Üzenet a helótáknak, avagy ki nevet a végén??

A helóta jogfosztott embert jelent, ha az irodalmi jelentését nézzük. Ha a történelmit, akkor leigázott õslakót, akiket a gyõztesek rabszolgamunkára fogtak.

Kérdezhetik: hogyan kapcsolódik ez a magyarsághoz, és mit jelent a ki nevet a végén kérdés?

Nemrégen Debrecenben a Magyarok Szövetsége egy kétnapos konferenciát tartott, amelyen számos magyarságkutató tartott magas szintû elõadást. Mivel az idõ rövid volt, a hallgatók kérdéseiket egy papíron adhatták be az elõadóknak.

Az egyik kérdés így szólt: ,,Mikor és hogyan vesszük vissza az országunkat??”

A válaszoló, egy igazi hazafi, megmosolyogta a kérdést, és azt mondta, hogy a kérdés valószínûleg költõi volt, és nem is adott rá választ. Többen a hallgatóság soraiból fel is nevettek.

Ez az eset azért volt igen döbbenetes, mert ismerjük mindannyian a hazánk állapotát, és az elmúlt néhány évezredes szabadságharcokkal tarkított történelmét is. Magán az elõadáson is elhangzott, hogy elkeserítõ az, hogy még mindig tudományos, és politikai cenzúra van itthon, és aki ennek nem hajlandó alávetni magát, az nem is publikálhat hivatalos lapokban, nem is oktathat állami intézményekben.

Egy másik elõadó megemlítette, hogy a magyar alkotmányosság 1944 óta nincsen rendezve, és lényegében a magyarság jogfosztottként kénytelen élni a saját hazájában. Ebben az értelemben tehát helóta. Egy vidéki gazda a szünetben keserûen panaszolta, hogy mivel évekig nem tudott kellõ mértékû hasznot elkönyvelni, így hitelt vett fel, megmenteni a gazdaságát, de ezzel idõvel csak nagyobb csõdbe jutott, és ma már másé lett a földje, a banké, aki eladta egy külföldinek, és ma õ az egykori földjén napszámos lett szinte éhbérért. Ebben az értelemben tehát már õ is egy helóta lett. Akik nem akarnak már itt élni, és munka nélkül tengõdni, azok nagyszámban menekülnek nyugatra, és északra, ahol még megfizetik a munkát, és akár mosogatással is lehet 1000 -1200 eurót keresni. Orvos, tanár kõmûves, asztalos keres munkát nyugaton, mert elege van a létbizonytalanságból. Egy orvos panaszolta el, hogy megunta a kevés fizetést, és megundorodott a sok abortusztól, mert a magyar anyák – ellentétben a támogatott kisebbségekkel - sorra vetetik el a megfogant, és egészséges magzatjaik kis életét, mert ,,nincs mire szülniük.”

Egy vidéki fiatalember arra panaszkodott, hogy az anyját megfenyegette a fideszes polgármester, hogy ha a fia nem hagyja abba a jobbikos újság terjesztését a településén, akkor repülni fog az óvodából, ahol több, mint húsz éve dolgozik.

Ezt a néhány tényt, és gondolatot azért említettem meg, mert a kérdezõ valószínûleg nem költõi kérdésnek szánta a kérdését, mint ahogyan Petõfi sem csak a papíron élte meg a ,,rabok legyünk, vagy szabadok” gondolatát. Lehet tehát nevetni a saját sanyarú helyzetünkön, és lehet barantázni, politizálni egy párt színeiben, lehet kurultajozni, és sok mást is lehet, de ettõl még nem lesz a hazánk szabad a brüsszeli igától, a mérhetetlen adósságtól, marad a helóta lét, marad a kivándorlás, és a több százezres éves abortusz. Posta Imre, és lelkes kis csapata azt is bizonyította, hogy egyes egykori magyar laktanyába magyar katona be sem teheti a lábát, és már idegen zsoldosok várnak valamire.

Kuthy Lajos, és Marschalkó Lajos akiket a hivatalos irodalomtudomány szándékosan elhallgat, és befeketít, elõre megírta ezt a sanyarú, magyar létet, amire Döbrentei, a költõ csak ennyit ír: ,, Hová tûnt a vitézség fiúk, hol lakik, meddig hátrálunk még, a méhfalig?”.

Lehet hinni egyes hivatásos hitegetõknek, akik havi 1-2 millióért, már 1989 óta szédítik a magyart, a kádári szöveggel: ,,Még csak egy pár év elvtársak, még csak egy kis nadrágszíjhúzás, és jobb világ lesz” és lehet sarat dobálni egymásra, lehet akár homokba dugott fejjel is élni, de ettõl még március 15-én nem a magyar emlékhelyeket védi erõs rendõrség, és nem lesz sem több munkahely, sem nyugati, 2-3 ezer eurós bérezés.

Azoknak az utcáit, és zsinagógáit fogják védeni, akik szarmagyaroznak, bankjaikkal uralkodnak, és megvetendõ gojként tekintenek Árpád leszármazottaira, elnökük Mr. Perez pedig már 2007 õszén bejelentette, hogy felvásároljuk Magyarországot”.

Egy másik, védett kisebbségi vezetõ, vagy inkább gengszter Siófokon pedig felvonultatta háromszáz valahány kigyúrt, arany nyakláncos emberét, hogy tudtára adja magyaroknak, hogy ki is az úr abban a megyében.

Nos, ki nevet a végén??

Emlékeztetek az igére:

,,Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”

Dávid, egy kis kõvel, és parittyával is szembe mert szegülni az ellenségnek, és gyõzött, és király lett belõle!

Petõfi egy pennával kezdte a harcát, de amikor kellett fegyvert is fogott!!

Köszönöm figyelmét, és kívánok szebb jövõt, és ünnepi megemlékezést!

Iványi Sándor