3., Az okok, amik miatt az ingatlanadóra is szüksége lenne a kormánynak:

http://www.kulturaliskreativok.eoldal.hu/cikkek/a-penzrendszer-anatomiaja.html

- A bankok visszaszívják a pénzt a gazdaságból, pénzhiányt, válságot okozva. A válság a mostani pénzügyi rendszer beépített része. Ezzel a nagybank lehetõséget kap a kisebb bekebelezésére, a vállatokat olcsón felvásárolhatják a nagyobbak, persze jórészt banki hitelbõl, az átlagos állampolgárnak el kell költeni a megtakarításait, kölcsönöket kell felvennie...a tönkretett gazdaság újjáépítéséhez szintén kölcsönök kellenek, a magánbankoktól..Ez a válság lényegi oka, a pénz visszatartása, megfagyasztása a gazdaság ereiben a bankok egyértelmû akaratából.

Ennek következménye a tulajdon átrendezõdés, a koncentrált magánvagyonok további növelése, az emberek, a nemzetek további kiszolgáltatásának erõsítése.

Nincs nehéz dolga a magánbanknak: elõbb pénzbõséget teremt, majd nem hitelezi az ingatlan vásárlásokat, és megtagadja az addig finanszírozott cégtõl pl. a folyószámlahitel folyósítását. Ezzel nem csak a cég mûködését lehetetleníti el, hanem a beszállítók, a vevõk dolga is nehezül, nem beszélve a cég alkalmazottairól, akik netán hitelt vettek fel, és a cég ellehetetlenülése miatt õk sem tudják fizetni a törlesztõ részleteket. Új hitel felvételére, - ami szükséges lenne az ingatlanpiac, a gazdaság vérkeringésnek fenntartásához - ilyen gazdasági helyzetben nem is gondolhatnak az emberek.

A kör bezárult. Az egész társadalom torkán a kés.

A magánbankok kése.

- A magyar nemzeti bank és a magyar kormány nem a nemzet, az emberek érdekeit, hanem a külföldi magántõke érdekét képviseli. Miért gondolom ezt:

a 2000-es évek eleje óta a nemzeti bank nem teremt pénzt a gazdaság számára, hanem a külföldi magán bankoknak engedte át ezt a jogot. 2001-ben - az Orbán kormány alatt - törvényben tiltotta meg az állam magának, hogy a jegybank függetlenségét bárki-bármi itthonról „megsértse”. Az európai jegybankok ma már egy kvázi franchise rendszert képeznek, Bázeli irányítással. Ezért volt-lenne szükség az euróra is, egy helyen dõljön el a kamat mértéke, egy helyre fizessék az államok a kamatot, könnyebb legyen a magánbankok által befolyásolt központi irányítás.

Nem igaz az, hogy a magánbankok a megtakarításokat, a betéteket helyezik ki hitelbe az adósok részére. Ennél sokkal több pénzt "teremtenek", mert elegendõ pl. hazánkban 2 %-ot, pl. 2 MFt-ot a Nemzeti Bankba letétbe helyezni a kereskedelmi bankoknak, és akár 98 MFt, addig nem létezõ, "frissen, a banki számítógépen teremtett" pénzt helyezhetnek a számlánkra, kamatra, valós ingatlan fedezetet követelve az adóstól a bankok.

Ebbõl is látszik, a bankok nem kockáztatnak semmit, ha az adós nem fizetne, ott van a fedezet, és ha az sem lenne elég, egyszerûen "leírhatják" a veszteséget, hiszen a kölcsön összege a hitel felvétel elõtt nem is létezett!

Bár ennek a „leírásnak” is kérik egy részét a közösségektõl, az államoktól.

Hogyan folyt pl. Görögország eladósítása: http://lmv.hu/node/5406

Aris Hatzistefanou filmrendezõ: ”Az EU csak egy pénzügyi unió, egy eszköz a külföldi bankok és társaságok kezében, ami megkönnyíti számukra az Európa periférikus népei feletti kontroll megszerzését.”

http://www.politaktika.hu/hirek/Greece_occupied54121

Argentína példája is nagyon tanulságos:

„Adrian Salbuchi argentin politikai elemzõ meg van gyõzõdve arról, hogy a globalisták a bevezetendõ világmodelljüket Dél-Amerikában, többek között Argentínában tesztelték.
Salbuchi elmondja, hogy országa pénzügyi rendszerét az IMF/Világbank páros, az amerikai kincstárral és hitelminõsítõkkel összehangolt akcióval tették tönkre megkímélve a már jelen levõ saját bankjaikat.
A dollár letéteket önkényes árfolyamon válthatták a helyi leértékelt valutára, mert a kiszolgáló kormány, amely a mai napig a külföldi bankár kartellek érdekeihez igazodik, ezt lehetõvé tette.

Az argentin GDP az elsõ évben 40%-al esett, majd 2002-ben 50%-al, és a lakosság hirtelen a szegénységi küszöb alatt találta magát. A hirtelen jött életszínvonal romlás az erõszakos cselekmények terjedéséhez, lakásfoglalásokhoz és kilakoltatásokhoz, csõdökhöz és polgárháborúhoz közeli szociális harcokhoz vezetett. És közben egyetlen bank sem csõdölt be!

Ha megnézzük a jelenlegi görög, ír, spanyol, amerikai, angol vagy portugál helyzetet, kísértetiesen ugyanazt a forgatókönyvet látjuk, mint amit 10 évvel ezelõtt Argentínában.
A képlet ugyanaz, a problémák gyökerét mindenhol a feleslegesen és csalárd módon kihelyezett hitelek jelentik
Argentínában a pszichológiai hadviselésen csiszoltak (PsyWar), miszerint a ”Mi a nép” sugallatával és erõs média ráhatással lehet elfogadtatni a lakossággal a neki szánt megszorításokat és nehézségeket (baloldalinak álcázott jobboldal) úgy hogy a kormány és bankár összefonódások ne ütközzenek túl nagy ellenállásba.

A kérdés most az, hogy az argentínai tapasztalatok alapján kidolgozott tompító stratégiák mennyire mûködnek Európában. Az arányok itt nagyobbak és a feladat is összetettebb, hiszen a megszorítások mellett a különbözõ népeket a szuverénitásuk feladására is rá kell bírni.” http://www.politaktika.hu/hirek/destroy_EU21254

- A magyarországi deviza alapú hitelezés is egy elõre kidolgozott, megkomponált félrevezetés. Az embereket, az adósokat a deviza alapú forint hitelek folyósításával bevitték a tõzsdére, a bankközi devizatõzsdére, az adósok tudta és akarata nélkül. Az adósoknak általában nem keletkezett bevételük a felvett devizában, tehát kiszolgáltatottá váltak az árfolyam mozgásának.

A devizák értékét a bankközi devizapiacon maguk a magánbankok határozzák meg, egymás között. Érdekes momentum, hogy azok a devizák, amik mozgásához kötötték a bankok a hitel „értékét”, / chf, yen, euro / kivétel nélkül jelentõsen erõsödtek, és egyik sem gyengült! a forinttal szemben.

Így válik érthetõvé, miért deviza alapú hitelt kínáltak elsõsorban éveken át a bankok az adósoknak. A bankok kivétel nélkül nyertek, az adósok kivétel nélkül vesztettek az üzleten. Véletlen lehet?

Hogyan tudná fizetni az ingatlanadót az, aki a "válság" miatt az ingatlan hitelét sem tudja fizetni?

Ebben a helyzetben még + ingatlanadót kivetni abszurd és elfogadhatatlan.

A deviza alapú hitelezés elburjánzásáért felelõsség terheli a bankokat, a mindenkori kormányt, az MNB-t, a PSZÁF-et,a Versenyhivatalt.

Alapvetés kell legyen: a pénz nem lehet áru!

Egy vélemény ezzel kapcsolatban : http://lmv.hu/node/7254

- Az államok hitelképességét a 3 legnagyobb külföldi hitelminõsítõkre hivatkozva állapítják meg, ami egy finoman szólva is: félrevezetés. A hitelminõsítõk mintegy a magánbankok jobb és balkezei, amivel a magánbank a saját igénye szerint rámutathat a kiszemelt országra. Ha pl. jobb kézzel mutat, könnyebben kap hitelt, ha ballal, akkor nehezítve, kemény feltételekkel. És ezt a minõsítést a magánbankok érdekei szerint irányítják, melyik kéz emelkedjen épp a magasba:

http://www.bankweb.hu/cikk.php?id=3977&hirlevel=1

Ráadásul természetesen a hitelminõsítést az adott ország fizeti. A hitelminõsítõk pl. 2008-ban a legjobb minõsítéssel befektetésre ajánlották a Lehmann Brotherst. ami 3 hét múlva csõdöt jelentett. A „válságban” adott rossz minõsítések magyarázatául a számonkérésnél a hitelminõsítõk arra hivatkoztak, õk csak a véleményüket mondták el, azt senkinek sem kell elfogadni....Ilyen „szakvéleményre” alapozva minõsítenek minket is. Ezek a hitelminõsítõk szorosan össze vannak fonódva a bankokkal. És azok a bankok adják a javaslatokat, szabják a feltételeket a „válságunk” megoldására, akik a mi pénzünkbõl lettek "kisegítve", és létrehozták ezt a helyzetet, magát a „válságot”..

http://index.hu/gazdasag/vilag/2011/07/11/eleg_volt_a_hitelminositokbol/

http://index.hu/gazdasag/vilag/2011/06/24/szabadulnank_az_amerikai_hitelminositoktol/

„„Aggódnak a befektetõk”. Minden ürügy lehet a leértékelésre.

További sajátos színt és torzulást vittek a folyamatokba az „elemzõként” aposztrofált

pénzügyi „elemzõk”, akik nagy része a leértékelésben elsõdleges szerepet vivõ bankok szószólója. A sajtó tõlük kér magyarázatot az árfolyam-zuhanásokra. Olyan választ még nem kaptak, hogy spekuláció folyna, ehelyett csacsiknak nézve mindannyiunkat azt mondják: aggódnak a befektetõk. Hol azért, mi lesz a görög válsággal, hol azért, miért nem jegyezték még inkább túl a német kötvénykibocsátást, hol azért, mert az olaszok túl sokat fogyasztanak, hol azért, hogy még nem alakult meg az új olasz kormány, bár az elõzõ feloszlott, hol azért, mi lesz, ha olyan nagy országok dõlnek be, mint Olaszország vagy Spanyolország. Pedig a spekuláció egyik része nagyon jól látszik: az Egyesült Államokban mûködõ hitelminõsítõk Európát vették célba. Ez tehát mind ürügy és a mi esetünkben még inkább az, hiszen Magyarország nem tagja az euro zónának.” http://szabadibela.hu/pdf/tamadas.pdf

Az is lehetetlen állapot, hogy évtizedek óta a jegybankunknak a hitelminõsítõk besorolása miatt, az ország kockázatra hivatkozva, a folyamatosan aggódó „befektetõk jóindulatának elnyeréséért” a hasonló országok kamatainak többszörösét kellett fizetnünk a külföldi tulajdonú bankrendszer részére. Az devizaárfolyamok forintttal szembeni emelkedése miatt külön teher a devizában felvett kölcsönök visszafizetése.

http://index.hu/gazdasag/vilag/2011/07/24/a_hitelminositoket_is_eltemetheti_a_valsag/

A bankok egyoldalúan módosíthatták a hitel kamatokat a futamidõ alatt, ami szintén elfogadhatatlan lenne bármilyen más országban.

Ennyire megvezetve a magyar nép még sohasem volt, mint napjainkban. A Habsburg, vagy a török uralom alatt legalább tudta, kivel áll szemben, nem úgy mint ma.

- Mindig csõd közeli helyzettel riogatnak minket és a „befektetõket” a médiában.

A saját nemzeti bankja általi saját pénz kibocsátással egyetlen ország sem mehet csõdbe! És befektetõkre sincs szükség!