ISTEN BOCSÁSSON MEG NEKEM!

ISTEN BOCSÁSSON MEG NEKEM!

Idegeneket hív / Magyarok ellen segítségül
Bombagyár Blog - Tomcat 2008 október 15. 11:34:00


Dvaskovicsvól jut eszembe! Mit nem olvasok! Ez valami õrület!!! Régebben ezt hazaárulásnak hívták. Kit érdekel a rendészeti és kormány körök diaréja 23-ával kapcsolatban? Senkit! Idegen zsernyákok? Ráfér az arcukra?
Ezt érdemes megcsócsálni kissé.
Kezembe került a HírTV Célpont címû 2006-os õszi adásainak felvétele. Természetesen az ünnep és szégyenünk évfordulóján mi mást néztem meg az összeállításból, mint a 2006. október 23-áról szóló részt.

Ma is forog a gyomrom. Gyûlölet fészkelt belém. Másokról nem beszélek, hiszen mindenki másképpen élte meg azt a napot.
Egy biztos, azok, akik azt a támadást vezényeltették, vezényelték, és végrehajtották a számomra nem emberek többé. Ha arcuk nem látszott is, de tetteik indokolhatatlan és védhetetlen embertelensége, kegyetlensége minden képzeletet felülmúlt.
Az igazságszolgáltatás mûködése abban az idõben a zéróval volt értékelhetõ. A paragrafus-bábuk a politikai csõcseléknek kiszolgálóivá váltak. Nem bízom bennük soha többé!

Rémálmaim ma is vannak. Nem rólunk, róluk. Minden perc egy-egy gyorsított bosszú. És a rémálom nem ereszt. Nem, mert nem érdemelnek kegyelmet - egyik sem.

Ha itt bármi okból elszakad a cérna, azt kívánom, azt kapják, amit õk okoztak. Mind, kivétel nélkül! Ne maradjon bõr az arcukon, mikor a lábnál fogva végighúzzák a kövön. Szemük, ha kifolyt, senki ne segítsen nekik. Szakadjon meg a tüdejük a harci gáztól, hogy vért köpjenek. Recsegjen a koponyájuk a vipera becsapódásakor. A jeges zúzmara kéküljön arcukon, amikor a hajnal meglepi õket búvóhelyükön.

Ne legyen kegyelem egynek sem, mert nem érdemlik.
Nem kellenek hazugok az országnak!
Nem kellenek vadállati kegyetlenséggel védtelen ártatlanokra vadászó vérebek kék ruhában. Mert azok voltak, Gyurcsány pitbulljai. Nem több.
Nem emberek ezek, hanem veszett hiénák.

Képtelen vagyok indulat nélkül gondolni is arra a napra.
Minden nap eszembe jut legalább egy pillanatra. Bármirõl eszembe jut bármikor, de egy pillanat erejéig biztosan megrohannak az emlékek.

2006. október 23-át követõ hetekben megesett velem az utcán, hogy ha megláttam egy rendõrt, a kanális rácsa fölé kellett hajolnom, mert az undor miatti következményen nem voltam képes úrrá lenni. Ezt kívánom nekik is! Mindnek, egytõl egyig! Ne legyen egyetlen nyugalmas pihenõjük, rettegjenek a nép bosszújától! Minduntalan törjön elõ emlékükbe mindaz a borzalom, amit okoztak a magyaroknak. Életük hátralévõ részében minduntalan érezzék át, mintegy készülve fogadására, mit tettek mások testével, lelkével.
Azután éljék meg, hogy törnek a bordáik, hasad az orruk, leszakad a veséjük a rúgások özönétõl, fésüljék õket viperával, szakadjon le a fülük a tapadós kesztyûk szorításában, járja át testüket a gumigolyó, patkó szántson testükön, és kardlap táncoljon rajtuk, piszkítsanak maguk alá, akárha volnának rettegõ állatok!
És ez csak a bevezetõ legyen a lelküknek. Mert a veszett kutyákra történõ vadászat csak eztán kezdõdjön. Egyenként, külön-külön.

Félmillió ember életét örökre tönkretették, akik ott voltak a támadók, vezénylõk, vezényeltetõk között. Több millió nézõ életét rettegéssé változtatták a képernyõn át.
Azt kívánom nekik, hogy ugyanazt kapják vissza maradéktalanul, amit akkor kiosztottak az ártatlan, fegyvertelen megemlékezõknek, csak éppen fordított arányban.

Nincs bocsánat!
Ha pedig elszakad a cérna egyszer ebben a szerencsétlen országban, Isten legyen irgalmas a lelküknek, mert a testüknek abból nem jut.
Egyiknek sem, vezetõiknek sem, az õket tébolyában utcára küldetõknek sem.

Mindannyian jól gondolják meg tehát minden mozdulatukat, szemvillanásukat, szavukat az ünnepen!
A kegyes magyar nemzet felé õk csak feltétel nélküli alázattal tiszteleghetnek, aztán szemet lesütve, fejet mélyen meghajtva pofa súlyba. Az összes politikussal együtt!

És még el nem felejtem, idegeneket eszükbe ne jusson többé behívni, vagy beengedni, mert az lesz a végük, azokkal együtt.


Budapest, 2008. október 14.

Lengyel Károly