Döntsd el, a bankok vagy a devizahitelesek oldalán állsz




Nem volt kötelezõ a hitelfelvétel. Kötelezõ volt-e a hitelnyújtás?


Nem volt kötelezõ deviza alapon felvenni. Kötelezõ volt-e deviza alapon számolni?


Nem volt kötelezõ az Önkormányzatok hitelfelvétele. Kötelezõ volt-e nyújtása?


Nem volt kötelezõ az állami hitelfelvétel. Kötelezõ volt-e nyújtása?


Szükséges-e a bajbajutott, az elesett segítése? Szükséges az erõs támogatása?


Lehetséges, hogy a lakossági és vállalkozói szférában nem mindenkit érint, ezért az emberek

megosztottak és szembeállnak, de az önkormányzatoknál és az államnál már mindenkire vonatkozik

a hitelezés kérdése. Igaz közvetlenül csak a személyhez kapcsolódó dolgok látszanak és érzékelhetõk,

közvetve azonban talán szinte mindenki érdekszféráját megérinti vagy szociális, vagy adókérdés

miatt. Állami szinten már felvillant az állam és a bankok között meglévõ törésvonal az adósság elleni

harcra történõ felhívással. Önkormányzati szinten most indult el a verkli. A személyhez közvetlenül

kapcsolódó területeken viszont már rég elkezdõdött a harc, de csak most kezd mindenki ébredezni,

hogy valami nagyon komoly társadalmi probléma van.

Az azonban még messze nem tudatosult, hogy a törésvonal a hitelezõk és az adósok között van és bizony nem csak a közvetlenül devizahitelt

felvevõk vannak az adósok táborában, hanem mindenki. Ezért el kell dönteni, kinek az oldalán állunk.


Nézzük meg az erõviszonyokat!


Ki és milyen erõk állnak a hitelezõk oldalán? A bankok válogatott tehetségû szakemberei, pénzügyi

szakértõk, a rendszert mûködtetõ szakjogászok, a pereket vivõ kiváló ügyvédek, közjegyzõk, a

hiteleket engedményesként átvett szervezetek, azok szakemberei, jogászai, a hitelezõt, a pénzügyi

szférát kiemelten védõ jogrendszer, az állam kötelezettsége az adminisztratív kényszer és erõszak

nyújtására a tartozások behajtásában, és a legfontosabb: a mértéktelen anyagi háttér.


Ki és milyen erõk állnak az adósok oldalán? A létezésért egyedül küzdõ magán vagy jogi személyek a

pénzügyi világ, a jog ismerete hiányában anyagi források nélkül.


Ebben az erõhelyzetben köttetett meg egy a bankok által gondosan kidolgozott alacsony kamatozású,

deviza alapú hitelszerzõdés, amelyben a bankok forinthitel nyújtását vállalnak úgy, hogy azt az

adós devizában meghatározva, de forintban törleszti. Külön felhívják az adósok figyelmét, hogy

a hitelszerzõdés kockázattal jár. Õk tudták! Igen, a megkötött „a felek szabad akaratán nyugvó”

magánjogi szerzõdés szent, teljesíteni kell. Akkor is, ha az árfolyam mértéktelenül elszaladt, akkor

is, ha már arányaiban is magassá vált a fizetõképtelen adósok száma. Akkor is, ha miatta emberek

százezreit kell kilakoltatni. Lenne lehetõség a változtatásra, de ez a jog, a szerzõdésbe írtan csak a

hitelezõt illeti meg egyoldalúan. Miért is kellene a banknak engedni a szerzõdéses feltételekbõl:

minden erõ az õ oldalán van, kasszírozni, kaszálni kell!


Pedig régóta egyértelmû a dolog: a bankok olyan szerzõdést készítettek elõ, amelyben:


1, Nem a jogszabályokban jól körvonalazott forinthitel, nem deviza hitel, hanem egy jogilag sehol

sem értelmezett deviza alapú hitelkonstrukciót. A deviza alap körvonalai a szerzõdésbõl hámozhatók

ki: forintban nyújtják, de a törlesztést devizából számolt forintértéken kell rendelkezésre bocsátani.


Igazából ez egy képzett devizaérték, mely a hitelnyújtáskor az igényelt forintérték és az adott

árfolyam hányadosa, míg törlesztéskor ezen képzett devizaértékbõl devizában kiszámított, virtuális

törlesztõ részlet és a majdani devizaárfolyam szorzata. Nincs sehol tehát deviza, hiszen a felek közötti

minden gazdasági cselekmény forintban folytatódik, mindössze a hitel és a törlesztés értékének

a kiszámítása történik devizaárfolyammal képzett devizában. Nem devizáról, nem devizában

történõ elszámolásról, hanem devizaárfolyammal számított értékképzésrõl, vagyis a forint/deviza

számításról szól a deviza alap fogalma.


A bank ezen képzett devizaszámításokat, devizában végbement valós gazdasági eseményként tartja

nyilván, holott mögöttük hiányzik a gazdasági esemény: a forint devizára vagy a deviza forintra

váltása.(Itt most nem általában a bank fizetõképességéhez tartozó esetleges devizaátváltásról van

szó, hanem a konkrét magánjogi szerzõdésekben végbement eseményekrõl) Megfordul a számvitel:

a nyilvántartás nem a gazdasági események tükre, hanem a gazdasági esemény lesz a nyilvántartás

tükre. De a számítás is megfordul, hiszen miközben a hitelnyújtáskor a számítás osztásról szól,

törlesztéskor szorzásról. Ezért nem véletlen az eredmény: a forint értékcsökkenésével ellentétesen

a törlesztés forintértéke növekszik. A titok egyszerû, a számítást úgy végezd, ahogy neked jó:

hitelnyújtáskor osztást alacsony tényezõvel, törlesztéskor szorzást magas tényezõvel. A lehetetlen

banki bûvészmutatvány sikerült!


2, Az adós olyan kötelezettséget vállalt, amely nemhogy meghatározott, nemhogy meghatározható,

hanem lehetetlen meghatározni, hiszen a számításokhoz szükséges devizaárfolyam csak a törlesztés

esedékességekor ismerhetõ meg. Ez azt is jelenti, hogy miközben a bank kötelezettségvállalása

konkrét és meghatározott és teljesíthetõ, még a képzett deviza is adott, addig az adósé nemcsak

az egyoldalú kamatváltozási lehetõség miatt meghatározatlan, hanem a devizaárfolyam állandó

változása miatt alapjában meghatározatlan és meghatározhatatlan. Ez nem kockázati, hanem

lehetetlenségi tényezõ.


3, A deviza fogalmilag külföldi pénznemre szóló követelés, ezért, az a kötelezettség, hogy belföldi

pénznemben, vagyis forintban teljesítsen az adós már fogalmilag is egy lehetetlen a szerzõdéses

feltétel. Más szóval a bank egyidejûleg egymást kizáró követelést fogalmaz meg: külföldi pénznemre

szóló követelést belföldi pénznemben követelem, de más értéken.


4, Kockázati kötelezettségvállalásra kötelezték az adóst, miközben a hitel a hitelezést szabályozó

hitelintézeti törvény szerint csak a hitelezõ kockázatáról szól. Mindkét fél kockázata a

szerencsejátékról szóló törvényben található, ezért a deviza alapú hitelszerzõdés a hiteltõl

különbözõ más tartalmat leplez, szerencsejátékot vagy jobb esetben tõzsdei játékot. Játékból eredõ

követelés nem érvényesíthetõ bíróság elõtt.


A társadalmi problémák növekedése miatt mind többen felismerik a banki jogsértést, azonban kevés

még az adósok mellé állt jogászok száma és kidolgozatlanok a jogi érvek a szerzõdés semmisségének

illetve a jogsértéseknek a bizonyítására. Ezért a tervezendõ perek eredménye még kétséges. A per

sikeréhez és elfogadható idõn belüli lezajlásához gyakorló bírák adósok mellé állására is szükség

lenne, azonban õk elsõsorban a bankokat támogató jogrendszer foglyai. Sajnos még a PSZÁF is a

bankok mellet van, és mivel neki van hatásköre a jogsértések megállapítására és megszüntetésére,

a károsultak a kormánytól várják a megoldást, melyet társadalmi megmozdulásokon keresztül is


követelnek. A kormány azonban az adósokhoz hasonlóan a bankok és politikai hatalma csapdájában

van, érdeke nem az adósoknak kedvezõ megoldással esik egybe. A politikai szervezetek is a

kormány intézkedését követeleik, érdekük ezért láthatóan csak részben esik egybe az adósokéval.

Azok a szervezetek, amelyek tevõlegesen állnak az adósok mellé komoly társadalmi támogatásra

számíthatnak szinte ingyen.


Az adósok mellé az áll, aki a következõket vallja:


1, A deviza alapú szerzõdés semmis, a szerzõdés teljesítése jogsértõ.


2, A PSZÁF, a bíróság, a bank állapítsa meg/ fogadja el a semmisséget, a jogsértést.


3, A törlesztéseket a hitelfelvételkor számított forint törlesztõ részletekkel kell teljesíteni, ennek

megfelelõen korrigálni a teljesítéseket, illetve kártériteni az adósokat.


4, A devizahitel miatt lakásukat vesztetteket kártalanítani kell.


A kormány a bankok oldalán áll, hiszen minden megoldási intézkedése hosszú távon a bankoknak

kedvez, még a bérlakás megoldás is banki hitelekbõl fog megvalósulni. Az adósság elleni harc

meghirdetése sem a bankok elleni harcot jelenti, hanem egy alany nélküli tárgy elleni jelképes

küzdelmet, amely inkább szól az adósok ellen.


Az MSZP a szerzõdések újratárgyalását, a kockázat megosztását és a kezelési költségek forintosítását

követelve még nem állt az adósok oldalára. Pedig ez a baloldaliság igazi mércéje: a tõkés- munkás

viszonyában a baloldali a munkás mellé áll. Mindemellett a megoldást a kormánytól követeli, vagyis

követelése politikai indíttatású.


Jelenleg a Jobbik az a szervezet, amely egyértelmûen és konkrétan az eredeti árfolyamon való

törlesztést követeli, vagyis ebben az adósokat támogatja, ez a népszerûségének változásában is

érezhetõ, ugyanakkor a megoldást még nem vállalja, politikai indíttatása érezhetõ.


Nyírmeggyes, 2011. augusztus 15. Soltész Sándor