KARÁCSONYI IMA

Karácsonyi ima


Üres a zsebem, korog a gyomrom,
körös körül ellep a sötétség.
Elfelejt engem a karácsony,
menekül tõlem maradék remény.

Egy szál magamban imádkozom,
utolsó gyertyám is ellobban,
nem marad lassan otthonom.
Nekivetem hátam a jászolnak.

Egy szál szalmát, Uram, ennyit
mutass! Vergõdni ne engedj!
Küld el hozzám fényes szolgáid!
Száraz nyelvemnek kegyelmezz!

Senkinek semmit nem adhatok,
mindenem lábad elé tettem,
s ha el is vakítana hívó csillagod,
emlékezz, hogy régen útra keltem.

Minden szikrában szemed kerestem,
a gyermekin öröktõl csillogót.
Aranyat, tömjént, mirhát vittem,
Derengeni láttam szelíd mosolyt.

Puszta mélyén nyomodban jártam.
Ha kéred, legyen, melléd érkezzek!
Van még másik oldala gerendádnak!
Emelj magadhoz, engedj közelebb!!


Budapest, 2007. december 24.

Lengyel Károly