A HÚR - Nyílt levél Orbán Viktornak

A HÚR


Tisztelt Orbán Viktor Elnök Úr!


Ez a rendszer senkit és semmit nem tisztel.
Ez a rendszer senkire és semmire nincs tekintettel.
Ez a rendszer bukásra van ítélve!

Tudnia kell, ezt a levelet Önön kívül nagyon sokan fogják olvasni.
Tudnia kell, ez az ország forrong.
Tudja, hogy összeomlás elõtt állunk.

2009. március 15-én este olyan események történtek a magyar fõvárosban, ami párját ritkítja az utóbbi idõk vörös-vezérelt rendõrterror sorában.

Bizonyára Ön is értesült ezekrõl az eseményekrõl. Nem tisztem senki mellett szólnom fogadatlanként. Az azonban, mint ez esetben bármely magyar választópolgárnak, kötelességünk felemelni a szavunkat a sûrûsödõ és egyre durvább rendõrterror ellen.
Jól tudjuk, aki ezt a terrort elvárja és vezényli, nem más, mint a jelenlegi miniszterelnöknek nevezett egyén. Fegyveresei védik mára csupán, senki más!

A helyzet Magyarországon pattanásig feszült.
Úton-útfélen arra várnak a magyarok, hogy legyen végre vége ennek a tarthatatlan helyzetnek. Ma egy engedélyezett tüntetést vernek szét idõ elõtt, holnap egy politikai vicc elmondása miatt fognak Recskre, vagy Kistarcsára, esetleg Hortobágyra vinni bárkit. Csak idõ és elmeállapot kérdése!

Értse meg végre Elnök Úr, hogy itt a vége!
Elmúlt a szép beszédek ideje. Igen, ma minden magyar úgy van öltözve, hogy ugrásra készen egyetlen hívószóra vár.

Elnök Úr!

Ezt a hívószót mielõbb ki kell mondani valakinek! Ez a hívószó nem mástól kell, hogy elhangozzék, mint Öntõl. Ez a hívószó, ígérete szerint úgy hangzik, hogy: Utánam!
Nem más, ez az egy szó. Utánam!

Teljesen bizonyos, hogy magyarok milliói mindent odahagyva kelnek útra, ha ezt meghallják.

Elnök Úr!

Életében egyszer hallgasson a józan eszére. Nem a hatalmi taktikák útvesztõje hozza az országnak a szabadságot, hanem egyetlen szó: Utánam!

Tegye meg minél elõbb! Ne gondolkozzon, mert bármelyik napon késõ lehet! Nincs több elvesztegetni való idõ. Nincs!
Úgy kell elhangoznia ennek az egy szónak, hogy azt minden magyar egy idõben hallja és értse meg. Hazánkért!

Ma senkit semmi más nem érdekel ebben az országbgan, mint a szenvedhetetlen igát mielõbb felszámolása és a bûnösök elszámoltatása.

Gyûljön össze az Országházhoz sok millió magyar és jelentse ki, hogy innen addig el nem megy, míg a jelenlegi erõszakkal és csalással hatalmat bitorló kormányt el nem fogják, és bírái elé nem állítják.
Jelentse ki a tömeg, hogy így nem akar tovább élni, s hogy ezeket a vezetõket többé nem ismeri el vezetõjének. Ez kell! Gyorsan!
Ez az egyetlen módja annak, hogy Magyarország elkerülhesse az esetlegesen kirobbanó súlyosabb eseményeket. Nincs más út!

Azonnali, kampány nélküli új választásokra van szükség, a technikai lehetõségek szerinti legrövidebb idõn belül.

S ma itt a következõ hír a miniszterelnöki széket fegyverrel bitorló alakról. Lemondana a bársonyszékrõl, akinek a nevét kiejteni ma már szitoknak számít. Azonossá vált a káosz fogalmával, azonos a nyomorba taszítottsággal, és azonossá vált a nyílt fegyveres diktatúrával. Szemünkbe hazudott az elit arról, hogy az elõzõ kormányfõ lemondása után nem lehetséges az elõrehozott választás. Ez nem igaz! Azért nem igaz, mert a törvény mi vagyunk, magyar választópolgárok.

Elnök Úr!

Nézzen tükörbe! Ön azt ígérte, ha eljön az ideje, kimondja ezt a hívószót. Nézzen körül, és mondja ki ezt a szót! Ha így tesz, két nap múlva vagy akár másnap magyarok milliói tesznek hitet a vér nélküli, békés, azonnali átmenet mellett.

Fontolja meg minden szavát, csak egyet nem tehet. Nem késlekedhet! Ma nem!

Olyan méreteket öltött a magyarok nemzeti eszményeinek meggyalázása és megalázása szervezett rendõrterrort zúdítva központilag ártatlan fejünkre, hogy békés úton nincs más lehetõség.
Minden kérés ma errõl szól. Minden tekintet egy irányba szegezõdik. Mindenki egy szót vár!

Gondolja át! Hívja össze vezetõ társait, és tegyék meg a szükséges lépéseket. Vegye fel a kapcsolatot a parlamenten kívüli nemzeti szellemû tömegek vezetõive, mert rájuk is szükség lesz! Mindenkire szükség lesz. A legrövidebb idõn belül!
A szellemi harcnak vége, láttuk ez hová vezetett.
Itt az idõ!

Miniszterelnök Úr!

Teljesítse a magyar nemzet felé kötelességét! Nincs más lehetõség! Most azonnal!
Kérem! Ameddig nem késõ.


Budapest, 2009. március 21.

Lengyel Károly