Kezemben …

Kezemben …

Anyai nagyanyám emlékére


Kezemben még, ha jön sötét,
fehér szála ritkás hajadnak.
Apró két kezeddel intesz felém,
hogy csak itt bent sirassalak.

Templomomban, égi-éji csendben
kérõ-kérdõn Uramnak mutatlak,
hogy látni egy kicsit engedjen -
mert foszló álmokban kutatlak,

hol régi utcák még keresnek,
hol kérdenek felõled utamon.
Bezárul hát e féltett rejtek,
minek örök titka: Tõled egy mosoly.

Meggyászollak harsány színekkel,
- mert élsz tovább, jól tudom.
Párás szememben napsütéssel,
kába-éberséggel Rólad álmodom.


Budapest, 1975. május

Lengyel Károly