem véletlen, hogy a forradalom költõjének is nevezték. Maga is kardot kötve részt vállalt az utolsó nagy csatában.

Petõfi Sándort Fehéregyháza mellett látták utoljára sebesülten élve. S noha olyan sok hír járja ajtóról ajtóra máig is, mégis ezt a napot tartják halála napjának.

Néhány nappal ezelõtt egy kéréssel jelentkeztem a világhálón. Azt kértem, hogy bárhol Magyarországon akad egy emlékhely, amelyet a lánglelkû poétának szentelt a hálás utókor, egy szál virággal emlékezzenek meg errõl a napról a magyarok.

Természetesen, aki egy ilyen felhívást közzétesz, annak magának is ott kell állni a sírkertben, és leróni kegyeletét, legalább egy szál virággal.
Így is történt. Varjas János barátommal a temetõ bejáratánál találkoztunk és sétáltunk el a Petrovics család sírjához, mint eddig sok éve rendszeresen.
János két szál gyönyörû rózsát hozott a kertjükbõl, magam egy fehér szegfût tettem mellé.

Koszorúkat is találtunk a talapzat tövénél. A következõ feliratú nemzetiszínû szalagokat olvastuk:
- „Kegyelettel emlékezünk, Tiszaalpári Általános Iskola
- Kopint Datorg
- II. Rákóczi Közgazdasági Szakközépiskola 9. C osztálya.

Külön köszönet nekik a megemlékezésért! Noha a koszorúk mohabevonata kissé már kiszáradt, mégi látszott rajtuk, hogy március idusa után kerültek oda.

Elmondtunk egy rövid imát, majd János meglepetésemre egy verssel rukkolt elõ. A Jövendölés címû alább olvasható sorokat idézte. Majd kifelé menvén az István öcsémhez címût mondta el. Csak úgy kedvtelésbõl, hogy Petõfi sorait így életre keljenek.

Kilépve az utcára forgatag szédít. Büdös, városi felfordulás. Mögöttünk az örök jelen.

***

Kedves magyar költõk!

Jövõre ugyanitt találkozzunk, vagy ki-ki a hozzá legközelebb található Petõfi emlékhely valamelyikénél. Emlékezzünk együtt koszorús költõnkre halálának évfordulóján.

A próféta lángoló lelke úgysem nyugodhat, míg egyetlen megszálló is akad ebben az országban. Mindegy, hogy az honnan jött, mindegy, hogy kard, tank, vagy pénz által akar minket leigázni, igába hajtani helytartói által.

Petõfi Sándor szüleinek sírja mellõl üzenem az összes betolakodónak, különösen Simon Peresznek és hordájának:

Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!...


Budapest, 2009. július 31.

Lengyel Károly