EGY HETE

EGY HETE

Egy hete álmok gyötörnek,

alig elviselhetõ démonok.

Ártatlanok vérét ontja Izrael,

hol az utcakõ testektõl iszamos.

Eszüket vesztve, sírva rohannak,

szülõföldjüket védeni akarják,

és szól a sátán ágyútorokban,

mintha végét sose várnák.

Csahosaik körbe nyaldossák,

féltik a semmit, lopott kamatot,

mindenüket mardossa a láng,

futni látom egyre a támadót.

Kéz nélkül, vágott torokkal,

zsákba takarva az értelem.

Vérbe lép, ha fel kel a nap,

pokolfik járják a Szentföldet.

Ki tudja, mennyi még ereje?

Hova tolakszik barbár hóhér?

Alig marad majd ép embere,

mire az öldöklés talán véget ér.

Zöld zászlók alatt kísértetek

járják a pusztát, s maradók

vadásznak egyre kóbor ellent.

Hörgéssé vedlettek a sóhajok.

Budapest, 2009. január 4.

Lengyel Károly