FÉNYEK A ZÁSZLÓN

FÉNYEK A ZÁSZLÓN


A szó, ami fáj, és máig sajog,
s az egész nemzet vonaglott,
mi vissza már aligha térhet,
de elfeledni ma sem lehet,
a lovarda kicsi kastélyában,
reánk az urak átkot vakoltak.
Ott lapul bennünk, parázslik,
elapasztja magyarok könnyeit,
túlzúg a vastag kõfalakon,
egyetlen szégyenszó: Trianon.
Ott ég ma is minden lélekben,
éltet ad kínban, s csúf keservek
tolulása idején meglátogat
lopva suhanó, sötét palástban,
bejárva pokloknak erdejét,
és felkúszik a zászlaink tövén,
hol mint fáklya, lángol a csúcson
ki ne húnyjon a vén zsarátnok.


Ferencváros, 2009. június 16.

Lengyel Károly