A Szent István Szövetség Nyilatkozata

(Válasz Szakács Gábor úr támadásaira)

2008. novembere.

Az elmúlt hetek eredménytelen vitái, és a lassan, csupán csordogáló aláírások, valamit a nem elégséges szakmai indoklás miatt úgy döntöttünk, hogy a finnugor nyelvrokonság kérdésében tervezett Beadványunkat nem nyújtjuk be az MTA-nak. Indoklásunk:

A Beadvány ötlete elsõként akkor merült fel bennünk, amikor Kiszely István egy elõadását olvastuk, amelyben közölte, hogy véget ért a nagy genetikai kutatás, amely igazolta, hogy nem vagyunk rokonai a finneknek. Ez 2008 novemberében történt.

A Beadványt elsõként megvitatásra (és nem Internetes közlésre) küldtük szét, hogy a végleges megszövegezésben a téma szakértõi is részt vegyenek. Valószínûleg ezért tette oda a végére valaki a sok E-mail címet, és nevet, amely miatt perrel fenyegettek bennünket. Sajnos építõ hozzászólás alig érkezett, annál több rágalom, mondván: mi, mások, több évvel ezelõtt elkezdett munkájának akarjuk learatni a gyümölcseit.

Visszakérdezhetünk?

Azok a ,,mások” ennyi év után miért nem indítottak hozzánk hasonlóan még aláírásgyûjtést, és miért nem adtak még be, egy nyelvészek által készített Beadványt?

Ha vádlóink erre gondoltak, akkor tévedtek, ugyanis a 2006. december 15-én, a Szentkatolnai Bálint Gábor emlékkonferencián kiadott Zárónyilatkozat csak egy SAJTÓKÖZLEMÉNY volt, ami nem azonos egy, az MTA-nak benyújtandó, aláírásokkal megerõsített Beadvánnyal.

Jelzem, hogy errõl az emlékkonferenciáról a Beadvány megfogalmazásakor nem is tudtunk, arról csak késõbb értesített Szakács Gábor és Marátz László úr is.

Ezúton szeretnénk a nagy nyilvánosság elé tárni, hogy mi – sokakkal szemben – nem holmi ,,gyümölcsökért” szándékoztunk Beadványt készíteni, és valóban benyújtani, hanem azért, mert hiszünk az igazunkban. Hiszünk abban, amit Szentkatolnai után, ma a japán, és a kínai kutatók is állítanak hogy a magyar nyelv soha nem volt rokon a finn-ugor nyelvcsaláddal, és szeretnénk, ha gyermekeink felnõve, már nem a finnugor nyelvrokonságot tanulnák az iskolapadban, hanem a Czuczor-Fogarasi által összeállított szótárt forgatnák.

Sajnálatosnak tartjuk, hogy az 1989-es rendszerváltás után közel húsz évvel, itthon még mindig élnek a Kádár kori rosszhiszemû beidegzõdések, vagyis, egyesek nem tudják elhinni, hogy van önzetlenség, hazaszeretet, egy ügy, vagy személy mögött, és inkább azt vizsgálják, hogy egy kezdeményezés elindítója ,,kicsoda-micsoda, és mit tett le eddig a nemzet ügyéért.”

Bízunk benne, hogy véleményük, hozzáállásuk meg fog változni, és hogy mi magyarok, együtt, összefogva, valóban képesek leszünk felemelni e drága Hazát a szellemi-gazdasági mélységbõl.

Ifjúkoromban Rákóczi emlékiratait olvastam, aki nagyon megkeseredett emberré vált, mert õ is megtapasztalta a magyarok széthúzását. Akkor, én nagyon megsajnáltam ezt a nagy magyart. Magyarok! Ma Magyarországon szellemi harc is folyik. Kultúránkat, amely semmivel sem kevesebb, mint más népeké, el akarják törölni a Marschalkó által is leírt ,,országhódítók”!

Ne hagyjuk, szerezzük vissza a hiteles nyelvi származásunk, és érjük el, hogy az a történelemoktatásba is bekerüljön a finn-ugorizmus helyére!!

Vissza a Czuczor-Fogarasi-szótárt a nyelvtudományba!

Ajánlott tanulmány:

http://littleborz.freeblog.hu/files/finnugor2.htm

Iványi Sándor.

Debrecen.

2008 nov.