Tisztelt Hallgatóim!

 

A Magyarok Világszövetsége Nemzeti Konzultáció Trianonról aláírásgyűjtő akciójához „Spenót” álnévvel a következő komment érkezett:

„Orbán visszacsinálja magának a nagy “történelmi” Magyarországot a csehek, horvátok, szlovákok, szlovének, szerbek, osztrákok, románok, ukránok, magyarok beleegyezésével, és a franciák, angolok, amerikaiak vezényletével. (…) A falu és a városok népei is együtt kántálják a “magyar televízióban” “Szorgos népünk győzni fog”. Oszt nehogy az legyen a vége egyszer, hogy a „magyar”, az csak egy “ország nélküli nemzetiség” legyen! Merthogy már jártunk így többször is! Ideje lenne tanulni, mert most menekülő rabszolgák vagyunk éppen.”

 

Ez a cinikusnak szánt megjegyzés döbbenetesen valóságos. Érdemes végig gondolni.

Mert, igen! Még csak nem is csendben, valóban zajlik egy fajta Trianon-revízió! A századik évfordulóra csúcsra járatott NER propaganda úgy beszél a Kárpát-medencéről, mintha nem is létezne Trianon. Sőt! Orbán úgy tesz-vesz, épít és üzletel az elcsatolt területeken, mintha máris helyreállt volna a Kárpát-medencei Nagy-Magyarország.

Spenót ugyan viccesnek szánta, de nagyon beletalált a lényegbe: Az érintett kormányok és népek valamiért elnézik Orbán térfoglalását az elcsatolt terülteken. A hazai közvéleményt meg kielégíti a nemzet-lelket egyesítő Kárpát-medencei időjárás-jelentés, meg a Nemzeti Emlékezetfosztó Bizottságok kerekasztal-beszélgetései.

Hogy is van ez?

 

Az utódállamok kormányai? Az EU-tagság, és a kettős állampolgárság lehetővé teszi a határon túli magyarok tömeges elvándorlását. Ez egyáltalán nincs ellenére az érintett kormányoknak. Előbb-utóbb etnikai alapon nem lehet többé fölvetni a Trianon-revíziót.

Miért elnéző Orbánnal az érintett területek politikai-gazdasági elitje? Vállalkozásfejlesztés címén - Erdélyben, Kárpátalján, és a Vajdaságban is - futó NER-befektetések értéke eléri a több száz millió eurót és ennek tekintélyes része a helyi román, és szerb elithez (és természetesen a közvetítő, helyi magyar potentátokhoz) vándorol. „Az Orbán-kormány már „három lábbal” van jelen Erdélyben, amit az ottaniak ugyan rossz szemmel néznek, de miután a román vállalkozók is jól járnak, szemet hunynak felette – mondja Stefano Bottoni, a Budapesten élő olasz–magyar nemzetiségű történész, aki főként a romániai magyar kisebbség viszontagságos történetével foglalkozik. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a korrupciós mechanizmusok paradox módon elősegítik a békés egymás mellett élést, mivel a mindennapi élet-érdekek felülírják a nacionalista ellentéteket.

De ne gondoljuk, hogy csak az elit megvesztegethető. Az egyházakon, sport-klubokon keresztül a magyar nemzeti kisebbség népi többsége is önfeladóvá vált, belekényelmesedett a politikai szervezetek manipulatív látszat-cselekvéseibe, a nacionalista hangulatkeltők meg a lelátókon teszik a dolgukat.

 

Érdemes végig gondolni, hogy ki finanszírozza az eladósodott magyar állam fent vázolt tevékenységét, kinek az érdeke ez? Mert ilyen formában ez nem össznemzeti magyar érdek!

Mert tévedés ne essék. Ma nincs szuverén magyar állam. Az úgynevezett nemzeti burzsoáziának semmi köze a magyar érdekekhez, ők a nemzetközi burzsoázia szerves része, és telhetetlen, gátlástalan kizsákmányolói a népnek és a természeti környezetnek. Lásd csak a gödi akkumulátorgyár környékét! Anyaföldünket szó szerint sóval hintik be!

Tehát a NER jelenléte és nyomulása az elcsatolt területeken, sokunkat joggal tölt el aggodalommal.

Ki veszi el megint tőlünk azt, amit még vissza sem kaptunk?

 

A Kárpát-medence tökéletes természeti, földrajzi egység. Egy országnak született. A Habsburg birodalom legnagyobb, központi területe is a Kárpát-medencei Magyar Királyság volt. A Páneurópai Ökológiai Hálózat igazi mag-területe ma is a Kárpát-medence. A Kárpát-medence a rajta élő lakosság alapvető önellátására alkalmas régió. Trianonban a világpolitika feldarabolta, ma nyolc ország közigazgatása alatt áll. Száz év elteltével azonban úgy tűnik, hogy már nem nyolc ország, hanem néhány tucat nagytőkés csoport húzza termékeny földjének, természeti kincseinek a hasznát, ők határozzák meg a Kárpát-medence országainak politikai és gazdasági életét.

„Oszt nehogy az legyen a vége egyszer, hogy a „magyar”, az csak egy “ország nélküli nemzetiség” legyen!” – írja Spenót! Igen. Ez lehetséges.

És ugyanez megtörténhet a románokkal is! Ma az erdők, a termőföldek jelentős része már külföldiek kezében van Romániában is. Lehet, hogy előbb-utóbb ők is egy ország nélküli nemzetiség lesznek. Nem ringathatják magukat abban a hiú reményben a Trianonban kedvezményezett románok, szerbek vagy szlovákok, hogy velük könyörületes lesz majd az új földesúr.

 

Ország nélküli nemzetiség? Még jó, ha leszünk, mint nemzetiség!

A helyzet az, hogy nem csak az országunk szétdarabolásáról, természetei kincseink szétprivatizálásáról van csak szó, - ezek a problémák még előbb és könnyebben megoldhatók! - hanem mi van, mi lesz az egészséges nemzettudatától megfosztott, széthullott magyar nemzettel?

Ha a környezet, a körülmények változása, valami szerencsés véletlen folytán az emberi genomban olyan atavisztikus mutációt hoz létre, hogy feltámad a magyar paraszt, akkor van reményünk! Ez természetesen törvényszerű és szükségszerű esemény lesz!

„Hunyadi dörgi a dőlt falakon, van csoda, tarts ki magyar!”

Köszönöm a figyelmet!