HAZATÉRÉS

HAZATÉRÉS

Válasz Szász Lórántnak
2008. szeptember 20. emlékére


Emléktolulás, ha össszeszövi a jelent,
s múltunkra méltón emlékezni sem enged,
ott feltámad a lyukas zászló lobogása,
minden magyar kitódul a gázos utcára.
Kövek alól lánctalpak visszavigyorognak.
menedékül nekünk a templomok maradnak
oda is beröfög gõg erején táncot lejt
vérgõzös páncélos horda bontja a jelent.
Orgonaszó hallik rácsok felett kint és bent.
Harang is belesajdul a hívásba, eseng!
És nem jön senki, és áll a sorfal, mint cövek.
Egyedül az ima, a szó, és az énekek,
ez jelzi hitünket középsõ kereszt tövében.
Körülvette Istent minden nyögõ nagypéntek.
A pajzsok és a lámpák villanása hasít
a pesti éjben, hogy el ne felejtsd árnyait,
mert döglõdõ hatalom rugdal utolsókat,
semmi sem szent, új keresztet ácsolnak,
kezünk-lábunk új szegek alá húzzák-vonják,
ott a fán a helye, úgy hívják Magyarország.
Kulcsold hát tört ujjaid utolsó fohászra,
lépj fel magad a posztmoderni Golgotára,
de meg is fordulj onnan, akár ha a szélvész
közelít, s zúdulj mind nyakába kelevéz!
Isten malmai markodban erõvé válnak.
Nem adhatod semmiért megszentelt Hazánkat.
Hanem ha alkonypírban társaid keresed
megannyi kín között, ki az ki ma elveszett,
állj meg térdeden, borulj a kereszt tövéhez!
hálát mondj, hogy szabadon élhet az Élet!
Új ezer esztendõ akkor kezdõdik ismét,
felmutatjuk Árpádnak fiak fiaiért.


Budapest, 2008. szeptember 21.

Lengyel Károly