BUDAPESTI FELHÍVÁS

BUDAPESTI FELHÍVÁS

Tisztelt magyar testvéreim!

2008. szeptember 20-án az esti órákban, a budapesti Szabadság tér magyar Sovetová változott. Mára köztudottá vált, hogy olyan vegyi eszközt vetettek be, aminek élettani hatásairól fogalma sincs az alkalmazóknak, az alkalmazást elrendelõknek, valamint az alkalmazást követelõknek.

A magyar Szabadságról elnevezett téren, ahol az elsõ szabadon választott magyar miniszterelnököt, Gróf Batthyány Lajost 1849. október 6-án, az Újépületben golyó által kivégezték, és állott valaha a máig számûzött Ereklyés Országzászló ismét népére támadt a hatalom.

2008. szeptember 20-án 18 óra tájban, békés, fegyvertelen, nagy létszámú tüntetõ-megemlékezõ tömeg ellen, aljas indokból, különös kegyetlenséggel, bûnszövetségben, szervezett keretek között, elõre megfontolt szándékkal, egyértelmû figyelmeztetés nélkül, ismeretlen eredetû, és élettani hatású vegyi eszközzel elkövetett, maradandó egészségkárosodást okozó, és halált is okozható támadás történt.

A hatalom emberei és - minden szolgálati ismérv ellenére - az adónkból eltartott rendõrség saját népükre támadtak olyan eszközzel, amirõl bebizonyosodott, hogy akár közvetlenül rákkeltõ hatású is lehet. Ettõl kezdve egyetlen szavuk sem lehet bármilyen ellenállás esetén, mert egyszerûen önmagukat megfosztották ettõl jogtól. A népnek joga van védekezni, ha vezetõi ilyen körülmények között így tesznek ellene. Ez már a fizikai létet veszélyeztetõ támadás volt. Jogilag védhetetlen ezzel kapcsolatban bármilyen érv, mert nem felel meg a valóságnak, amit állítanak a hatalom emberei.

Éppen ennek okán arra kérek mindenkit az országban, aki egyetért ezzel a véleménnyel, hogy tiltakozása jeléül holnaptól 2008. október 22-éig minden este tegyen ki egy mécsest az ablakába. Világoljon a lelkek tüze, a lelkiismeret lángjai! Akinek csak nem feltétlenül szükséges, egyáltalán ne menjen utcára. Kísértse õket mindenütt a némaság! A vihar elõtti csend.

Lehetõség szerint mindenhonnan zene hallatsszon: Liszt Ferenc Le Prelude címû mûve. Autókból, ablakokból, bármikor, éjjel-nappal. Köztudottan ezt a zenét igen gyakran játszotta le a Magyar Rádió 1956 októberében.

Arra kérem a 2006. szeptember 17-én kipattant tüntetéssorozatok szervezõit és résztvevõit, hogy tüntetéseik színhelyén némán! tegyenek le egy-egy mécsest minden este, majd hang nélkül! menjenek haza.

Arra kérem a fõvárosi embereket, hogy akiben van szemernyi együttérzés az elmúlt szombaton történt törvénytelen támadás áldozataival kapcsolatban, szintén tegyenek ki ablakaikba egy-egy mécsest. A támadás színhelyén, az V. kerületi Szabadság téren pedig bárki, aki arra jár, és miért ne járnának sokan éppen arra, hang nélkül tegyünk le a téren egy-egy mécsest, és menjünk haza. Október 22-ig!

Október 23-a?

2008. október 23-án pedig minden mozgásképes magyar embernek, ott lesz a helye az Országház körül, a Magyar Szent Korona körül, akik tavasszal három igennel szavaztak a népszavazáson, vagy azóta megbánta nem-szavazatát, vagy megbánta távolmaradását, ott maradunk, amíg az Országgyûlés fel nem oszlatja önmagát, egyben kiírva az azonnali, feltételek nélküli és kampány nélküli - a nyomdatechnikailag lehetséges legkorábbi idõpontra - az elõrehozott választásokat. Ettõl most már a saját fizikai létünk érdekében semmi ne tántorítson el minket! Ma néhány ezret támadnak gázzal, kipróbálva idegen megbízóik elvárása alapján a szert, holnap bárkit lefújnak vele. Elég volt ebbõl a gyilkos tempóból!

Számoljanak, kérem! Közel négymillió volt a tavaszi igenek száma. Mekkora hely kell ekkora létszámnak? Lehet ekkora tömeg folyamatos egyidejû jelenlétével követelt változásnak ép ésszel ellenállni? Lehet ekkora tömegbe ismét mérgesgázt belõni, gumigolyót? Lehetne ismét bordát törni, kezet kitekerni, viperával fejet hasogatni - minden gyalázatos rendõri hazugság ellenére? Hazudhat négymillió szeme közé 45000 rendõr, meg 120000 in-kalos, akik ott rohamoztak 2006 október 23-án?

Aligha, mert az volna a vég. A végük. Mert végül be kell látniuk, hogy feltétel nélkül meg kell adniuk magukat a magyar nép akaratának és sorsuknak, a törvénynek.

A legszelídebb megoldást ajánlom! Ehhez nem kell egy párt sem, csak jószándékú, becsületes magyar emberek. Nincs annyi kordon az országban, ami képes e tömeget elválasztani a hatalomtól. Mert mi vagyunk a törvény, és nem a csalással bitorlók diktálják azt.

Kérem, terjesszék a hírt, a kérést szélnél sebesebben minden eszközzel, mindenhol. Suttogva, fennhangon, írásban. Mindegy. De legyünk együtt ismét és fogjuk egymás kezét, mi magyarok, mi a törvény. A mi békésen ellenállhatatlan kiállásunk a mindent elsöprõ Igazság fényében lesz a törvény.

Budapest, 2008. szeptember 22.

Lengyel Károly