IDÕ VAN!

Idõ van!


Tisztelettel vettem részt a Hõsök terén, a civil tüntetésen Virágvasárnap. Felemelõnek éreztem, hogy olyan sok magyar végre megértette, itt a vége a színjátéknak, és végre tenni kellene a hatalmat immár fegyverrel, egyeduralkodóként bitorló szocialista rabló csürhe ellen.

Nem tikkasztott el sokunkat a négy órás rendezvény, sõt maradt erõnk a hosszú sétához, ki erre, ki arra. Legtöbben az Andrássy úton végestelen végig, faltól falig.

Következett április 14-e. A rácslovagok ismét kitettek magukért, szolgálva és védve a rabtartó helytartókat. A valóban maroknyivá zsugorodott, mintegy kétszáz darabból álló horda ismét a rossz gombot vette célba a politikailag retkes melsõ végtagjával.

Ott voltam az Alkotmány utcában, a színpadtól mindvégig mindössze tizenöt-húsz méterre, fiammal két nagy zászlóval. Hallottuk a kihangosítást a cifra falak mögül.
Nézzük meg az idõrendiséget, amire kevesen figyeltek fel! Sólyom László gratulál Bajnainak 16:50 körül, majd 17:00-kor a színpadról elhangzott a felhívás, hogy vonuljanak a tüntetõk a budai Sándor palotához.
Kérdés: mennyi idõbe telik gyalog kijönni az Országházból Sólyom Lászlónak, és egy viszonylag nyugodt útvonalon felhajtatni a Várba, a rezidenciájába?
Akárhonnan nézem, erre tíz perc nem elég!

Tudatosnak vélem tehát azt a döntést, hogy fél órával a rendezvény befejezése elõtt a szervezõk hivatalosan befejezettnek nyilvánították a tüntetést.
Vonultak a Várba a semmiért, hiszen pontosan tudták, hogy ott Sólyom László nem lehet jelen a követelések feliratának átadása idején. Ez tény.

Hiába próbáltam sokad magammal ezt az egyszerû tényt az elvonulni készülõ narancsközeli tüntetõkkel megosztani, õk elborult szemekkel követték az éppen elvonulni készülõ vezetõiket.

Azt remélem, nem a készülõdõ zivatar volt az oka mindennek, hiszen útközben ugyanúgy elázhattak, mint mi, akik kitartottunk legkevesebb a brutális jogtalansággal alkalmazott könnygázig. Mert a sünök ismét embervadászatot rendeztek, ezt minden épeszû ember világosan látja.
Még most sem képesek belátni a kékre színezett agyú fegyveresek, hogy nincs tovább. Fegyvert lábhoz, és haza mehetnek bántatlanul.

Ebben a pattanásig feszült légkörben szüntette meg a központinak vélhetõ tömegnyomást a Várba vonulás ötlete. Túl azon, hogy a Kossuth tér minden középülete ekkor szinte zsúfolásig megtelt sündõrökkel. Ez ugyan nem látszott a tisztelt nagyérdemû számára, ám több irányból érkezõ jelzésbõl egyértelmû volt. Kész volt a csapda a radikálisok számára, akiknek parlamentbõl történõ kiejtésén még 2002-ben narancsék még oly felhõtlenül örvendeztek.

A mindig az igazat követõ, noha ez esetben feltûnõen békés keménymagot pórias egyszerûséggel ismét indokolhatatlan támadásnak tették ki a magukat nemzetinek álcázó likud-imádók.

Tisztelet és becsület a Magyar Gárdának a talpig férfias kiállásáért! Igen, ott volt a helyük azon a napon a Kossuth téren. Még beljebb, sokkal beljebb is kellett volna rendet tenni! De volt ott a téren, akinek sétálhatnékja támadt. Ének az esõben, egy operett-ellenzéktõl.

Ki is mondatott másnap a Lánchíd Rádió délelõtti kalauz címû mûsorában a szervezõk szerint levonható tanulság. Ez nem másképp szól, mint nem lehet elvárni a tüntetésen lelkesen megjelenõktõl, hogy folyamatosan jelen legyenek a Parlament körül, vagy napról napra demonstráljanak munkájuk után. Innen kezdve másképpen szándékoznak folytatni a tiltakozást.

Észrevették? Rugalmasan eltávolodtak CÖF-ék a céljaiktól! Közel vannak az elszakadáshoz is!
De mitõl támadt az az elgondolás, hogy nem kellene így folytatni, hiszen van más tiltakozási eszköz a tömeg kezében? Hogy létezik internet? Ugyan! Mennyien rendelkeznek elektronikus kapcsolattal a két hatalmasnak szánt rendezvény résztvevõi közül.
Észrevették? Miközben a HírTV, a Lánchíd Rádió, a Magyar Hírlap, és a Magyar Nemzet a tüntetésekkel volt elfoglalva, hogy egyre többet jöjjenek el, addig a szoclibek csendben puccsot hajtottak végre a Magyar Köztársaság ellen.

Megkockáztatom azt a feltételezést, ráfért volna az arcuknak hazudott testrészükre, hogy elénekeljék a parlamenti patkóban is a hírhedett nemzetköziségre buzdító indulójukat.
Ki ne mondják! Mert még a falra festik a vörös ördögöt, ami úgy egyébként része maradt mindennapjainknak!

Végül emlékezzünk! Emlékeztetni kell arra a bódítónak induló lendületre, és kemény elszántságra, ami 1989 decemberében meglepte Romániát. Két emblematikus figura bukott fel a géppisztolyok sortüze nyomán. Emlékeztetni kell Kijevre, ahol mínusz 20 fokos hidegben kétmillió ukrán egy hétig, tán tovább is, éjjel-nappal kitartott az ottani parlament épülete elõtt, míg meg nem valósultak követeléseik. A többi szócséplés!

Tolulnak elénk mindezek a gondolatok, nagyjából egy órával azelõtt, amikor az újonnan bársonyszékbe tolakodó vörös csürhe a hóhérkötelet a magyarok nyakába készül lendíteni. Elképzelhetetlen visszaesés várható életszínvonalunkban!
Figyelem! Ez pedig csupán a kezdet! A fájdalomcsillapítás nélküli, valódi, harctéri végtageltávolítás. Mert kétséget kizáró módon megindult a gazdasági háború ellenünk, az adósság gettójába terelés. Öngyilkosság, kilakoltatás, éhínség, járvány és más korai halál környékez mindenkit.

Ebbõl következõen erõsen vélhetõ, akik ilyen mértékû gazdasági megszorításokra készülnek, azok gazdasági hóhérok. Nyílt, közvetlen népirtást készítenek elõ. Olyan fokon kívánják elõdeik köztörvényes bûnben fogant elhibázott országlásának nyomait eltüntetni, amit a magyarok nem lesznek képesek elviselni.

És még üres a Kossuth tér? És ezek még szabadon járnak? Se szó, se beszéd, irány a vesztõhely? Csak úgy, civil kurázsitól fûtve, büszkén a gerenda alá? Hány percig maradna hatalmon ez a hiénacsapat, ha valóban megindulna a tömeg?
A válasz kézenfekvõ. Addig maradhatnának helyükön, amíg a magyar emberek megfelelõ számban megérkeznének a helyszínre. Ilyen egyszerû! A többi hiábavaló szócséplés.

És hogy el ne felejtsük hozzá tenni, mindenkinek ott volna a helye, hívás nélkül! Kifogás nélkül, mindent odahagyva!

De mint a Civil Összehúzódás Fórumának prominensétõl idézhetõ, „Ez egy következmények nélküli ország.”
Meddig? A nemzetközi háttérhatalom által megjelölt magyar létszám éhenhalásáig? Az új hódítók elõtti térdrerogyásig?

Dalolj magyar! Dalolj magyar, kit hajolva életben talál majd az új esztendõ!
Vagy ….. Dalolj magyar, ki szabadon élhet, halhat!

Itt az idõ, válasszatok!


Ferencváros, 2009. április 19.

Lengyel Károly