Hogyan takaríthatnánk meg évente 500 milliárd forintot?

A PSZÁF adatai szerint 466 milliárd Ft-ot vesztettek tavaly a magánnyugdíjpénztárak. Valamennyi tag számláján kevesebb pénz volt az év végén, mint egy évvel korábban, s kevesebb, mint amennyit az évek során befizettek. Felvetõdik a kérdés: mi hasznuk van akkor a magánnyugdíjpénztáraknak? A nyugdíjreform bevezetésekor feltételezettekkel szemben a pénztárak nem segítik a gazdasági fejlõdést, sõt, rontják a magyar gazdaságról alkotott képet, s egyáltalán nem biztos, hogy a magánpénztárak tagjainak magasabb lesz a nyugdíja, mint azoknak, akik kívül maradtak. A tyúk nem tojik aranytojást, a leghasznosabb az lenne, ha a magánnyugdíjpénztárakat megszüntetnék. Ez évente legalább 500 milliárd Ft-tal csökkentené a költségvetés kimutatott hiányát, s a GDP nyolc százalékával csökkentené az államadósságot. Ha erre nincs lehetõség, második legjobb megoldás, ha a tagság önkéntessé válik.

Halmozódó hiány

A jelenlegi nyugdíjasok nyugdíja nem csökkent a magánnyugdíjpénztárak megjelenésekor, a társadalombiztosításnak tehát hiánya keletkezik, mivel az aktív keresõk nyolc százalék járulékot a magánpénztárakba utalnak, ennyivel kevesebbel finanszírozzák a jelenlegi nyugdíjakat. A hiány akkor szûnik meg, amikor valamennyi nyugdíjas pénztártag lesz, 2040 körül, mert akkor a csökkentett járulékból csak csökkentett, a nem pénztártagokénál 25 százalékkal kisebb nyugdíjat kell fizetni.

A magánnyugdíjpénztárakba átutalt járulék miatt keletkezõ hiányt a költségvetés megtéríti a társadalombiztosításnak. Ez 2009-ben 365 milliárd Ft, a GDP mintegy 1,3 százaléka. Ezzel növekedik a költségvetés hiánya, emiatt a költségvetés állampapírokat bocsát ki. Jelenleg az emiatt keletkezett államadósság már a GDP mintegy 8 százaléka, s a folyamatos hiányképzõdés végén, 2040 körül, várhatóan az akkori GDP 40-50 százalékát is eléri. A tb-hiány miatt keletkezett államadósság kamatai is terhelik a költségvetést, jelenleg 180 milliárd Ft-tal, a GDP 0,6 százalékával. Összességében tehát a magánnyugdíjpénztárak léte az éves költségvetési hiányt mintegy 1,9 százalékkal növeli. A hiány a következõ években tovább nõ, mivel jó néhány évig még azok mennek nyugdíjba, akik nem pénztártagok, tehát teljes nyugdíjjárulékukat a tb-be fizették, s teljes nyugdíjukat a tb-tõl kapják, míg a helyükbe pénztártagok lépnek, akik nyugdíjjárulékuk egy részét magánnyugdíjpénztárba fizetik. A késõbbiekben viszont, amikor már a pénztártagok is tömegesen nyugdíjba vonulnak, a felhalmozódott államadósság kamatterhe lesz lényegesen magasabb.
Ha a pénztárak vagyonukat teljes egészében magyar állampapírba fektetik, ugyanannyi állampapírt vásárolnak, mint amennyit a költségvetés a pénztárak léte miatt bocsát ki. Az állampapírok után a pénztárak hozamot kapnak, s ezt ugyancsak állampapírokba fektetik. Amikor a pénztártag nyugdíjba megy, a pénztárban felhalmozott vagyona, amit életjáradékra vált, átlagában pontosan annyi lesz, amekkora államadósság létrejött annak következtében, hogy belépett a magánnyugdíjpénztárba, illetve valamivel kevesebb a pénztárak költségei miatt. Mivel a pénztártag vagyonával szemben államadósság áll, amit a következõ generációnak kell törlesztenie vagy kamatait fizetnie, a pénztártag nyugdíját is a következõ generáció fogja fizetni. Nem lehet elõre tudni, az a nyugdíjas jár-e jobban, aki pénztártag volt, vagy az, amelyik nem. De az biztos, hogy ha a nyugdíjas jobban jár, a következõ generáció többet fizet.

Se haszon, se euró

A pénztárak létrehozásának egyik célja az volt, hogy részvénybefektetéseikkel a magyar vállalatok pótlólagos tõkéhez jussanak, s ennek következtében növekedjen a gazdaság teljesítménye. A magyar tulajdonú kis- és középvállalatok valóban tõkehiányban szenvednek, de túl kicsik ahhoz, hogy tõkéjüket nyilvános részvénykibocsátásokkal növeljék. A nagyvállalatok, amelyek számára a tõzsde valóban alternatíva, külföldi tulajdonban vannak, s nem érdekük a magyar tõzsdei jelenlét. A pénztárak tõzsdeélénkítõ hatásának hiányát jól mutatja, hogy a budapesti tõzsdén a rendszer bevezetése elõtt több részvény forgott, mint ma. Nemzetközi vizsgálatok is alátámasztják, hogy a magánnyugdíjpénztárak nem fejlesztik a tõkepiacot. A részvények hozamai hosszú évek átlagában magasabbak, mint az állampapírokéi. Ha a pénztárak ügyesen adnak-vesznek részvényeket, a pénztártag életjáradékra átváltható vagyona nagyobb lesz, mint ha a pénztár csak állampapírba fektetett volna. Ebben az esetben az állampapír- és a részvényhozam különbözete a nyugdíjas nyeresége.

Ez a nyereség azonban társadalmi szinten nem jelentkezik. Mivel a magánnyugdíjpénztárak nem vásárolják meg az összes állampapírt, amit a megjelenésük miatti tb-hiány pótlására bocsátanak ki, csökken az állampapírok iránti kereslet, és nõ a hozamuk. Ugyanakkor nõ a részvények iránti kereslet, ez növeli az árfolyamot, s ezen azok profitálnak, akik már korábban részvénybe fektettek. A magasabb árfolyam csökkenti a részvények hozamát.

Az euró bevezetését az EU a maastrichti kritériumok teljesítéséhez köti, amelyek közül számunkra az államadósságra és a költségvetési hiányra vonatkozó feltétel teljesítése jelentõs problémát okoz. E kritériumok az EU számára azért lényegesek, mert a valutaövezeten belül teljesen szabad a tõkemozgás, s egy ország túlzott költségvetési hiánya tõkét von el a többiektõl.

A kritériumok célszerûségének elemzése nem tárgya e cikknek, azt azonban meg kell jegyezni, hogy a magánnyugdíjpénztárak miatt létrejövõ költségvetési hiány nem von el tõkét sehonnan, hiszen a hiánynyal megegyezõ tõkekínálat jelenik meg a pénztáraknál. A pénztárakat üzemeltetõ újonnan csatlakozott EU-országok ezért azt javasolták, hogy a kritériumok teljesítésénél a pénztárak miatti hiányt ne vegyék figyelembe. Az EU illetékesei ezt nem fogadták el, s egy közgazdaságilag értelmetlen kompromisszum született. A pénztárak által generált hiánnyal csak 2009-ig, évente csökkenõ mértékben szabad csökkenteni a hiányt. Az euró bevezetése szempontjából kulcsfontosságú következõ években tehát már semmilyen korrekcióra nem lesz mód, s persze az euró bevezetése után sem.

S ha megszûnnének...?

Ha a magánnyugdíjpénztárak megszûnnének, s a jelenleg oda folyó járulék ismét a TB bevételeit gyarapítaná, a költségvetési hány 1,3 százalékkal csökkenne. Ha a felhalmozott vagyon visszaszállna az államra, az államadósság mintegy 8 százalékkal csökkenne, s megszûnne az állam kamatfizetési kötelezettsége az államadósság e része után. Ez a költségvetési hiányt további 0,6 százalékkal vinné lejjebb.

Az alacsonyabb költségvetési hiány és államadósság-állomány alacsonyabb országkockázatot, az államadósság olcsóbb finanszírozását jelenti. (Ennek hatását nem számszerûsítettem.) A csökkenõ országkockázat olcsóbb hitelfelvételi lehetõséget biztosít a magyarországi bankok, vállalatok és a lakosság számára is.

A pénztárak megszûnése esetén a pénztárak volt tagjai is teljes tb-nyugdíjat kapnának, ugyanannyit, mint akik nem voltak tagok. A magasabb tb-nyugdíjhoz szükséges többletbevétel az akkori járulékfizetõk befizetéseibõl rendelkezésre fog állni, hiszen nem fogják már járulékaik egy részét a magánpénztárakba irányítani.

A nyugdíjrendszer átalakítása érdekében a Nyugdíj és Idõskori Kerekasztal javaslatokat készít. Egy olyan rendszer kialakításán dolgoznak, amely megteremti a tb- nyugdíjrendszer egyensúlyát, tehát hogy a háromnegyed nyugdíjjárulék-fizetés és a háromnegyed nyugdíj egyensúlyban legyen. Az új nyugdíjrendszert a magánnyugdíjpénztárak megszûnése nem érintené: ha a háromnegyed befizetés és a háromnegyed kifizetés egyensúlyban van, egyensúlyban lesz a százszázalékos befizetés és a százszázalékos kifizetés is.

A nemzetközi pénzügyi válság hatására kialakult bizalmi válság miatt gyors intézkedéseket kell tennünk a költségvetési hiány mérséklésére. A terítéken lévõ javaslatok: az áfa emelése, a támogatások csökkentése csökkentik a keresletet, növelik a munkanélküliséget. A pénztárak megszüntetése esetén az államháztartási egyenleg úgy javulna, hogy nem csökkenne az életszínvonal, nem nõne a munkanélküliség.

A magánnyugdíjpénztárak felszámolása esetén megtakarítanánk a pénztárak mûködési, vagyonkezelési költségeit is, melyek tavaly mintegy 37 milliárd Ft-ot tettek ki.

A remény az volt, hogy a pénztárak erõsítik majd a járulékfizetési fegyelmet, a rendszer átláthatósága és a pénztári vagyon örökölhetõsége miatt. Ez a remény enyhén szólva naivitásnak bizonyult. A tb-nyugdíj ugyan nem örökölhetõ, de vannak az örökléshez hasonló elemei: az özvegyi nyugdíj és az árvajáradék. Ezek nagyobb szociális biztonságot nyújtanak, mint a pénztári vagyon örökölhetõsége.

Azt is várták, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer mentes lesz a politika szeszélyeitõl. Nem lett az. A magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény a megalkotása óta több mint kétszáz helyen változott, ami azt mutatja, hogy a pénztárak sem függetleníthetõk a mindenkori politikai szándéktól. A pénztári nyugdíjak nagysága is módosítható lesz az adózási szabályok és a szabályozórendszer változtatásával. A járadékok folyósítására még nem alakultak szervezetek, elképzelhetõ, hogy nem, vagy csak irreálisan magas áron akad majd erre magánvállalkozó. Ebben az esetben az államnak kellene a járadékot folyósítania, ami további politikai függõséget jelent.

Az a feltételezés sem igazolódott, hogy a tagok átlépnek a jobb teljesítményt mutató pénztárakba, ezért a pénztárak érdekeltek lesznek a minél magasabb hozamban. A pénztárak között minimális a vándorlás, s az új belépõk sem a teljesítmény, hanem az ismertség, az ügynöki tevékenység és a munkahelyi ajánlás alapján választanak. A lakosság pénzügyi kultúrája nem elégséges ahhoz, hogy a pénztárak teljesítményét elemezze. Kívánatos a lakosság pénzügyi képzése, de társadalmilag hasznosabb, ha ki-ki saját szakmájában képezi magát, s nyugdíja nem pénzügyi ismereteitõl, hanem a szakmájában elért sikereitõl függ.

A magánnyugdíjpénztárak létrehozásakor a döntéshozók úgy számoltak, hogy a pénztárak mûködése következtében nõ a nyugdíj. A Magyar Nemzeti Bankban készült tanulmány (Orbán Gábor-Palotai Dániel: A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósága, 2005.) nem támasztja alá ezt a feltételezést. A tanulmány szerint a költségvetési támogatásra nem szoruló, a tb-nyugdíjjal egyenértékû pénztári nyugdíjhoz 2,7 százalékos reálhozam szükséges. Ez azonban csak azoknak nyújt a tiszta tb-rendszerûvel egyenértékû nyugdíjat, akik egész életükben tagjai voltak a magánnyugdíjpénztárnak. Akik önként léptek be egy pénztárba, csak akkor nem járnak rosszabbul, ha ennél jóval magasabb a hozam. Mivel a pénztárak tízéves reálhozama jelenleg negatív, erõsen kérdéses, mikor tudják teljesíteni ezt a hozamkövetelményt, ha egyáltalán. Különösen éles lesz ez a probléma 2013 után, amikor nagyobb számban kezdenek nyugdíjba vonulni azok, akik a pénztárak megalakulásakor önként csatlakoztak. Mivel 2001-ben megszûnt a rendszer alapvetõ elemét képezõ garancia, amely a magánnyugdíjpénztári nyugdíj minimális szintjét biztosította, elképzelhetõ a tömeges elégedetlenség, minek folytán az állam arra kényszerülhet, hogy a magánnyugdíjpénztári nyugdíjat kiegészítse. (Újabb politikai függõség.)

S mi lesz, ha húsz-harminc év múlva, amikor már minden évben tömegek váltják át felhalmozott követelésüket járadékra, a mostanihoz hasonló válság söpör végig a világon? Ekkor azok, akik rossz évben mennek nyugdíjba, 15-25 százalékkal kevesebb járadékot fognak kapni életük végéig, mint a néhány évvel korábban vagy késõbb nyugdíjba vonuló kollégájuk. Igazságtalanságok a tb-rendszerben is elõfordulhatnak a politikai cikcakkok miatt, de ilyen mértékûek nem.

És máshol?

A magyarhoz hasonló magánnyugdíjpénztárakat latin-amerikai országokban hoztak létre a nyolcvanas években. A kilencvenes években a Világbank a volt szocialista országokba exportálta a rendszert, a legfejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkezõ Csehország és Szlovénia kivételével. A fejlett országokban is léteznek hasonló pénztárak, de azok nem az állami TB átalakításával jöttek létre. Ezek a magyar önkéntes nyugdíjpénztárakhoz hasonlíthatók.

A magyar magánnyugdíjpénztárakhoz hasonló nyugdíjrendszerek elsõ átfogó, máig is érvényes megállapításokat tartalmazó kritikáját Peter Orszag és Joseph Stiglitz tette közzé 1999-ben (Rethinking Pension Reform: Ten Myths About Social security Systems - The World Bank, Washington DC.). Orszag jelenleg a Fehér Ház Költségvetési Hivatalának vezetõje, az Obama-kabinet tagja. Stiglitz korábban Bill Clinton elnök közgazdasági tanácsadó tanácsának elnöke volt, közgazdasági Nobel-díjas. A Világbank az utóbbi években felülvizsgálta a nyugdíjpénztárakra vonatkozó korábbi álláspontját, és ma már nem áll ki teljes mellszélességgel a pénztárak mellett.

Argentína tavaly novemberben megszüntette a magánnyugdíjpénztárakat, ott ennek hatására a GDP egy százalékával csökkent a költségvetési hiány s tíz százalékponttal az államadósság. A döntés októberi bejelentésekor, majd a novemberi parlamenti szavazás után esett a tõzsde, de mindkét esetben néhány napon belül korrigált, s 2008-ban összességében a régió tõzsdéivel azonos teljesítményt mutat.

Szlovákiában és Horvátországban néhány hónapja lehetõvé tették a visszalépést a magánpénztárakból a tb-rendszerbe, s nem lesz kötelezõ a pályakezdõk belépése a pénztárakba. Romániában a magánpénztárakba átirányított járulék emelését halasztották el.

A második opció

A lakosság általában közömbösen viszonyul a pénztárakhoz, sokan azt sem tudják, melyikhez tartoznak. A tavalyi siralmas hozamok után a döntõ többség valószínûleg nem ellenezné a pénztárak megszüntetését.

A megszüntetés felvethet alkotmányos aggályokat , mivel úgy értelmezhetõ, hogy a tagok tulajdonát államosítják. De kérdéses, hogy a magán-nyugdíjpénztári követelést tulajdonnak tekinthetjük-e, ugyanis a tulajdon fogalmához hozzá tartozik a szabad rendelkezés, míg a magán-nyugdíjpénztári követeléssel a tag nem rendelkezhet szabadon: csak életjáradékra válthatja, s azt is csak szigorú szabályok szerint. A megszüntetésért cserébe a tagok harmadával magasabb tb-nyugdíjat kapnak, ami bõséges kompenzáció.

Ha mégis a pénztárak megszüntetése elleni érvek kerülnének túlsúlyba, még mindig van egy lehetõség. A szlovák és a horvát példa alapján egy bizonyos határidõig meg lehetne engedni a tb-rendszerbe való viszszalépést, s meg lehetne szüntetni a pályakezdõk kötelezõ belépését. A lehangoló hozamok miatt valószínûleg tömegesen választanák a visszalépést, s csak kevés pályakezdõ lépne be önként. A költségvetés terheit ez is jelentõsen mérsékelné.

http://nol.hu/velemeny/lap-20090430-20090430-35