B u d a p e s t

V. ker. Markó u. 16.

Tisztelt Legfõbb Ügyészség!

Az OTP vezérigazgató-helyettese – Gresa István – tegnapi, 2011. augusztus 11-i napon tartott sajtótájékoztatón többek között a Menedzsment Fórum internetes újság tájékoztatása szerint a következõket közölte:

1./ "Az OTP az elmúlt években minden esetben megkövetelte a kockázatvállalási nyilatkozatot, ezért kár azt pedzegetni, hogy ezek a szerzõdések érvénytelenek lennének"

2./ "Állunk a perek elébe, de kérdés, ki fogja majd azoknak a kárát megtéríteni, akik részt vesznek ezekben a perekben. Nem teljesítés esetén ugyanis a bank jogosan mondhatja fel a szerzõdéseket"

3./ "A tûzzel játszanak azok, akik ezt a stabilitást próbálják megrengetni".

4./ „Senki sem veszítheti el a lakását, csak az, aki nem kíván együttmûködni a bankkal a probléma megoldása érdekében" - hangsúlyozta Gresa István. Kiemelte: „a banknak nem célja a lakás elárverezése, olyan megállapodásra törekszenek, melynek keretében õk is vállalják a terhek egy részét. Akik viszont nem mûködnek együtt, azokkal a bank nem tud mit kezdeni, marad a bírósági végrehajtás” - tette hozzá.

-----------------------------------

Gresa István OTP vezérigazgató-helyettes nyilatkozatának megtételekor tudott, tudhatott arról, hogy az állampolgári jogok országgyûlési biztosának jogkörében eljáró adatvédelmi biztosnak OBH 2958/2006. számú jelentésében 2007. augusztus 21-én az OTP tevékenységével kapcsolatosan alábbi vizsgálati megállapításokat tette:

„Az üzletszabályzat elõzõekben idézett rendelkezése lényegét tekintve az ügyfél számára ellenõrizhetetlen és nyomon követhetetlen felhatalmazást ad a hitelezõ banknak a szerzõdés módosítására, mivel a bankon kívül senki nem tudja ellenõrizni, hogy a lakossági hitelek kockázati tényezõi miként alakulnak, illetve a bank forrás-, valamint hitelszámla-vezetési költségei miként változnak. A szerzõdésmódosítással kapcsolatban közokiratba foglalt hitelszerzõdések is pusztán arra vonatkozó rendelkezést tartalmaznak, hogy a bank megváltoztathatja a kamat és a kezelési költség mértékét, és ezt a hatályba lépés elõtt 15 nappal köteles hirdetményben közzétenni. A bank az ügyfeleknek küldött, a kezelési költség megváltoztatásáról szóló levelében még utalásszerûen sem jelölte meg az egyébként jelentõs összegû költségnövelés okát.

Ez a bank részérõl egyoldalú, az ügyfelek számára átláthatatlan és egyúttal jelentõsen hátrányos szerzõdésmódosítási eljárás alkalmas annak megállapítására, hogy a bank szerzõdéses gyakorlata a jogszabályi rendelkezéseket tartalmilag kijátszva tisztességtelenül befolyásolja a bank ügyfeleinek szerzõdéskötési szándékát, és ezáltal a jogállamiság elvébõl következõ jogbiztonság követelménye sérelmét okozza. A tisztességtelenség két fogalmi elemet feltételez: a jóhiszemûség sérelmét és a felek jogaiban, illetve kötelezettségeiben bekövetkezõ jelentõs egyensúlytalanságot. A vizsgált esetekben mindkettõ megállapítható.”

------------------------------------------

„Sérült a jóhiszemûség és vele a tisztesség, valamint az együttmûködési kötelezettség elve azzal, hogy a bank nemhogy valós és okszerû tájékoztatást nem adott az ügyfeleknek a költségnövelés okairól, hanem ezen okokról semmilyen tájékoztatást sem adott. A jóhiszemûség és tisztesség elve általános, valamennyi magánjogi jogviszonyra kiterjedõ, objektív tartalmú zsinórmérték. A jóhiszemûség és tisztesség elve a személyek – a szóban forgó ügyekben mind a bank, mind az ügyfelek –magatartására etikai mércét állapít meg, és általános elvként az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsítását kívánja meg. Az együttmûködési kötelezettség körébe tartozik – a kialakult bírói gyakorlat szerint – a jogszabályban direkt módon elõ nem írt közlési és tájékoztatási kötelezettség is. Álláspontom szerint egy hitelezési tevékenységet üzletszerûen folytató pénzügyi intézménytõl elvárható, hogy amennyiben az általa kötött szerzõdésekben kiköti az egyoldalú szerzõdésmódosítás lehetõségét, akkor – amennyiben ilyen szerzõdésmódosításra sor kerül – a jóhiszemûség és tisztesség, valamint az együttmûködési kötelezettség általános elvének megfelelõen adjon érdemi és okszerû indokolást a szerzõdésmódosítás okairól.”

----------------------------------

„Vizsgálatom során nem sikerült olyan érdemi és valós okokat feltárni, amelyek alapján a bank megváltoztathatta volna a kezelési költség maximumra vonatkozó szerzõdési feltételeket. Azzal, hogy a bank ennek ellenére eltörölte a kezelési költség maximumát a jogállamiság elvébõl következõ jogbiztonság követelményének, valamint a szerzõdési szabadság elvének sérelmét okozta.

Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy a bank által alkalmazott szerzõdési feltételek elvileg lehetõséget biztosítanak arra is, hogy a bank például a lakossági hitelek kockázati tényezõinek kedvezõtlen alakulására, vagy hitelszámla-vezetési költségeinek megnövekedésére hivatkozva az éves hiteldíjat a kezdeti mértékhez képest – formálisan ugyan jogszerûen – irreális magasra emelje.”

Gresa István OTP vezérigazgató-helyettes ennek a vizsgálati jelentésnek ismeretében arról is tud, tudhat, hogy az adatvédelmi biztos 2007. augusztus 21-ét követõen megkereste fõnökét az alábbi intézkedéseket kérelmezve

„ Intézkedéseim

Az Obtv. 21. § (1) bekezdése alapján kezdeményezem az OTP Bank Nyrt. Elnök-vezérigazgatójánál, hogy a jelentésemben foglaltakra figyelemmel vizsgálja felül a Bank az állami kamattámogatásos hitelek szerzõdéses feltételeit és gyakorlatát, pontosítsa, egészítse ki a bank a szóban forgó üzletszabályzatát akként, hogy az egyoldalú szerzõdésmódosításra csak valós és okszerû indokok alapján kerülhessen sor, továbbá a szóban forgó valamennyi esetben a valós és okszerû indokok hiányában megemelt kezelési költséget a bank újra a 9000 forint összegû költség-maximum figyelembe vételével számítsa fel és az idõközben felszámított többletköltséget tudja be a törlesztésekbe.

Valamint arról is tud, tudhat Gresa István OTP vezérigazgató-helyettes, hogy mindennek az adatvédelmi biztosi 2007. augusztus 21-i jelentésnek ellenére 2010. szeptemberében a PSZÁF Elnöke a korábbi, adatvédelmi biztos által 2007-ben tapasztalt állapot változatlanságára utal:

2010. szeptember 25. 09:54

A PSZÁF javaslatainak lényege, hogy a követeléseket – amilyen mértékig és ideig csak megoldható – lehetõleg a bankrendszerben kell tartani - mondta az elnök. A rendszer egészének a védelmében azonban a megoldásokat az ügyfelek számára is áttekinthetõvé kell tenni. A költségek, jutalékok, kamatok alakulása, változása számukra is követhetõ kell legyen - tette hozzá.

Kijelentette: "nem fogadható el, hogy a bankrendszer továbbra is meg nem szolgált, kockázatvállalás nélküli költségeket terhelhet rá az ügyfelekre, abban bízva, hogy az állam elõbb-utóbb úgyis belép az adósok megsegítése érdekében".

Szász Károly úgy látja, az államnak bizonyos helyen, bizonyos szinten be kell avatkoznia, szükség esetén például a bedõlõ hiteleknél akár a jelzáloggal terhelt ingatlanok felvásárlásával. Úgy fogalmazott: "értékelem a korábbi kormányok és a felügyelet szándékát a megoldás keresésére, amely a hitelintézetek Magatartási Kódexében is testet öltött, de ki kell mondjam: ezek az erõfeszítések nem vezettek eredményre".

Mindezen tények, ismeretek a tegnapi napon nem vették el kedvét Gresa István OTP Vezérigazgató-helyettesnek attól, hogy a fentiekben idézett nyilatkozatai szerint fenyegetõzzön.

2011. május 27-i dátumozásu feljelentési iratomban az OTP által megkötött egyetlen kölcsönszerzõdés alapján, az adatvédelmi biztos által fentiekben idézett szavakkal jellemzett magatartásai miatt csupán a kölcsönszerzõdésnek adósokat sújtó törvénytelen kamatterhei miatt több mint 8 millió forint összegben határoztam meg az adósnak okozott kár összegét.

Feltételezve azt, hogy az OTP Bank a feljelentési iratomhoz hasonló módon legalább 500.000 kölcsönszerzõdésben ugyanilyen mértékû kárt okozott a vele szerzõdõ félnek, csupán a törvénytelen kamatterhek miatti károkozása, illetve az adatvédelmi biztos jelentésében írt, és még az elmúlt év szeptemberében is bizonyítottan tisztességtelen és törvénytelen eljárása miatti haszna az OTP Banknak a 4000 milliárd forintot meghaladhatja.

Ennek a pénzösszegnek ilyen módszerekkel történõ megszerzése és megtartása miatt ahogy mondani szokták, Gresa István OTP Vezérigazgató-helyettes a tegnapi sajtótájékoztatójával bizonyítottan nem ismer sem Istent, sem hazát. Fenyegetõzik össze-vissza, és határozott véleményem az, hogy ha kell, akár erõszakhoz is folyamodik. Szerintem bármire kész.

===================

II.

Be kell látnom azt, hogy egyébként Európa közepén, hazánkban, a hosszú évek óta kifejlõdött rendkívüli korrupciós állapotok nélkül elképzelhetetlen lett volna az, hogy a törvénytelenül megszerzett milliárdokat féltõ, fenyegetõzõ Gresa István által is vezetett OTP az adatvédelmi biztosi jelentésben részletezett, PSZÁF Elnök által elmúlt év szeptemberében még mindig elismert tisztességtelen, adósokat károsító magtartását folytatni tudta volna.

Ugyanis ezeket a magatartásokat eredményezõ tisztességtelen szerzõdési feltételekkel az Európai Közösségek Bírósága többek között az ide mellékelt, 2009. június 4-i ítéletében már foglalkozott és három feltett kérdést, illetve ezekre adott választ az alábbiak szerint határozat meg egy magyar bíróság elõtt folyamatban volt peres eljárással kapcsolatosan:

Luxemburgi Bírósághoz feltett elsõ kérdés a következõ volt:

Az elõterjesztõ bíróság e kérdésével arra keres választ, hogy az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése, mely szerint a fogyasztókkal kötött szerzõdésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, úgy értelmezendõ‑e, hogy egy ilyen feltétel csak abban az esetben nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve, ha ez utóbbi azt eredményesen megtámadta.

Erre az elsõ kérdésre a bíróság válasza a következõ:

az elsõ kérdésre azt a választ kell adni, hogy az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése akként értelmezendõ, hogy a tisztességtelen szerzõdési feltétel nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és e tekintetben nem szükséges, hogy a fogyasztó az ilyen feltételt elõzetesen eredményesen megtámadja.

Feltett második kérdés a luxemburgi bírósághoz a következõ volt:

Az elõterjesztõ bíróság e kérdésével az irányelv rendelkezései alapján a nemzeti bíróságot terhelõ kötelezettségekkel kapcsolatosan vár választ annak megállapítása céljából, hogy a nemzeti bíróság köteles‑e illetékességének vizsgálata során és a kereset jellegétõl függetlenül, szükség esetén hivatalból, valamely szerzõdési feltétel tisztességtelen jellegét megítélni.

Erre a második kérdésre a bíróság válasza a következõ:

Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni valamely szerzõdési feltétel tisztességtelen jellegét, amennyiben rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges ténybeli és jogi elemek. Ha álláspontja szerint az ilyen feltétel tisztességtelen, annak alkalmazását mellõzi, kivéve, ha ezt a fogyasztó ellenzi. Ez a kötelezettség a nemzeti bíróságot saját illetékességének vizsgálata során is terheli.

Feltett harmadik kérdés a luxemburgi bírósághoz a következõ volt:

Az elõterjesztõ bíróság e kérdésével iránymutatást kér arra vonatkozóan, hogy a nemzeti bíróságnak mely elemeket kell figyelembe vennie valamely szerzõdési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegének értékelése céljából.

Erre a harmadik kérdésre a bíróság válasza a következõ:

Ilyen körülmények között a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy az alapügyben szereplõhöz hasonló szerzõdési feltétel megfelel‑e azoknak a szempontoknak, amelyek alapján azt az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében tisztességtelennek kell tekinteni. Ennek során a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy tekinthetõ tisztességtelennek a fogyasztó által az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerzõdésben alkalmazott olyan feltétel, amely egyedileg nem került megtárgyalásra és amely az eladó vagy szolgáltató székhelye szerinti bíróság kizárólagos illetékességét köti ki.

Majd a mellékletben olvasható luxemburgi bírósági ítéletben ezt követõen kivastagítva a következõ rendelkezések olvashatók összegzésként:

1) A fogyasztókkal kötött szerzõdésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekrõl szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése akként értelmezendõ, hogy a tisztességtelen szerzõdési feltétel nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és e tekintetben nem szükséges, hogy a fogyasztó az ilyen feltételt elõzetesen eredményesen megtámadja.

2) A nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni valamely szerzõdési feltétel tisztességtelen jellegét, amennyiben rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges ténybeli és jogi elemek. Ha álláspontja szerint az ilyen feltétel tisztességtelen, annak alkalmazását mellõzi, kivéve, ha ezt a fogyasztó ellenzi. Ez a kötelezettség a nemzeti bíróságot saját illetékességének vizsgálata során is terheli.

3) A nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy az alapügyben szereplõhöz hasonló szerzõdési feltétel megfelel‑e azoknak a szempontoknak, amelyek alapján azt a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében tisztességtelennek kell tekinteni. Ennek során anemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy tekinthetõ tisztességtelennek a fogyasztó által az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerzõdésben alkalmazott olyan feltétel, amely egyedileg nem került megtárgyalásra, és amely az eladó vagy szolgáltató székhelye szerinti bíróság kizárólagos illetékességét köti ki.

Mindezek ismeretében be kell látni azt, hogy van oka izgalomra Gresa István OTP vezérigazgató-helyettesnek, valamint mindazon kormányzati szerveknek is, akik a mai naptól kezdõdõen minden tõlük telhetõ módon igyekeznek segíteni a Gresa István OTP vezérigazgató-helyettes által megvalósítandó célok megvalósításáért. Annak az árfolyamrögzítéssel kapcsolatos törvénynek felhasználásával, melynek elõkészítése során tanúsított magatartások miatt a mellékletben látható 2011. június 19-i „Feljelentésem a devizakölcsönnel kapcsolatos törvényjavaslat kapcsán” címen szintén feljelentéssel éltem.

Azért a célért teszik azt, amit tesznek, hogy mindenáron megtarthassák a hitelezõ bankok mindazt az adósoktól törvénytelenül megszerzett milliárdokat, ami a luxemburgi bírósági döntés eszméjét követõ belföldi bíróság elõtti eljárásban nem kétségesen az adósoknak visszajár.

Nem kell csodálkozni ilyen körülmények között azon, hogy valamennyien úgy félnek a bírósági eljárástól, mint ördög a tömjéntõl. Van okuk rá.

=====================

III.

Gresa István OTP vezérigazgató-helyettes a sajtótájékoztatón elhangzott, fentiekben már idézett

„Senki sem veszítheti el a lakását, csak az, aki nem kíván együttmûködni a bankkal a probléma megoldása érdekében" mondatában, illetve ezt követõ

„Akik viszont nem mûködnek együtt, azokkal a bank nem tud mit kezdeni, marad a bírósági végrehajtás” kijelentésében

megfenyegette az OTP Bank képviseletében Gresa István az adósokat.

Elõbbi mondatának tartalma szerint azzal fenyegetett, hogy attól függõen helyezte kilátásba az emberek lakásának elvesztését, hogy az anyagilag szorult helyzetbe került adós hajlandó-e a bankokkal együttmüködni a „probléma”megoldása során, míg az utóbbi mondatának tartalma szerint

azzal fenyegetett, hogy mindazok az emberek, akik a bankokkal nem mûködnek együtt, azokkal szemben bírósági végrehajtás az egyetlen út a bankok számára.

Jól érthetõen ekként tehát Gresa István OTP vezérigazgató-helyettes hallani sem akar arról, hogy igazságos bírói döntés figyelembevételével tiszteletbe tartsa bankja a tisztességes, és törvényességes eljárás követelményét felvállalja azt, hogy csak olyan pénzt tartson meg, ami tisztességes szerzõdési feltételek mellett járhat csak bankjának, hanem

körömszakadtáig küzd bûncselekmény alapos gyanúját megvalósító magatartással azért, hogy az embereket félrevezetõ, tisztességtelen szerzõdési feltételektõl hemzsegõ, bankja által diktált szerzõdés alapján megszerzett vagyont megtarthassák bármi áron.

Lakás elvesztését helyezi kilátásba azoknak akik a törvény rendes útján élnek alkotmányos jogaikkal, és a bíróság elõtt kívánják jogaikat érvényesíteni.

----------------------------

a Büntetõ Törvénykönyvrõl

138. § E törvény alkalmazásában, eltérõ rendelkezés hiányában fenyegetés: súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.

A Btk. 138. § szerinti büntetõjogi fogalomnak, a fenyegetésnek tárgyi eleme a súlyos hátrány kilátásba helyezése. Súlyos hátrányként értékelendõ az olyan támadás, amelyet egyébként a törvény bûncselekményként büntetni is rendel, például testi sértéssel való fenyegetést; de megállapítható ez abban az esetben is, ha büntetõ feljelentéssel, vagy olyan tények közlésével fenyeget az elkövetõ, amely a megfenyegetett személy vagyoni, családi érdekeit, becsületét érintheti. További feltétel, hogy a kilátásba helyezett súlyos hátrány alkalmas legyen a megfenyegetettben komoly félelem keltésére.Az alkalmasság kérdésének eldöntése kapcsán a sértett helyzetébõl kiindulva kell vizsgálódni. A szubjektív elemek mellett a fenyegetettségnek egy bizonyos szintû súlyt el kell érnie. Összességében a fenyegetésnek olyannak kell lennie, amely objektíve alkalmas arra, hogy a sértettet szabad akaratával ellentétes cselekvésre késztesse, benne komoly félelmet keltsen.

Nem kétséges az ennek a törvénymagyarázatnak alapján, hogy Gresa István OTP vezérigazgató-helyettesnek sajtótájékoztatón tett, fentiekben részletezett kijelentéseiben megfogalmazott, emberek lakásának elvesztését feltételektõl függõen kilátásba helyezést tartalmazó közlésével megvalósított fenyegetés alkalmas arra, hogy az emberekben komoly félelmet keltsen és szabad akaratukkal ellentétes cselekvésre késztetés folytán a sértettek által indokolt és törvényes bírósági utat jogaik érvényesítése során ne alkalmazzák.

Valamint az sem kétséges ezek után, hogy a törvényben meghatározott alábbi törvényi tényállásban megfogalmazott elkövetési magatartást Gresa István OTP vezérigazgató-helyettes megvalósította:

323. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást erõszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltûrjön és ezzel kárt okoz, bûntettet követ el, és egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) A büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha a zsarolást

a) bûnszövetségben,

b) élet vagy testi épség elleni avagy más hasonlóan súlyos fenyegetéssel,

c) hivatalos személyként e jelleg felhasználásával avagy hivatalos megbízás vagy minõség színlelésével

követik el.

1. A zsarolás a rabláshoz rendkívül hasonló vagyon elleni erõszakos bûncselekmény. Egyezik a két cselekmény a vagyon jogok elleni támadásban, továbbá abban, hogy a zsaroló ezen támadás mellett a személyiségi jogokat is megsérti. Abûncselekmény tárgya kettõs; egyrészt a vagyoni jog, másrészt az emberi cselekvés szabadsága.

A vagyoni jogok vonatkozhatnak mind aktív, mind passzív vagyonra. Szükséges továbbá, hogy a védett jogviszony dologi formában létezzék.

2. A bûncselekményt megvalósító magatartás két szakaszra bontható. Az elsõ szakasz a kényszerítés megvalósítása, a második szakasz, amikor a kényszerített személy vagyoni joghatású cselekményt tanúsít, vagy pedig attól tartózkodik.

A normaszöveg a kényszerítés két fajta módját rögzíti. Az egyik az erõszak, a másik a fenyegetés. A zsarolás megállapíthatóságához a rabláséhoz képest az erõszak enyhébb foka is elegendõ. A fizikai ráhatásnak nem kell lenyûgözõnek lenni, az akaratot nem kell, hogy megtörje az erõszak, elég ha korlátozza azt. A zsarolási fenyegetésnek tehát nem kell közvetlenül élet vagy testi épség ellen irányulnia - ez ugyanis már a minõsített eset megállapítását indokolja -, elegendõ, hogy komoly félelmet váltson ki.

A fenyegetésnek a Btk. 138. §-ban meghatározott értelmezése megszorítás nélkül irányadó a zsarolás tényállása szempontjából is. A zsarolás esetében mind az erõszak, mind a fenyegetés célzatos. A magatartás célja jogtalan haszonszerzés. Jogtalan haszon szerzési célzat hiányában nem állapítható meg a zsarolás.

A zsarolás eredménye a kár keletkezése a sértett vagyonában. Ez a kár jelentkezhet az aktív vagyon csökkenésében, vagy a passzív vagyon növekedésében. A célzatnak nem kell kiterjednie a károkozásra. E vonatkozásban az elkövetõ eshetõleges szándékának megléte is elegendõ.

A bûncselekmény sértettje az a személy, akinek vagyoni jogait károsítja az elkövetõ. Kiemelést érdemel, hogy a vagyoni jog és az ember cselekvési szabadsága tekintetében a sértettek személye szétválhat.

---------------------------------

Fentiekre tekintettel

f e l j e l e n t é s s e l

élek Gresa István ellen bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt, és

kérem a leírtak alapján büntetõ eljárás megindítása céljából az eljárásra illetékes és hatáskörrel bíró ügyészséghez az iratot áttenni sziveskedjék, majd

k é r e m azt, hogy a büntetõ eljárást lefolytatni, nyomozást elrendelni szíveskedjék.

Siófokon 2011. augusztus 12. napján.

Tisztelettel:

Dr. Léhmann György Siófok Szûcs u. 1. sz. a. lakos