AZ ORSZÁGUNK BENNÜNK ÉL

AZ ORSZÁGUNK BENNÜNK ÉL

- hajnal a budapesti Szabadság téren -


Szép reggelt a most ébredõknek!

Tegnap az esti órákban elterjedt a híre, hogy a budapesti Szabadság téren álló MVSZ Országzászló jelhelyet el akarják bontani. A hír úgy szólt, hogy egy kft.-nek adták ki a feladatot, hogy a sátrat, és az elõtte álló három keresztet bontsák el a szovjet szégyenoszlop elõtt.

Hajnal fél ötkor kaptam egy emlékeztetõ sms-t errõl, de akkor már talpon voltam. Rövid reggeli teendõk után fél hat körül értem a gyér forgalmú, néptelen hajnalban a térre. Akkor már vagy egy tucatnyi embert, köztük néhány régebbi ismerõsömet találtam ott. Néhányan szót váltottak a rendõrökkel, és a kordonon belül valóban ott állt egy ponyvás kisteherautó. A motorháztetõn a budapesti címerrel. Ezzel beigazolódott, hogy az V. kerület vezetése, vagy annak egy prominens rétege nem szívesen látja a magyar szabadságról elnevezett budapesti téren azt az emlékeztetõ jelet, amely arra hívja fel ország-világ figyelmét, hogy a magyar ereklyés országzászlót még most sem sikerült helyreállítani.

Van egy, esetleg több pártember, aki a választási kampányban - 2006 tavaszán és õszén is - azzal döngette horpatag mellét, hogy amennyiben õ lesz a tótum-factum, le fogja bontatni a kõfalloszt. Ez a göthösnek tûnõ pártkatona most elszántan munkásokat küldetett a térre, mert néhányaknak csípi a szemét a szerény emlékjel. Tudjuk kiknek a szemét csípi!
Most éppen célt tévesztett ez a fickó. Vagy éppen szándékos melléfogásról van szó?

Nocsak-nocsak, mondhatnánk, így változik a politika széljárása, s vesz lebbenõ fordulatot néhány Közel-Keletrõl 30 ezüsttel és némi narancsos árnyalattal hímzett köpönyeg?
Szeptember 20-án a droidok harcigázzal kergették szét a békés embereket. Miközben a rendõröket az sem érdekelte, hogy a téren a közeli játszótéren kisgyermekek tucatjai élték békés délutánjukat.

Ez a háborús bûncselekmény megalapozta a budapesti Nürnberget a vörös fasisztákkal szemben. A cion-globál-vörös-náci-nemzetinekálcázott csürhe mind együtt örvendett az általuk szélsõségesnek hazudott tüntetõk megalázásán.
Üzenem vizionáló gyülevészségüknek, hogy nem vagyunk szélsõségesek. Tudjuk, kiket küldtek közénk a tiltakozás veszejtésére. A forgatókönyv ismét a hatalom bûnözõinek kénye-kedve szerint alakult. Lehetett hablatyolni, hadarni, dadogni, ugatni minden veszélyrõl, amit a féleszû törpe néró a száján szellentett. Minden jóérzésû magyar tudja ebben a csonka országban, hogy mind hazudik egytõl-egyig.

Ezért kissé zizegõsre sikerült a mai hajnal Budapest belvárosában. A Szabadság téren egy pici lépést tettünk annak érdekében, hogy egy kicsit halkabb legyen a hangja egyeseknek, fõleg a belvárosban. Háromnegyed hét elõtt néhány perccel halkan kitöfögött a ponyvás furgon a térrõl, s ezzel láthatólag, ha csak átmenetileg is, de egy idõre megmenekült az Ereklyés Országzászló kitûzött hely.

Köszönet a kör-sms-ben részt vevõknek, és mindazoknak, akik jelenlétükkel felmutatták azt az alapigazságot, hogy Magyarország a magyaroké. Sem bérelt politikusok által, sem közvetlenül itt nem tehet meg bármit velünk a ránk erõltetett rendszerben az aljahatalom

Ma este a 20-án elkövetett brutális rendõrtámadásra emlékeznek a hívek a Hazatérés templomában. Talán most nem fog felsorakozni a járdán a páncélozott sereg, hogy azt hazudja, hogy az Istentiszteleten résztvevõ magyarok törvénytelen gyülekezésben vesznek részt.

Megemelem a kalapom ifj. Hegedûs Lóránt elõtt, aki, mint kifejtette, megdöbbent, hogy egyetlen keresztény-keresztyén gyülekezet sem fejezte ki együttérzését az e templomot ért támadással kapcsolatban. A templomban rajta múlott akkor az emberek lelki nyugalma. Tökéletesen teljesítette Istentõl kapott palástjához méltón vállalt lelkipásztori feladatát.


Kedves barátaim!

Most reggel nyolc órakor, amikor e sorokat írom, nem tudom éppen mi történik a Szabadság téren. Egy biztos, hogy most megváltozott valami a magyarok körül. Azt Ereklyés Országzászló, a Turul-szobor a budai Hegyvidéki kerületben és még néhányat lehetne sorolni, talán valóban veszélybe sodródhatnak.

Kérek mindenki nagy tisztelettel, hogy figyeljünk egymásra! Figyeljünk az általunk régen ismert és megbízhatónak gondolt barátaink hívó szavára. S ha kell, minden alkalommal jelenlétünkkel biztosítsuk immár nyíltan színrelépõ ellenfeleinket, hogy nem tehetnek bármit ezzel a nemzettel és õseitõl reámaradt országával.
Õk ezt úgy látszik nem tanulták meg eddig. Üzenem mindenféle nyikhaj henyélõ pártelitnek, az Ország bennünk él. Semmi onnan ki nem tépheti a Hazánkat. Sem egy lakatos-brigád a városfenntartástól, sem az önjelölt megélhetési választási csalók.

Mára bebizonyosodott, hogy egyik sem különb a másiknál. Létkérdés számukra, és az általuk képviselt idegen érdekek követõinek a bizonytalanság fenntartása, a jelképeink rombolása-elhazudása - végsõ soron a magyarok teljes elnyomás alá történõ kiszolgáltatottsága. Létkérdés a magyaroknak a tisztességes országvezetés hatalomba juttatása - ezek nélkül.

Hurcoltatásunk sokadik évében elõttünk nem halad lángoszlop, s nem teszünk illendõ elõírásokat környezetünkkel szemben. Mi csupán azt várjuk el és követeljük meg a kegyes nemzet által befogadottaktól, tartsák be ennek a népnek törvényeit, és tartsák tiszteletben õsi hagyományain alapuló szokásait.

Bármit hoznak az elkövetkezõ napok-hetek-hónapok, úgy gondolom, mi a helyünkön leszünk becsülettel. „Megtört ina térde!”, Szondi Drégely várát nem adta. Hosszan sorolhatnám,
Dugovics Titusztól Pongrátz Gergelyig azokat a dicsõ emlékû magyarokat, akik mind-mind tudták, mit kell tenniük az adott pillanatban.
Mi sem lehetünk kevesebbek!


Budapest, 2008. október 4.

Lengyel Károly