KICSINY PALESZTINA

KICSINY PALESZTINA


Mivé váltunk, mi mind a föld körül,
megannyi bávatag, vagy üvöltõ?
Issza a sok homok egyre a vért,
rút zsoldosok felett köröz a vég.
Siklik az ínyén vére a gojnak,
s nincs ki a tûzbõl szabadítson.
Támadók testét járja röpke szilánk,
nem marad út futni a sziklán
jajszavak erdeje szélbe süvít.
Úgy bolyong szerte vert sereg.
Tûzhelye, élte meg ne maradjon!
háza nyomát sóval jövõnek bevetik.
De nem lesz az jobb akkor sem,
pokoljáró fajzat visszaköszön
ártatlanokra feni ott is a kardot,
mígnem poraiból elébük jelenik.
Újra futna majd, dobva a fegyvert,
hódító önfélszétõl nem menekül,
és kõsáskák hada ér el fejeket.
Tébolyuknak még az sem elég!
Oltárukon bölcseik intõ ujját
röhögve tövig metszették.
Átjárja lelkeiket kõnéma sikoly,
mikor Palesztina táncra perdül!


Budapest, 2008. december 30.

Lengyel Károly