Cecil Rhodes öröksége
- Részletek
- Hargitai Sándor
- Találatok: 887
A "Round Table" hálózata a kis nemzetek ellenében uralja a globális világot.
Dél-Afrikából a labdarúgó világbajnokság ürügyén haza küldött, nemcsak a fociról szóló újságírói beszámolókban, tudósításokban hiába keresek egy nevet, véletlenül sem fordul elõ. Még senkinek se jutott eszébe, hogy megemlítse a mai globális világ szellemi atyját, máig mûködõ titkos szervezetének létrehozóját: Cecil Rhodes-t (1853-1902), aki 1878-ban a fokföldi parlament tagja lett, 1890-ben pedig Dél-Afrika miniszterelnökévé választották. Angol születésû közgazdász, üzletember, bányamágnás, politikus, a brit gyarmatbirodalom híve és kiterjesztõje, róla nevezték el Rhodésia-t (ma Zambia és Zimbabwe), melynek angol helytartója is volt.
Cecil Rhodes
Egész életében egy új világrendrõl, s a világkormányról álmodozott. Addig is, amíg az utóbbi létrejön, gyakorlatilag már annak meghatározói irányítják a világot a színfalak mögött, a nemzetközi magánvagyonokra épülõ érdekszövetségek titkos és szervezett Hálózata útján. Rhodes úgy gondolta, hogy akik kezében a legtöbb pénz van, azok ellenõrizzék a modern világtársadalmat, tehát a legnagyobb bankok, amelyek titkos társaságot alapítanak: a pénzemberek hálózatát. Amely aztán - szögezzük le nyomban -a nemzeti mivoltot, a nemzetek önállóságát és függetlenségét feláldozza a mindenható világkormány érdekében.
Dél Afrika
Rhodes egy lelkész tüdõbeteg, gyenge fizikumú fia volt, akit a család a ködös Albionból a melegebb éghajlatú Dél-Afrikába küldött: segítsen bátyja gyapotfarmján. Amikor a gyapot üzlet nem ment, a testvérek a közeli gyémántmezõkön próbáltak szerencsét. Cecil 1880-ban már egyik fõrészvényese és titkára a De Beers bányavállalatnak, amely tíz éven belül a világ gyémánttermelésének 90 százalékát ellenõrizte. 1873-tól idõnként hazahajózott Angliába, hogy befejezze tanulmányait Oxfordban, ez a 80-as évek közepére sikerült is. Közben befolyásos barátokra tett szert, a brit kolonializmus elszánt híveire, akikkel együtt határozta el egész Dél-Afrika, majd Afrika megszerzését Fokvárostól Kairóig. A fekete kontinens brit civilizációjában vetélytársai voltak a belgák, a németek, a portugálok és a búrok. Rhodes elérte, hogy Becsuánaföld (a mai Botswana) déli része 1885-ben brit gyarmat, északi része pedig protektorátus legyen. 1888-ban olyan megállapodást kötött Lobengulával, a matabele törzs uralkodójával, amely lehetõvé tette a britek számára a bányászatot és a letelepedést (a félrevezetett király azt hitte, hogy csak "egy nagy lyukat" ásnak majd a földjén...). Az egyezmény kiaknázására létrehozta a Dél-afrikai Brit Társulatot, amelynek Viktória királynõ ünnepélyes chartában biztosított kiváltságokat. Rhodes magánhadserege Észak felé nyomult, s megalapította az akkori brit kormányfõrõl elnevezett Salisburyt. A meghódított területet Rhodésia-nak nevezték el, saját törvényeikkel és kormányukkal, a fellázadt törzseket leverték, jó földjeiket bekebelezték. A De Beers terjeszkedett, ám amikor megnyíltak a belga-kongói és angolai gyémántbányák, a gyémánt ára nagyot esett. A részvényeket csendben felvásárolta Ernst Oppenheimer, s családi vállalkozássá tette a céget. (1923-ban London átvette a társaságtól és koronagyarmattá nyilvánította Rhodésia-t, önkormányzatot hagyva a telepeseknek.) Amikor Rhodes miniszterelnöksége alatt 1895-ben elvesztette a búrok elleni háborút, - bátyját elfogták és bebörtönözték -, lemondásra kényszerült.
Az egykori Rhodésia
Az 1890-es években Rhodes évi egy millió fontot keresett, melyet jórészt titkos terveire költött. A világkormányt célzó titkos szervezet létrehozását szolgálta hét végrendelete 24 és 46 éves kora között. (Mindössze 48 évet élt.) A legismertebb az elsõ: a Titkos társaság hagyaték, s az utolsó, amiben a Rhodes ösztöndíjat alapította. "A Hit megvallása" címû végrendelet a Jezsuita Rendet javasolta a titkos társaság mintájaként, de megemlíti a szabadkõmûveseket is. A harmadik végrendeletben mindent bankárjára: Lord Rothschildra hagyott, akit késõbb veje Lord Rosebury váltott. (Megjegyzem: az elsõ titkos szervezetek szellemi atyja a bajor Adam Weishaupt volt, aki 1776 május elsején alapította meg a Felvilágosodás (Illuminati) Rendet, mely a jezsuiták felépítési rendjét vette alapul. Az illuminátusok mintául szolgáltak a francia forradalom és a kommunista forradalom (Marx, Lenin) számára is. Weishauptra pedig szellemi atyja és felettese: Moses Mendelsohn filozófus és bankár volt eredendõen nagy hatással.)
Lord Rotschild
1891: Rhodes Társaság, "Rounde Table", Hálózat
A Cecil Rhodes Társaság legbelsõ magja 1891 márciusában alakult Rhodes pénzén, Rothschild körében, Lord Milner gyakorlati irányításával. A cél egyértelmû volt: az Egyesült Államok feletti brit hegemónia helyreállítása után megszerezni a világuralmat és egy, a világ központi bankjai által ellenõrzött modern világtársadalmat létrehozni. A Rhodes Társaság, (a "Hálózat") angliai központtal mûködött, legbelsõbb irányító testületét Round Table-nek nevezték, a más országokban létrehozott helyi szervezeteit pedig Round Table csoportnak. (Ezek ma is mûködnek, egy Kerek Asztalnak tartják az Európai Uniót is.) A Társaság egyik legfontosabb leágazása a New York-i Council on Foreign Relations, a Külkapcsolatok Tanácsa, amelynek belsõ körét a Skull and Bones Order, a Koponya és Csontok Rendje alkotja, ennek szupertitkos elitjét viszont az Order of the Quest, a Keresés Rendje képezi, amely a kutatók elõtt Jason Society néven ismert. A CFR tagjai a világ legnagyobb bankjai, vezetõ brókerházai, befektetõ cégei, multinacionális nagyvállalatai, biztosító társaságai, kereskedelmi kamarái és tömegtájékoztatási óriásai, a tudományos intézetek és az alapítványok irányítói. A Háromszázak Bizottsága (The Committee of 300) a háttérhatalom központi intézménye. Ügyintézõ és a személyi kiválasztást végzõ szerve viszont a londoni Royal Institute of International Affairs, az RIIA, a Királyi Külügyi Intézet; "politikai bizottsága", amely a világrégiók közötti együttmûködést összehangolja: a Trilaterial Commision, a TC, a Trilaterális Bizottság; a központi döntések végrehajtásáról pedig a Bilderberg Group (Csoport) gondoskodik, amely nevét az elsõ találkozó színhelyérõl kapta: Hotel de Bilderberg, Hollandia, Oostebek, életre hívója pedig a holland Bernhard herceg volt, aki a Royal Dutch Petroleum és a Societe General de Belgique képviselõje. Az elméleti kutatóintézetek munkáját az Oxford közelében lévõ Tavistock Intézet, a Tavistock Institute for Human Relations hangolja össze, ez irányítja például a Római Klubot is, amelynek fiókintézménye az 1993-ban létrehozott Budapest Club.
A Round Table hiányos elágazásokkal
Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok 26. elnöke, 1912-ben egy választási gyûlésen a következõket mondta: "A látható kormányok mögött trónol egy láthatatlan kormány, amely nem tartozik hûséggel a népnek és nem ismeri a felelõsséget. Az államférfi feladata ennek a láthatatlan kormánynak a megsemmisítése, a korrupt üzlet és a korrupt politika közti szövetség széttörése."
Caroll Quigley, amerikai egyetemi tanár, a washingtoni Georgetown Egyetem, a Princeton Egyetem és a bostoni Harvard Egyetem professzora a globális pénzhatalom struktúrájának egyik legjobb ismerõje ezt írja a pénzvagyon-tulajdonosok nemzetközi hálózatának céljáról: "...ez nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi ellenõrzés olyan magánkézben lévõ világrendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon kontrollálnák, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak."
A mai napig kulcsszerepet játszó Külkapcsolatok Tanácsának (CFR) alapításában a Morgan bankház vitte a prímet, de ott volt a többi nagy is: Rockefeller, Kuhn, Loeb, Harriman, Warburg, Schiff, Baruch és a többiek. New York-ban, a Park avenue 68 sarkán van egy palota, amelyet Harold Pratt Háznak neveztek: Pratt úr özvegye - egy Standard Oil örökös - 1945-ben adományozta a Külügyi Kapcsolatok Tanácsának. Azóta innen irányítják a világ ügyeit. Itt döntöttek arról is, kik közül kerüljenek ki az USA elnökei. De Kissinger is így kiáltott fel visszavonulásakor, a díszvacsorán: "Önök találtak fel engem!" Itt nõtt fel a demokraták közül mindegyik Kennedy, Averell Harriman, Dean Rusk; a köztársaságiak részérõl: Dwight Eisenhower, John Foster Dulles, Robert McNamara, Richard Nixon. S olyan diplomaták, mint Henry Cabot Lodge, John McCloy, John McClosky. A Skull and Bones Order tagja az egész Bush család. A KKT tagjai kerültek a legfontosabb kormányposztokra, hivatalokba mindkét párt kormányzása idõszakában, - ebben a tekintetben mindkét párt ugyanolyan gyökereket vallhat magáénak. A Központi Hírszerzõ Ügynökség gyakorlatilag megalakulása óta a Külkapcsolatok Tanácsának ellenõrzése alatt áll.
A KKT tagságának 90 százaléka a wall streeti nemzetközi bankházakat képviseli; az 1600 fõs szuper elitben ott vannak a gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi élet nagymoguljai; a sajtóból például az NBC, CBS, ABC televíziók; a New York Times, a Washington Post, a Los Angeles Times, a Knight lapok, a Life, a Business Week, az U.S. News and World Report vezetõi, mint tagok.
Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnöke (1801-1809): "Polgáraink nem látják világosan bajaink igazi okát. Mindennek tulajdonítják, kivéve igazi okozójának: a bankrendszernek. Õszintén hiszem, hogy a bankok veszélyesebbek, mint a fegyverben álló hadseregek. Olyan pénzek elköltése befektetés címén, amit majd unokáinknak kell megfizetnie, - nem egyéb, mint nagy tételben szerencsejátékot ûzni jövõnk rovására."
A KKT -ben az elsõ tag, aki ellent mondott a szervezet törekvéseinek: Chester Ward tengernagy volt, akit ugyan nem zártak ki, de bíráló szavai után többé nem kapott meghívót. Ward mindenekelõtt azt nem fogadta el, hogy "Nemzeti mivoltunk megszüntetése kell legyen nemzeti célunk." Ward: "... a tagság legtöbbjét áthatja az Egyesült Államok nemzeti függetlensége feladásának vágya." "A mindenható világkormány elõtt feláldoznák az USA függetlenségét és nemzeti önállóságát."
"Akár tetszik, akár nem, világkormány lesz!"
James Warburg bankár 1950. február 17-én a szenátus egyik bizottsága elõtt makacs elszántsággal vágta az õt meghallgatók képébe: "Akár tetszik Önöknek, akár nem, világkormány lesz! A kérdés csak az, hogy szépszerével vagy erõszakkal."
James Warburg
Hitler hatalomra jutásának finanszírozását elõbb a Warburg irányítása alatt álló Mendelsohn Bank intézte, késõbb a Schroeder Bank. Az utóbbi New York-i jogi képviselõjének üzlettársa volt John Foster Dulles és Allen Dulles. A KKT javaslatára már 1939-ben létre jött a Háború Utáni Ügyek Bizottsága. A Chicago Tribune írta 1950 december 9-én: "A Külügyi Tanács tagjai jóval több mint átlagos befolyással rendelkezõ emberek. Tekintélyük, vagyonuk, társadalmi helyzetük és képzettségük által nyert elõnyüket arra használják fel, hogy csõdbe és katonai összeomlásba jutassák az országot." Carol Quigley professzor: " A Round Table néven azonosítható Hálózat egyáltalán nem idegenkedik a kommunistákkal vagy bármely más csoporttal való együttmûködéstõl." A gyárosok és bankárok osztályharcos ellenségei érdekes módon egyazon szabadkõmûves páholyt látogatják, a KKT-nak vannak tagjai nyíltan balos szervezetekbõl is, ilyen például: az Amerikai Fabianus Szocialisták, az Ipari Demokrácia Szocialista Ligája vagy az Egyesült Világszövetség.
A Bilderberg csoport évente egyszer vagy kétszer ülésezik. Az általános ülés utáni megbeszélésre korábban csak baloldali személyek mehettek be. Európa jellegzetes szocialista pártjai mindig fajsúlyosan vannak képviselve. A Tanácsadó Bizottság egy még belsõbb kört jelent. A Group rendszeres támogatója a Rockefeller, a Carnegie és a Ford alapítvány. A tanácskozások általában három napig tartanak. Amikor az alapító Bernhard herceg megérkezett az 1971 április 23-25-i összejövetelre a New York-i Woodstockba, Laurence Rockefeller egyik szállodájába, elõtte - amint errõl a Rutland Vermont Herlad címû lap tudósított -, azt mondta a repülõtéren: a megbeszélések tárgya az Egyesült Államok vezetõ szerepének megváltoztatása lesz. (Igen, Bernhard, Rothschild és Rockefeller dönti el, hogy az USA milyen szerepet vállaljon a világban!) Az utasításokat Henry Kissinger, az elnök elsõ számú külpolitikai tanácsadója juttatta el Nixonhoz. A woodstocki megbeszélés után nem sokkal Kissinger elutazott Pekingbe, hogy elõkészítse Kína felvételét a világ nagy kereskedõ nemzeteinek családjába, majd nemzetközi pénzügyi válság tört ki és a dollár leértékelõdött. A világot egészen mások irányítják, mint ahogy azt a színfalak mögé nem látók elképzelik. Míg a felszínen a nemzeteket megosztó és gyengítõ többpártrendszerû álságos demokráciák manipulált nyilvánossága elõtt versengenek egymással a bábként mozgatott politikusok, addig a nemzetközi magántõke láthatatlan és titkos szervezeteiben néhány kiválasztott a pénz és a tömegtájékoztatás feletti ellenõrzés jogának megszerzésével eldönti a kis nemzetek sorsát, mindenekelõtt az uzsorakamatra adott hitelekkel és az ellenõrizhetetlen, kiszámíthatatlan nemzetközi szervezetekbe kényszerítés könyörtelen diktátumaival. A nemzetek feletti "kerek asztaloknál” aztán a globális hálózatok megbízottaival találják szemben magukat a kisnemzetek becsapott képviselõi, akik csapdába kerülve birka módon szavazzák meg nemzetük szuverenitásának feladását, hazájuk hosszú távú gazdasági-pénzügyi eladósítását. (Lásd a lisszaboni szerzõdés valódi tartalmát és hatását.)
A pénzhatalom globális erõi ellen küzdõ Charles August Lindberg (a híres repülõ apja) az amerikai törvényhozásban mondta - egyebek között -: "A földkerekség leggigászibb trösztjét hozták létre... a pénzhatalom láthatatlan kormányzatát. Ha a Wall Street nem játszana ki minket, ha Kendtek, szenátorok és képviselõk nem tennék szélhámossággá a Kongresszust és a valóban a népet képviselnék, akkor lenne csak stabilitás. A jelenlegi pénzrendszer a Kongresszus legnagyobb bûne. A banktörvény az utóbbi idõk legnagyobb törvényhozási gaztette. A választmányi és pártfõnökök megint csak mûködésbe léptek és megakadályozták, hogy a népnek haszna legyen a saját kormányából." A szövetségi tartalékrendszer, az Egyesült Államok pénzkibocsátó központi bankja (FED) egy magán tulajdonú részvénytársaság. Az általa kibocsátott amerikai dollár hamis mivoltát 1953-ig maga a bank is elismerte, mert a következõ felirat volt a bankjegyen: "... törvényes pénzre váltható az Egyesült Államok kincstárában vagy bármely Szövetségi Tartalék Bankban."
A dinasztia alapító bankár, Mayer Amschel Rotschild meghatározta a mindenkori célt: "Adjátok kezembe egy ország pénzügyeit, és nem érdekel, hogy kik hozzák a törvényeket a parlamentben!" Amikor a dinasztiaalapító meghalt, a Ház londoni ágának vezetését fia Nathan, majd pedig unokája Lionel vette át. Ellenõrzésük alatt tartották Nagy-Britannia központi bankját: a Bank of Englandot, amely hatalmas kölcsönöket nyújtott az angol és az amerikai kormánynak. Lionel fia, aki ugyancsak a Nathan utónevet kapta, lordi méltósághoz jutott, Õ volt az elsõ Lord Rotschild, aki bekerült a brit törvényhozás második kamarájába, a Lordok Házába 1885-ben. Õ lett egyben a Bank of England kormányzója és közvetve az akkori világ nemzetek feletti pénzügyi szervezetének az irányítója. Ez a hatalom ma nagyobb mint volt, fokozatosan terjeszkedik, s a Rotschild Family Trust ellenõrzése alatt áll az Egyesült Államok központi bankja, a Federal Reserve System.
Bank of England
A Hálózat háttérhatalma
Cecil Rhodes a Rotschildokkal létrehozta a nemzetek felett uralkodó univerzális intézményeket, a Hálózat háttérhatalmát, amelynek meghatározói a következõk:
1., Kimagaslik a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations) New York-ban és a londoni Királyi Külügyi Intézet (Royal Institute of International Affairs). A CFR egyik igazgatója hosszú éveken át Soros György volt, õ kezdeményezte 2007 május 8-án a Külkapcsolatok Európai Tanácsának létrehozását.
Soros György
2., Globális pénzrendszer: bankok, pénzügyi szervezetek, pénzügyi konzultációs szervezetek, kockázat-és hitelminõsítõ intézetek, tõzsdék, biztosítók, befektetési alapok, nyugdíjalapok, pénzfedezeti alapok, múlti- és transznacionális vállalatok. Univerzális nemzetek feletti intézmények: Világbank, Nemzetközi Valutaalap, az amerikai Federal Reserve System (FED), a frankfurti Európai Központi Bank, a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Gazdasági Együttmûködés és Fejlesztés Szervezete, az Általános Vámtarifa-és Kereskedelmi Egyezmény ( GATT) helyébe lépett Világkereskedelmi Szervezet (WTO), az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Szerzõdés Szervezete, az Amerika-közi Fejlesztési Bank.
Federal Reserve System
A City of London pénzügyi csoporthoz tartozik Rothschild-ház, Warburg-ház, Morgan-Greenfels -ház, a Brown-Shipley-bankház, a Schroeder-ház és a Lazzard Freres-bankház, valamennyi a brit központi bank: a Bank of England ernyõje alatt. Ismertek a nagy bankár családok: Schiff, Lazard, Carnegie, Harriman és mások. A nemzetközi pénzimpériumot Neo-British Empire-nek, azaz Új-Brit Birodalomnak is nevezik. A nemzetközi pénzügyi közösség ellenõrzi befolyási övezetük gazdasági és monetáris rendszerét, így a pénzkibocsátást, a kamat-és árfolyam szabályozást, a hitelezést, a központi és kereskedelmi bankok irányítását.
A City of London állam az államban, a The Crown (A Korona) pedig a nemzetközi pénzügyi közösség transznacionális pénzbirodalmának független közigazgatási egységként mûködõ fõvárosa, ahol a Bank of England mûködik. A Brit Birodalom egykor két egymástól elkülönült hatalomként mûködött. Az egyik a tényleges Brit Birodalom: a fehér bõrû lakosság által benépesített gyarmatok a brit uralkodóhoz és a brit kormányhoz tartoztak, így pl. Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrikai Unió. (Brit Nemzetközösség.) A másik: a koronagyarmatok a színes bõrûek által lakott gyarmatok, így India, Egyiptom, Málta, Ciprus, a közép-afrikai gyarmatok, Szingapúr, Hongkong, Gibraltár, ezeken a brit jogszabályok nem voltak érvényesek. A koronagyarmatokat magántulajdonként birtokolta és igazgatta a Korona a City of Londonból. Az egész Brit Birodalomban nem lehetett hatáskörrel és illetékességgel bíró bíróságot találni, ahol lehetõség lett volna a Korona által hozott döntések megtámadására. A Korona a Brit Birodalom fegyveres erõinek védelme alatt üzletelhetett, ám az így keletkezett vagyon nem brit vagyon volt.
3., Az Európai Unió: a világállam üzleti régiója. Irányítását az Európai Üzletemberek Kerekasztala nevû zárt társaság végzi , valódi neve: European Round Table of Industrialists, amelyet a nemzetközi pénzügyi közösség vezetõi hoztak létre a Bilderberg csoport segítségével.
Orbán Viktor és Tom Lantos
4., Illuminátusság és szabadkõmûvesség. (Az utóbbi elõdje a Templomos Lovagrend.)
Az illuminátus: megvilágosodott elnevezés a babiloniai miszticizmusból származik, a távolbalátás pszichikus képessége, amelyet harmadik szemnek is neveznek. Legfontosabb az Adam Weishaupt alapította bajor illuminátus rend. Egyik követõje, a skót John Robison 1798-ban összegezte az illuminátusok céljait - köztük -: a békés kormányok eltávolítása, a patriotizmus megsemmisítése, a családi szerkezet bomlasztása, a vallások felszámolása, az öröklési jog megszüntetése, a világkormány létrehozása. Az illuminátus hálózat középpontjában 500 család áll, amely egyesíti vérségi vonalait: Morgan, Astor, DuPont, Bundy, Guggenheim, Oppenheim, Onassis, Kennedy családok és mások; a Nagy Druida Tanács (Tizenhármak Tanácsa) ellenõrzi a volt szocialista országokat.
A szabadkõmûvesség szerint nem a nemzeti uralkodó dinasztiáké, a születési arisztokráciáé a fõhatalom, hanem a szabadkõmûves pénzoligarchiák által kiválasztott elité, amely demokratikus technikákkal biztosítja a pénzarisztokrácia önkényes uralmát, akadályozza a törvényes öröklést, nehogy a tulajdon kikerüljön az õ hatókörébõl. Nem a nép és az általa választott, ellenõrzött, demokratikusan mûködõ törvényhozó és végrehajtó hatalom irányít, hanem a titkos és láthatatlan pénzhatalom, amely ereje a pénzrendszer és a közvélemény formálás eszközei feletti ellenõrzésbõl ered. A demokratikus játékok, a többpártrendszer versengése számukra csak alibi, üres rituálé. Szabadkõmûves páholyok például: a már említett The Order of Skull and Bones, a WASP (White Anglo-Saxon Protestant) fehér bõrû angolszász születésû és protestáns vallású vezetõréteg; B'nai B'rith, Grand Orient, Priory of Sion, Wolfshead, Scroll and Key, stb. Szabadkõmûves központok: a londoni City: a Hálózat Vatikánja; Washington, Bázel, Párizs, Genf, stb.
Orbán Viktor, Köves Shlomo és Metzger askhenazi fõrabbi
Az illuminátusság és a szabadkõmûvesség mögött ártatlannak tûnõ jótékonykodó segélyszervezetek emberbaráti lánca húzódik, akárcsak a különbözõ nemes lovagrendeké, adakozó cluboké, sejtelmes egyházaké, tudományoskodó nemzetközi tanácsoké, gyanús, de jól hangzó elnevezéssel bíró értelmiségi társaságoké, - ne tévesszenek meg senkit, többségük az elõzõek udvarához tartozik, azok eszköztárához. (Újsághír 2009.02.09-én.: "A Jeruzsálemi Szuverén Máltai Lovagrend uralkodó nagymestere a Rend nagykeresztjét adományozta az Országházban Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek és Szili Katalin házelnöknek... A Rend nagymestere négynapos hivatalos látogatása során találkozott Sólyom László köztársasági elnökkel és megbeszélést folytatott Göncz Kinga külügyminiszterrel.")
A nagytõke és intézményei manipulálják, gyengítik és megvesztegetik a civil és nonprofit szervezeteket, felhasználják õket a globalizáció ellenes mozgalmak leszerelésére.
5., Egyetemek, tudományos intézetek, alapítványok, tanulmányi központok, gondolati mûhelyek, fórumok. A kiválasztás, a képzés, a felkészítés, a felépítés és a pozícióba helyezés intézményei. A koordinált hálózat legismertebb intézményei az USA-ban: Harvard, Columbia, New York University, Princeton, Yale, Stanford, Chicago, Georgetown; Nagy Britanniában. Oxford, Cambridge, London School of Economics. Carnegie Alapítvány, Hoover Intézet, Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja, Világgazdasági Fórum, stb.
6., Sajtó-és média tudatiparág, információs monopólium, filmipar, nyomdák, kiadók, internet, az iskolai tananyagok publikálásának kizárólagossága.
Meghatározó fórumok: New York Times, Washington Post, Newsweek, International Herald Tribune; CNN, ABC, CBS, NBC,; hetilapok, folyóiratok: The Economist, a német Der Spiegel, a francia Le Monde, a Foreign Affairs, a Commentary, a The National Interest; hírügynökségek: Reuters, Associated Press, DPA, France Press.
A tömegek gondolkodásának átformálását, meggyõzését, a nemzeti értékrendek megtörését azonban nem elég újságírókra, programozott és maszkírozott celebekre bízni, szükség van tudósokra, fizetett írókra, a tudatmódosítás laboratóriumi szakembereire, hiszen nem kevesebb a feladat, mint például észrevétlenül gyengíteni egy-egy ország lakói közti összetartozást, erõsíteni a szeparatizmust és a bizalmatlanságot, megfosztani õket a tiszta víztõl és a tiszta levegõtõl, csökkenteni az egészségügyi és oktatási kiadásokat, tönkretenni a kisgazdaságokat, elárasztani a piacot dömpingárúkkal, korlátlan elõnyben részesíteni a múlti- és transznacionális nagyvállalatokat, felgyorsítani a termõföld eladását és elhagyását, a közszolgáltatások privatizálását, az import munkaerõ beengedését, korlátlan teret engedni a szórakoztatóipar kábításának, az üzletszerû örömszerzésnek, a racionális gondolkodástól való eltérítés Amerikában már kipróbált kommersz eszközeinek, stb. A tömegtájékoztatási intézmények tulajdonosai és a vezetõ propagandisták a központok legszigorúbb ellenõrzése alatt állnak, s pillanatokon belül lecserélhetõk, a fizetett közéleti pályák felépített alanyai szintén egyik napról a másikra helyezhetõk a süllyesztõbe.
Orbán és Gyurcsány kézfogása a zsinagógában
Abraham Lincoln amerikai elnök utalt arra, hogy az alibi demokráciában már nem "a nép kormányoz a nép által a népért", hanem a pénzoligarchia szolgálatában álló fizetett politikai elit a látszatok fenntartásával. "A pénzhatalom mindent maga alá gyûr, hogy meghosszabbítsa uralmát, kihasználja az emberek hiszékenységét, egészen addig, amíg a vagyon néhány kézben halmozódik fel és a köztársaság elpusztul." A gazdasági globalizáció kiveszi a hatalmat a közjóért felelõs kormányok kezébõl és a tõkés társaságok kezébe teszi le. Az ember védtelen és tehetetlen eszközzé válik a birodalom szolgálatában, az ellenállókat pedig könnyen fel is áldozzák a rettegés, a megfélemlítés, a gyûlöletkeltés és a a bosszú oltárán.
Rhodes beteljesülõ életmûve
Foglaljuk össze Cecil Rhodes örökségét, életmûvének kiteljesülését a globális világ folyamataiban:
Cecil Rhodes Dél-Afrika miniszterelnöke
A globalizáció: a tõke és a szabadpiac korlátozatlan uralmából származó - társadalmi, gazdasági, kulturális, szociális és más - egyenlõtlenségek sora, amely következményeiben emberellenes, közérdekellenes, az életet piaci kérdéssé silányítja, s elosztási viszonyaival mélyen sérti a társadalmi igazságosságot, kiszolgáltatva és megalázva a peremre szorult, lecsúszott versenyképtelen tömegeket.
A világkormány: a hatalomgyakorlás privatizált formája. Integrálja és aláveti az egyes államok hatalmi elitjét. A pénzbirodalmi kontroll kiterjed a nemzetállamok kormányaira, törvényhozó és végrehajtó szerveire. A hatalom privatizálása azt jelenti - mutat rá Drábik János -, hogy az "egy ember, egy szavazat" elven létrejövõ számbeli többséget kiszorítja a gazdasági és pénzügyi erõfölényen alapuló többség, így a szervezett magánhatalom a közhatalom fölé kerekedik, s a közvélemény befolyásolásával, tudatos megtévesztésével érvényesíti akaratát. A nagyobb érdekérvényesítési többség mindenkor felülkerekedik a demokratikus számbeli többségen!
A piac: a szervezett pénzügyi hatalom szolgáltató intézménye.
A háború: a gazdasági erõforrások és a vagyonok átcsoportosításának eszköze.
A neoliberalizmus: a szabadsággal való visszaélés szabadsága, mely a köztulajdon ellenõrzött és felelõsségteljes irányítása helyett a pénztõke korlátlan társadalmi felelõtlenségét teszi elfogadottá az információs monopóliumok útján.
A libertarianizmus: a liberalizmus szélsõséges irányzata, a szabályozatlan piacgazdaság és a maximális egyéni haszon gátlástalan híve, amely eltörölné a jóléti szolgáltatásokat és privatizálná a közösségi ellátó rendszereket. Minden gazdasági és pénzügyi túlkapás lehetséges, ha az megfelelõ haszonnal kecsegtet. Ami profitáló, az a jogrendszer számára akkor is megengedett, ha egyébként nyilvánvalóan erkölcstelen és etikailag elítélendõ.
A nemzetközi pénzintézetek és multinacionális nagyvállalatok magánvagyonára épülõ pénzoligarchia tehát kormányok felett álló globális hatalom, amely egyúttal - a nyilvánosságot és a demokratikus döntéseket kerülõ - titkos szervezetek központilag irányított hálózata is. Ennek a világhatalomnak legfõbb eszköze a pénz és az eladósítás uzsorakamattal. A pénzuralom alapjain terjeszkedõ neoliberális világrend leggyakoribb áldozatai a kis nemzetállamok, melyeket antidemokratikusan létrehozott, ellenõrizhetetlen nemzetek feletti szervezetekbe kényszerítenek be, így például banki-, pénzügyi-és kereskedelmi szervezetekbe. Létrejön a globalizált jog, a nemzetközi igazságszolgáltatás, rendõrség, hadsereg; eltûnnek a korábbi dinasztikus és nemzeti középosztályok, helyükbe új kasztok lépnek: a pénzoligarchia, a gazdasági háttérhatalmat kiszolgáló politikai és államigazgatási osztály, a bérbõl és fizetésbõl élõk, alkalmazottak, segélyezettek, eltartottak, lecsúszottak. A folyamat legfõbb finanszírozói a nemzetközi pénzintézetek és bankok, amelyek biztosítják az agymosó médiaháttér intézményeinek mûködését, bekebelezik a közvélemény-formálás szervezeteit, gondoskodnak az együttmûködõ helyi uralkodó csoportok megvásárlásáról, a magánérdekeket kiszolgáló technokrata vezetõk irányító pozícióba helyezésérõl, pártok, politikusok, választási kampányok támogatásáról a birodalmi érdekeknek megfelelõen.
Koponya és Csontok Rendje
A nemzetközi nagytõke gyakorlatilag felügyeletet gyakorol a jegybankok és a kormányok felett, befolyásolni képes a törvényalkotást (törvény gyártás rendelésre), az igazságszolgáltatást, s ellenõrzést kell gyakorolnia - nem gyõzzük hangsúlyozni - a sajtó és a média világa felett, mert nem tisztán piaci elit, hanem kapcsolatban áll az alvilággal, a maffiákkal, a terroristákkal, a titkos szervezetekkel, a pénzmosás, a korrupció, a feketegazdaság összefonódó erõivel, lásd még fegyverkereskedelem, kábítószer termelõk és forgalmazók címszó alatt.
A piac nem önszabályozó, nem teremt semmiféle gazdasági esélyegyenlõséget és demokráciát, csupán az erõsebb gyõzelmét biztosítja a gyengébb felett. A tulajdon, a tõke, a termelés és a szolgáltatások szabad áramlása újratermeli az egyenlõtlenségeket, eldologiasítja az emberi viszonyokat, szembeállítja a társadalom tagjait a megélhetésért vívott napi harcban. A szociálpolitika például már nem alkotmányos alapjogra épül, hanem az új gazdag elit adakozókedvére. A profit magától sohasem "csorog le" oly mértékben, hogy az egész társadalom jól járjon. A klasszikus kapitalizmus fellendülést hozó idõszakával ellentétben, az új kapitalizmus elitje már nem "jóbácsi" módjára viszonyul a vesztesekhez, nem hajlandó eltartani a versenyképteleneket, ellenkezõleg: annak az államnak a lebontásában érdekelt, amely szociális, pénzügyi, környezetvédelmi és más védõ hálókat próbál vele szemben szövögetni.
A saját érdekeiket hajszoló pénzpiaci csoportok és a közérdek által vezérelt társadalom híveinek küzdelme egyre reménytelenebb az utóbbiak szempontjából. A kis nemzetállamok mindeddig sikertelen kísérleteket tettek azért, hogy korlátozzák a tõke szabad, de kártékony áramlását, mérsékeljék társadalomellenes hatásait, az elszegényedést, s annak következményeit. A nemzeti önvédelem - a globalizáció kritikai értelmiség és az antiglobalista mozgalmak támogatásával is - a jelszavakban megfogalmazott célok ismételgetésénél tart: esélyegyenlõség, igazságosabb elosztás, a középrétegek megerõsítése, a lemaradók felzárkóztatása; érdekegyeztetés, érdekvédelem, jogvédelem; a köz akaratát érvényesíteni tudó, ellenõrzött állam, amely partneri viszonyt ajánl a munkaadóknak és a munkavállalóknak a kölcsönös felelõsség alapján, stb.
Dél-afrikai táj fehér kultúrával
A politikai elit világszerte politikai játékokat játszik, de a klasszikus ideológiáknál erõsebben hat a piaci-üzleti élet logikája, ezért a hatalmi elit a tulajdonjogok alapján különül el, - egyesek gazdagsága mások elszegényedésébõl származik -, a vagyon feletti korlátlan uralomhoz pedig annak két legfontosabb garanciáját is megteremtette: zavartalan befolyás a jogalkotásban és a jogérvényesítésben. A hazai politikai választóvonalak aszerint is meghúzhatók: melyik párt miként viszonyul az új kapitalizmushoz, a neoliberális gazdaságpolitikához, a globalizációhoz és annak hatásaihoz: az egyenlõtlenségek és a társadalmi igazságtalanságok növekedéséhez. Ám egyik politikai erõ sem határozta meg pontosan és tartósan viszonyát az új kapitalizmushoz. A négyévenkénti kurzusváltások alkalmával meghirdetett új gazdasági-társadalmi programok ellenére 1990 óta tartósan maradt az uzsoracivilizáció tendenciája - ahogy ezt Drábik megfogalmazza - : termelõgazdaság helyett pénzgazdaság; teljesítmény helyett spekuláció; emberközpontú gazdaság helyett pénzközpontú; ellenõrzött közhatalom helyett ellenõrizetlen magánhatalom; érdemi demokrácia helyett formális és kiüresedett tartalmú demokrácia. A két tömbre szakadt ország négy évenként ígérgetõ versennyel és hazugságokkal válaszol a világméretû kihívásokra. Semmi sem drága a hatalom megszerzéséért és megtartásáért. Deák Ferenc, a haza bölcse mondta 1869-ben: "Sem a népnek, sem az országnak nem barátja az, aki elérhetetlen vágyakat ébreszt a könnyen hívõk kebelében."
Ha a magánhatalom erõsebb mint az állam
A végkövetkeztetések között az egyik legnyilvánvalóbb az, hogy a világ igazi nagy kérdései, feszültségei és válság helyzetei nem kicsi, önzõ és jelentéktelen politikai pártok között feszülnek, hanem:
- a szegénység és a gazdagság között,
- a környezetrombolás és a környezetvédelem között,
- a már reménytelenül lecsúszott népek, népcsoportok, társadalmi rétegek és felemelkedésük még megmaradt esélyei között.
A racionális tények világa klasszikus ellentétre vezethetõ vissza, ám annak megoldása sem pártpolitikai:
* a szabadság az erõseknek kedvez: lehetõvé teszi, hogy megkülönböztessék magukat képességeik és teljesítményeik szerint, ez felemelkedésük alapja;
* * az egyenlõség a gyengék menedéke, akik a versenyben alul maradnak; az egyenlõség ennyiben a szabadság korlátozása, de szabadság nélkül nincs társadalmi haladás, egyenlõség nélkül nincs társadalmi igazságosság;
*** a testvériség (szolidaritás) képes megteremteni az elõzõ kettõ közötti helyes arányt, a harmóniát, amely biztosíthatja a társadalmi békét. (Ezt rúgták fel a világválság kirobbantói.)
A "Szabadság, egyenlõség, testvériség" elvét gátlástalanul figyelmen kívül hagyták a gazdasági-pénzügyi világválság kirobbantói, s a társadalmi béke megbomlásából sem vonták le a felelõsségteljes következtetéseket. A statisztika változatlan: a világ lakosságának a fejlett ipari országokban élõ 20 százaléka fogyasztja el a világ erõforrásainak 86 százalékát, míg a világ lakossága 80 százalékának jut az erõforások maradék 14 százaléka.
Ha a globális pénzkartell közös világstratégiáját végrehajtó magánhatalom titkos és szervezett hálózatáról beszél egy egyetemi hallgató a vizsgáján - korábban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, ma utódja tanszékein - akkor leállítják, hagyja a világ-összeesküvési elméleteket. A mindennapi valóság tényleges intézményeirõl és bekövetkezett eseményeirõl pedig jobb nem beszélni, mert rásütnek valamilyen megbélyegzõ, minõsítõ jelzõt. Az ellenõrzõ tényleges hatalom mindenütt jelen van és - megtévesztõ módon - átmenetileg minden hatalomra esélyes politikai erõ támogat, hogy aztán egyik pillanatról a másikra indoklás nélkül cserben hagyja bármelyiket. Néha az utolsó utáni pillanatig tagad, aztán leleplezõdése után beismerés, kritika és bocsánatkérés nélkül vált új szempontú tematizálásra, mintha mi sem történt volna. Amikor 2008 õszén Amerikában a Long Term Capital Management (LTCM), a hedge foundok (spekulatív kockázati tõkealapok) élén spekulációs szerencsejátékával világraszóló pénzügyi lavinát indított el, egyes hazai szakemberek azt a megtévesztõ képet vetítették a lakosság elé, mintha csak egy-két amerikai bankház (Bear Stearns, Lehman Brothers) átmeneti nehézségeirõl lenne szó, a FED által korrigálható hibákról, a magyar bankrendszer minden tagja oly szilárd, s kellõ tartalékokkal rendelkezik (pl. az MKB a kikezdhetetlen szilárdságú Bayerische Landesbank hátterével), hogy az államnak semmilyen beavatkozó lépésre sem kell készülnie, mert "...Magyarországot a válságnak csak az oldalszele éri el." Soha, senki nem korrigálta a nyilatkozatokat nyilvánosan. A szélsõségesen szabályozatlan, meghaladott neoliberalizmus mûködõképtelenségének, az államok eladósodásának, a pénzrendszer megbénulásának következményeit egyszerûen áthárították az adófizetõkre.
Franklin Delano Roosevelt 1933
A nemzetközi pénzoligarchia és hazai kiszolgálói az állam lebontásában érdekeltek, - gyenge állam: nagyobb érdekérvényesítõ képesség. ("Az állam a legrosszabb tulajdonos!" "A minimális állam" elmélete: legyen olyan gyenge, hogy ne tudjon ellenállni a nemzetközi nagytõkének.) Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok 32. elnöke, - az egyetlen, aki két ciklusnál tovább vezette a Fehér Házat és 1933-1945 között négy terminusra választották meg - az utolsó volt, aki még befolyásmentesen jellemezhette azt a helyzetet, amikor a magánhatalom maga alá gyûri a társadalmat és az õt képviselõ demokratikus államot: "Nincs biztonságban egy demokráciának a szabadsága, ha polgárai eltûrik, hogy akkorára nõhessen a magánhatalom, hogy erõsebb legyen, mint maga a demokratikus állam." Végül térjünk vissza az alapító atyákhoz, Thomas Jefferson elnök mához szóló igazságához: " Ha az amerikai nép valaha is megengedi a bankoknak, hogy azok ellenõrizzék a pénz kibocsátását... a bankok és a korporációk tovább növekednek és megfosztják a lakosságot minden vagyonától egészen addig, míg gyermekeik arra ébrednek egy szép napon, hogy otthontalanná váltak azon a földrészen, amelyet apáik megszereztek."
Dr. Ilkei Csaba
http://tdyweb.wbteam.com/CecilRhodes.htm
Dél-Afrikából a labdarúgó világbajnokság ürügyén haza küldött, nemcsak a fociról szóló újságírói beszámolókban, tudósításokban hiába keresek egy nevet, véletlenül sem fordul elõ. Még senkinek se jutott eszébe, hogy megemlítse a mai globális világ szellemi atyját, máig mûködõ titkos szervezetének létrehozóját: Cecil Rhodes-t (1853-1902), aki 1878-ban a fokföldi parlament tagja lett, 1890-ben pedig Dél-Afrika miniszterelnökévé választották. Angol születésû közgazdász, üzletember, bányamágnás, politikus, a brit gyarmatbirodalom híve és kiterjesztõje, róla nevezték el Rhodésia-t (ma Zambia és Zimbabwe), melynek angol helytartója is volt.
Cecil Rhodes
Egész életében egy új világrendrõl, s a világkormányról álmodozott. Addig is, amíg az utóbbi létrejön, gyakorlatilag már annak meghatározói irányítják a világot a színfalak mögött, a nemzetközi magánvagyonokra épülõ érdekszövetségek titkos és szervezett Hálózata útján. Rhodes úgy gondolta, hogy akik kezében a legtöbb pénz van, azok ellenõrizzék a modern világtársadalmat, tehát a legnagyobb bankok, amelyek titkos társaságot alapítanak: a pénzemberek hálózatát. Amely aztán - szögezzük le nyomban -a nemzeti mivoltot, a nemzetek önállóságát és függetlenségét feláldozza a mindenható világkormány érdekében.
Dél Afrika
Rhodes egy lelkész tüdõbeteg, gyenge fizikumú fia volt, akit a család a ködös Albionból a melegebb éghajlatú Dél-Afrikába küldött: segítsen bátyja gyapotfarmján. Amikor a gyapot üzlet nem ment, a testvérek a közeli gyémántmezõkön próbáltak szerencsét. Cecil 1880-ban már egyik fõrészvényese és titkára a De Beers bányavállalatnak, amely tíz éven belül a világ gyémánttermelésének 90 százalékát ellenõrizte. 1873-tól idõnként hazahajózott Angliába, hogy befejezze tanulmányait Oxfordban, ez a 80-as évek közepére sikerült is. Közben befolyásos barátokra tett szert, a brit kolonializmus elszánt híveire, akikkel együtt határozta el egész Dél-Afrika, majd Afrika megszerzését Fokvárostól Kairóig. A fekete kontinens brit civilizációjában vetélytársai voltak a belgák, a németek, a portugálok és a búrok. Rhodes elérte, hogy Becsuánaföld (a mai Botswana) déli része 1885-ben brit gyarmat, északi része pedig protektorátus legyen. 1888-ban olyan megállapodást kötött Lobengulával, a matabele törzs uralkodójával, amely lehetõvé tette a britek számára a bányászatot és a letelepedést (a félrevezetett király azt hitte, hogy csak "egy nagy lyukat" ásnak majd a földjén...). Az egyezmény kiaknázására létrehozta a Dél-afrikai Brit Társulatot, amelynek Viktória királynõ ünnepélyes chartában biztosított kiváltságokat. Rhodes magánhadserege Észak felé nyomult, s megalapította az akkori brit kormányfõrõl elnevezett Salisburyt. A meghódított területet Rhodésia-nak nevezték el, saját törvényeikkel és kormányukkal, a fellázadt törzseket leverték, jó földjeiket bekebelezték. A De Beers terjeszkedett, ám amikor megnyíltak a belga-kongói és angolai gyémántbányák, a gyémánt ára nagyot esett. A részvényeket csendben felvásárolta Ernst Oppenheimer, s családi vállalkozássá tette a céget. (1923-ban London átvette a társaságtól és koronagyarmattá nyilvánította Rhodésia-t, önkormányzatot hagyva a telepeseknek.) Amikor Rhodes miniszterelnöksége alatt 1895-ben elvesztette a búrok elleni háborút, - bátyját elfogták és bebörtönözték -, lemondásra kényszerült.
Az egykori Rhodésia
Az 1890-es években Rhodes évi egy millió fontot keresett, melyet jórészt titkos terveire költött. A világkormányt célzó titkos szervezet létrehozását szolgálta hét végrendelete 24 és 46 éves kora között. (Mindössze 48 évet élt.) A legismertebb az elsõ: a Titkos társaság hagyaték, s az utolsó, amiben a Rhodes ösztöndíjat alapította. "A Hit megvallása" címû végrendelet a Jezsuita Rendet javasolta a titkos társaság mintájaként, de megemlíti a szabadkõmûveseket is. A harmadik végrendeletben mindent bankárjára: Lord Rothschildra hagyott, akit késõbb veje Lord Rosebury váltott. (Megjegyzem: az elsõ titkos szervezetek szellemi atyja a bajor Adam Weishaupt volt, aki 1776 május elsején alapította meg a Felvilágosodás (Illuminati) Rendet, mely a jezsuiták felépítési rendjét vette alapul. Az illuminátusok mintául szolgáltak a francia forradalom és a kommunista forradalom (Marx, Lenin) számára is. Weishauptra pedig szellemi atyja és felettese: Moses Mendelsohn filozófus és bankár volt eredendõen nagy hatással.)
Lord Rotschild
1891: Rhodes Társaság, "Rounde Table", Hálózat
A Cecil Rhodes Társaság legbelsõ magja 1891 márciusában alakult Rhodes pénzén, Rothschild körében, Lord Milner gyakorlati irányításával. A cél egyértelmû volt: az Egyesült Államok feletti brit hegemónia helyreállítása után megszerezni a világuralmat és egy, a világ központi bankjai által ellenõrzött modern világtársadalmat létrehozni. A Rhodes Társaság, (a "Hálózat") angliai központtal mûködött, legbelsõbb irányító testületét Round Table-nek nevezték, a más országokban létrehozott helyi szervezeteit pedig Round Table csoportnak. (Ezek ma is mûködnek, egy Kerek Asztalnak tartják az Európai Uniót is.) A Társaság egyik legfontosabb leágazása a New York-i Council on Foreign Relations, a Külkapcsolatok Tanácsa, amelynek belsõ körét a Skull and Bones Order, a Koponya és Csontok Rendje alkotja, ennek szupertitkos elitjét viszont az Order of the Quest, a Keresés Rendje képezi, amely a kutatók elõtt Jason Society néven ismert. A CFR tagjai a világ legnagyobb bankjai, vezetõ brókerházai, befektetõ cégei, multinacionális nagyvállalatai, biztosító társaságai, kereskedelmi kamarái és tömegtájékoztatási óriásai, a tudományos intézetek és az alapítványok irányítói. A Háromszázak Bizottsága (The Committee of 300) a háttérhatalom központi intézménye. Ügyintézõ és a személyi kiválasztást végzõ szerve viszont a londoni Royal Institute of International Affairs, az RIIA, a Királyi Külügyi Intézet; "politikai bizottsága", amely a világrégiók közötti együttmûködést összehangolja: a Trilaterial Commision, a TC, a Trilaterális Bizottság; a központi döntések végrehajtásáról pedig a Bilderberg Group (Csoport) gondoskodik, amely nevét az elsõ találkozó színhelyérõl kapta: Hotel de Bilderberg, Hollandia, Oostebek, életre hívója pedig a holland Bernhard herceg volt, aki a Royal Dutch Petroleum és a Societe General de Belgique képviselõje. Az elméleti kutatóintézetek munkáját az Oxford közelében lévõ Tavistock Intézet, a Tavistock Institute for Human Relations hangolja össze, ez irányítja például a Római Klubot is, amelynek fiókintézménye az 1993-ban létrehozott Budapest Club.
A Round Table hiányos elágazásokkal
Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok 26. elnöke, 1912-ben egy választási gyûlésen a következõket mondta: "A látható kormányok mögött trónol egy láthatatlan kormány, amely nem tartozik hûséggel a népnek és nem ismeri a felelõsséget. Az államférfi feladata ennek a láthatatlan kormánynak a megsemmisítése, a korrupt üzlet és a korrupt politika közti szövetség széttörése."
Caroll Quigley, amerikai egyetemi tanár, a washingtoni Georgetown Egyetem, a Princeton Egyetem és a bostoni Harvard Egyetem professzora a globális pénzhatalom struktúrájának egyik legjobb ismerõje ezt írja a pénzvagyon-tulajdonosok nemzetközi hálózatának céljáról: "...ez nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi ellenõrzés olyan magánkézben lévõ világrendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon kontrollálnák, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak."
A mai napig kulcsszerepet játszó Külkapcsolatok Tanácsának (CFR) alapításában a Morgan bankház vitte a prímet, de ott volt a többi nagy is: Rockefeller, Kuhn, Loeb, Harriman, Warburg, Schiff, Baruch és a többiek. New York-ban, a Park avenue 68 sarkán van egy palota, amelyet Harold Pratt Háznak neveztek: Pratt úr özvegye - egy Standard Oil örökös - 1945-ben adományozta a Külügyi Kapcsolatok Tanácsának. Azóta innen irányítják a világ ügyeit. Itt döntöttek arról is, kik közül kerüljenek ki az USA elnökei. De Kissinger is így kiáltott fel visszavonulásakor, a díszvacsorán: "Önök találtak fel engem!" Itt nõtt fel a demokraták közül mindegyik Kennedy, Averell Harriman, Dean Rusk; a köztársaságiak részérõl: Dwight Eisenhower, John Foster Dulles, Robert McNamara, Richard Nixon. S olyan diplomaták, mint Henry Cabot Lodge, John McCloy, John McClosky. A Skull and Bones Order tagja az egész Bush család. A KKT tagjai kerültek a legfontosabb kormányposztokra, hivatalokba mindkét párt kormányzása idõszakában, - ebben a tekintetben mindkét párt ugyanolyan gyökereket vallhat magáénak. A Központi Hírszerzõ Ügynökség gyakorlatilag megalakulása óta a Külkapcsolatok Tanácsának ellenõrzése alatt áll.
A KKT tagságának 90 százaléka a wall streeti nemzetközi bankházakat képviseli; az 1600 fõs szuper elitben ott vannak a gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi élet nagymoguljai; a sajtóból például az NBC, CBS, ABC televíziók; a New York Times, a Washington Post, a Los Angeles Times, a Knight lapok, a Life, a Business Week, az U.S. News and World Report vezetõi, mint tagok.
Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnöke (1801-1809): "Polgáraink nem látják világosan bajaink igazi okát. Mindennek tulajdonítják, kivéve igazi okozójának: a bankrendszernek. Õszintén hiszem, hogy a bankok veszélyesebbek, mint a fegyverben álló hadseregek. Olyan pénzek elköltése befektetés címén, amit majd unokáinknak kell megfizetnie, - nem egyéb, mint nagy tételben szerencsejátékot ûzni jövõnk rovására."
A KKT -ben az elsõ tag, aki ellent mondott a szervezet törekvéseinek: Chester Ward tengernagy volt, akit ugyan nem zártak ki, de bíráló szavai után többé nem kapott meghívót. Ward mindenekelõtt azt nem fogadta el, hogy "Nemzeti mivoltunk megszüntetése kell legyen nemzeti célunk." Ward: "... a tagság legtöbbjét áthatja az Egyesült Államok nemzeti függetlensége feladásának vágya." "A mindenható világkormány elõtt feláldoznák az USA függetlenségét és nemzeti önállóságát."
"Akár tetszik, akár nem, világkormány lesz!"
James Warburg bankár 1950. február 17-én a szenátus egyik bizottsága elõtt makacs elszántsággal vágta az õt meghallgatók képébe: "Akár tetszik Önöknek, akár nem, világkormány lesz! A kérdés csak az, hogy szépszerével vagy erõszakkal."
James Warburg
Hitler hatalomra jutásának finanszírozását elõbb a Warburg irányítása alatt álló Mendelsohn Bank intézte, késõbb a Schroeder Bank. Az utóbbi New York-i jogi képviselõjének üzlettársa volt John Foster Dulles és Allen Dulles. A KKT javaslatára már 1939-ben létre jött a Háború Utáni Ügyek Bizottsága. A Chicago Tribune írta 1950 december 9-én: "A Külügyi Tanács tagjai jóval több mint átlagos befolyással rendelkezõ emberek. Tekintélyük, vagyonuk, társadalmi helyzetük és képzettségük által nyert elõnyüket arra használják fel, hogy csõdbe és katonai összeomlásba jutassák az országot." Carol Quigley professzor: " A Round Table néven azonosítható Hálózat egyáltalán nem idegenkedik a kommunistákkal vagy bármely más csoporttal való együttmûködéstõl." A gyárosok és bankárok osztályharcos ellenségei érdekes módon egyazon szabadkõmûves páholyt látogatják, a KKT-nak vannak tagjai nyíltan balos szervezetekbõl is, ilyen például: az Amerikai Fabianus Szocialisták, az Ipari Demokrácia Szocialista Ligája vagy az Egyesült Világszövetség.
A Bilderberg csoport évente egyszer vagy kétszer ülésezik. Az általános ülés utáni megbeszélésre korábban csak baloldali személyek mehettek be. Európa jellegzetes szocialista pártjai mindig fajsúlyosan vannak képviselve. A Tanácsadó Bizottság egy még belsõbb kört jelent. A Group rendszeres támogatója a Rockefeller, a Carnegie és a Ford alapítvány. A tanácskozások általában három napig tartanak. Amikor az alapító Bernhard herceg megérkezett az 1971 április 23-25-i összejövetelre a New York-i Woodstockba, Laurence Rockefeller egyik szállodájába, elõtte - amint errõl a Rutland Vermont Herlad címû lap tudósított -, azt mondta a repülõtéren: a megbeszélések tárgya az Egyesült Államok vezetõ szerepének megváltoztatása lesz. (Igen, Bernhard, Rothschild és Rockefeller dönti el, hogy az USA milyen szerepet vállaljon a világban!) Az utasításokat Henry Kissinger, az elnök elsõ számú külpolitikai tanácsadója juttatta el Nixonhoz. A woodstocki megbeszélés után nem sokkal Kissinger elutazott Pekingbe, hogy elõkészítse Kína felvételét a világ nagy kereskedõ nemzeteinek családjába, majd nemzetközi pénzügyi válság tört ki és a dollár leértékelõdött. A világot egészen mások irányítják, mint ahogy azt a színfalak mögé nem látók elképzelik. Míg a felszínen a nemzeteket megosztó és gyengítõ többpártrendszerû álságos demokráciák manipulált nyilvánossága elõtt versengenek egymással a bábként mozgatott politikusok, addig a nemzetközi magántõke láthatatlan és titkos szervezeteiben néhány kiválasztott a pénz és a tömegtájékoztatás feletti ellenõrzés jogának megszerzésével eldönti a kis nemzetek sorsát, mindenekelõtt az uzsorakamatra adott hitelekkel és az ellenõrizhetetlen, kiszámíthatatlan nemzetközi szervezetekbe kényszerítés könyörtelen diktátumaival. A nemzetek feletti "kerek asztaloknál” aztán a globális hálózatok megbízottaival találják szemben magukat a kisnemzetek becsapott képviselõi, akik csapdába kerülve birka módon szavazzák meg nemzetük szuverenitásának feladását, hazájuk hosszú távú gazdasági-pénzügyi eladósítását. (Lásd a lisszaboni szerzõdés valódi tartalmát és hatását.)
A pénzhatalom globális erõi ellen küzdõ Charles August Lindberg (a híres repülõ apja) az amerikai törvényhozásban mondta - egyebek között -: "A földkerekség leggigászibb trösztjét hozták létre... a pénzhatalom láthatatlan kormányzatát. Ha a Wall Street nem játszana ki minket, ha Kendtek, szenátorok és képviselõk nem tennék szélhámossággá a Kongresszust és a valóban a népet képviselnék, akkor lenne csak stabilitás. A jelenlegi pénzrendszer a Kongresszus legnagyobb bûne. A banktörvény az utóbbi idõk legnagyobb törvényhozási gaztette. A választmányi és pártfõnökök megint csak mûködésbe léptek és megakadályozták, hogy a népnek haszna legyen a saját kormányából." A szövetségi tartalékrendszer, az Egyesült Államok pénzkibocsátó központi bankja (FED) egy magán tulajdonú részvénytársaság. Az általa kibocsátott amerikai dollár hamis mivoltát 1953-ig maga a bank is elismerte, mert a következõ felirat volt a bankjegyen: "... törvényes pénzre váltható az Egyesült Államok kincstárában vagy bármely Szövetségi Tartalék Bankban."
A dinasztia alapító bankár, Mayer Amschel Rotschild meghatározta a mindenkori célt: "Adjátok kezembe egy ország pénzügyeit, és nem érdekel, hogy kik hozzák a törvényeket a parlamentben!" Amikor a dinasztiaalapító meghalt, a Ház londoni ágának vezetését fia Nathan, majd pedig unokája Lionel vette át. Ellenõrzésük alatt tartották Nagy-Britannia központi bankját: a Bank of Englandot, amely hatalmas kölcsönöket nyújtott az angol és az amerikai kormánynak. Lionel fia, aki ugyancsak a Nathan utónevet kapta, lordi méltósághoz jutott, Õ volt az elsõ Lord Rotschild, aki bekerült a brit törvényhozás második kamarájába, a Lordok Házába 1885-ben. Õ lett egyben a Bank of England kormányzója és közvetve az akkori világ nemzetek feletti pénzügyi szervezetének az irányítója. Ez a hatalom ma nagyobb mint volt, fokozatosan terjeszkedik, s a Rotschild Family Trust ellenõrzése alatt áll az Egyesült Államok központi bankja, a Federal Reserve System.
Bank of England
A Hálózat háttérhatalma
Cecil Rhodes a Rotschildokkal létrehozta a nemzetek felett uralkodó univerzális intézményeket, a Hálózat háttérhatalmát, amelynek meghatározói a következõk:
1., Kimagaslik a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations) New York-ban és a londoni Királyi Külügyi Intézet (Royal Institute of International Affairs). A CFR egyik igazgatója hosszú éveken át Soros György volt, õ kezdeményezte 2007 május 8-án a Külkapcsolatok Európai Tanácsának létrehozását.
Soros György
2., Globális pénzrendszer: bankok, pénzügyi szervezetek, pénzügyi konzultációs szervezetek, kockázat-és hitelminõsítõ intézetek, tõzsdék, biztosítók, befektetési alapok, nyugdíjalapok, pénzfedezeti alapok, múlti- és transznacionális vállalatok. Univerzális nemzetek feletti intézmények: Világbank, Nemzetközi Valutaalap, az amerikai Federal Reserve System (FED), a frankfurti Európai Központi Bank, a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Gazdasági Együttmûködés és Fejlesztés Szervezete, az Általános Vámtarifa-és Kereskedelmi Egyezmény ( GATT) helyébe lépett Világkereskedelmi Szervezet (WTO), az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Szerzõdés Szervezete, az Amerika-közi Fejlesztési Bank.
Federal Reserve System
A City of London pénzügyi csoporthoz tartozik Rothschild-ház, Warburg-ház, Morgan-Greenfels -ház, a Brown-Shipley-bankház, a Schroeder-ház és a Lazzard Freres-bankház, valamennyi a brit központi bank: a Bank of England ernyõje alatt. Ismertek a nagy bankár családok: Schiff, Lazard, Carnegie, Harriman és mások. A nemzetközi pénzimpériumot Neo-British Empire-nek, azaz Új-Brit Birodalomnak is nevezik. A nemzetközi pénzügyi közösség ellenõrzi befolyási övezetük gazdasági és monetáris rendszerét, így a pénzkibocsátást, a kamat-és árfolyam szabályozást, a hitelezést, a központi és kereskedelmi bankok irányítását.
A City of London állam az államban, a The Crown (A Korona) pedig a nemzetközi pénzügyi közösség transznacionális pénzbirodalmának független közigazgatási egységként mûködõ fõvárosa, ahol a Bank of England mûködik. A Brit Birodalom egykor két egymástól elkülönült hatalomként mûködött. Az egyik a tényleges Brit Birodalom: a fehér bõrû lakosság által benépesített gyarmatok a brit uralkodóhoz és a brit kormányhoz tartoztak, így pl. Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrikai Unió. (Brit Nemzetközösség.) A másik: a koronagyarmatok a színes bõrûek által lakott gyarmatok, így India, Egyiptom, Málta, Ciprus, a közép-afrikai gyarmatok, Szingapúr, Hongkong, Gibraltár, ezeken a brit jogszabályok nem voltak érvényesek. A koronagyarmatokat magántulajdonként birtokolta és igazgatta a Korona a City of Londonból. Az egész Brit Birodalomban nem lehetett hatáskörrel és illetékességgel bíró bíróságot találni, ahol lehetõség lett volna a Korona által hozott döntések megtámadására. A Korona a Brit Birodalom fegyveres erõinek védelme alatt üzletelhetett, ám az így keletkezett vagyon nem brit vagyon volt.
3., Az Európai Unió: a világállam üzleti régiója. Irányítását az Európai Üzletemberek Kerekasztala nevû zárt társaság végzi , valódi neve: European Round Table of Industrialists, amelyet a nemzetközi pénzügyi közösség vezetõi hoztak létre a Bilderberg csoport segítségével.
Orbán Viktor és Tom Lantos
4., Illuminátusság és szabadkõmûvesség. (Az utóbbi elõdje a Templomos Lovagrend.)
Az illuminátus: megvilágosodott elnevezés a babiloniai miszticizmusból származik, a távolbalátás pszichikus képessége, amelyet harmadik szemnek is neveznek. Legfontosabb az Adam Weishaupt alapította bajor illuminátus rend. Egyik követõje, a skót John Robison 1798-ban összegezte az illuminátusok céljait - köztük -: a békés kormányok eltávolítása, a patriotizmus megsemmisítése, a családi szerkezet bomlasztása, a vallások felszámolása, az öröklési jog megszüntetése, a világkormány létrehozása. Az illuminátus hálózat középpontjában 500 család áll, amely egyesíti vérségi vonalait: Morgan, Astor, DuPont, Bundy, Guggenheim, Oppenheim, Onassis, Kennedy családok és mások; a Nagy Druida Tanács (Tizenhármak Tanácsa) ellenõrzi a volt szocialista országokat.
A szabadkõmûvesség szerint nem a nemzeti uralkodó dinasztiáké, a születési arisztokráciáé a fõhatalom, hanem a szabadkõmûves pénzoligarchiák által kiválasztott elité, amely demokratikus technikákkal biztosítja a pénzarisztokrácia önkényes uralmát, akadályozza a törvényes öröklést, nehogy a tulajdon kikerüljön az õ hatókörébõl. Nem a nép és az általa választott, ellenõrzött, demokratikusan mûködõ törvényhozó és végrehajtó hatalom irányít, hanem a titkos és láthatatlan pénzhatalom, amely ereje a pénzrendszer és a közvélemény formálás eszközei feletti ellenõrzésbõl ered. A demokratikus játékok, a többpártrendszer versengése számukra csak alibi, üres rituálé. Szabadkõmûves páholyok például: a már említett The Order of Skull and Bones, a WASP (White Anglo-Saxon Protestant) fehér bõrû angolszász születésû és protestáns vallású vezetõréteg; B'nai B'rith, Grand Orient, Priory of Sion, Wolfshead, Scroll and Key, stb. Szabadkõmûves központok: a londoni City: a Hálózat Vatikánja; Washington, Bázel, Párizs, Genf, stb.
Orbán Viktor, Köves Shlomo és Metzger askhenazi fõrabbi
Az illuminátusság és a szabadkõmûvesség mögött ártatlannak tûnõ jótékonykodó segélyszervezetek emberbaráti lánca húzódik, akárcsak a különbözõ nemes lovagrendeké, adakozó cluboké, sejtelmes egyházaké, tudományoskodó nemzetközi tanácsoké, gyanús, de jól hangzó elnevezéssel bíró értelmiségi társaságoké, - ne tévesszenek meg senkit, többségük az elõzõek udvarához tartozik, azok eszköztárához. (Újsághír 2009.02.09-én.: "A Jeruzsálemi Szuverén Máltai Lovagrend uralkodó nagymestere a Rend nagykeresztjét adományozta az Országházban Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek és Szili Katalin házelnöknek... A Rend nagymestere négynapos hivatalos látogatása során találkozott Sólyom László köztársasági elnökkel és megbeszélést folytatott Göncz Kinga külügyminiszterrel.")
A nagytõke és intézményei manipulálják, gyengítik és megvesztegetik a civil és nonprofit szervezeteket, felhasználják õket a globalizáció ellenes mozgalmak leszerelésére.
5., Egyetemek, tudományos intézetek, alapítványok, tanulmányi központok, gondolati mûhelyek, fórumok. A kiválasztás, a képzés, a felkészítés, a felépítés és a pozícióba helyezés intézményei. A koordinált hálózat legismertebb intézményei az USA-ban: Harvard, Columbia, New York University, Princeton, Yale, Stanford, Chicago, Georgetown; Nagy Britanniában. Oxford, Cambridge, London School of Economics. Carnegie Alapítvány, Hoover Intézet, Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja, Világgazdasági Fórum, stb.
6., Sajtó-és média tudatiparág, információs monopólium, filmipar, nyomdák, kiadók, internet, az iskolai tananyagok publikálásának kizárólagossága.
Meghatározó fórumok: New York Times, Washington Post, Newsweek, International Herald Tribune; CNN, ABC, CBS, NBC,; hetilapok, folyóiratok: The Economist, a német Der Spiegel, a francia Le Monde, a Foreign Affairs, a Commentary, a The National Interest; hírügynökségek: Reuters, Associated Press, DPA, France Press.
A tömegek gondolkodásának átformálását, meggyõzését, a nemzeti értékrendek megtörését azonban nem elég újságírókra, programozott és maszkírozott celebekre bízni, szükség van tudósokra, fizetett írókra, a tudatmódosítás laboratóriumi szakembereire, hiszen nem kevesebb a feladat, mint például észrevétlenül gyengíteni egy-egy ország lakói közti összetartozást, erõsíteni a szeparatizmust és a bizalmatlanságot, megfosztani õket a tiszta víztõl és a tiszta levegõtõl, csökkenteni az egészségügyi és oktatási kiadásokat, tönkretenni a kisgazdaságokat, elárasztani a piacot dömpingárúkkal, korlátlan elõnyben részesíteni a múlti- és transznacionális nagyvállalatokat, felgyorsítani a termõföld eladását és elhagyását, a közszolgáltatások privatizálását, az import munkaerõ beengedését, korlátlan teret engedni a szórakoztatóipar kábításának, az üzletszerû örömszerzésnek, a racionális gondolkodástól való eltérítés Amerikában már kipróbált kommersz eszközeinek, stb. A tömegtájékoztatási intézmények tulajdonosai és a vezetõ propagandisták a központok legszigorúbb ellenõrzése alatt állnak, s pillanatokon belül lecserélhetõk, a fizetett közéleti pályák felépített alanyai szintén egyik napról a másikra helyezhetõk a süllyesztõbe.
Orbán és Gyurcsány kézfogása a zsinagógában
Abraham Lincoln amerikai elnök utalt arra, hogy az alibi demokráciában már nem "a nép kormányoz a nép által a népért", hanem a pénzoligarchia szolgálatában álló fizetett politikai elit a látszatok fenntartásával. "A pénzhatalom mindent maga alá gyûr, hogy meghosszabbítsa uralmát, kihasználja az emberek hiszékenységét, egészen addig, amíg a vagyon néhány kézben halmozódik fel és a köztársaság elpusztul." A gazdasági globalizáció kiveszi a hatalmat a közjóért felelõs kormányok kezébõl és a tõkés társaságok kezébe teszi le. Az ember védtelen és tehetetlen eszközzé válik a birodalom szolgálatában, az ellenállókat pedig könnyen fel is áldozzák a rettegés, a megfélemlítés, a gyûlöletkeltés és a a bosszú oltárán.
Rhodes beteljesülõ életmûve
Foglaljuk össze Cecil Rhodes örökségét, életmûvének kiteljesülését a globális világ folyamataiban:
Cecil Rhodes Dél-Afrika miniszterelnöke
A globalizáció: a tõke és a szabadpiac korlátozatlan uralmából származó - társadalmi, gazdasági, kulturális, szociális és más - egyenlõtlenségek sora, amely következményeiben emberellenes, közérdekellenes, az életet piaci kérdéssé silányítja, s elosztási viszonyaival mélyen sérti a társadalmi igazságosságot, kiszolgáltatva és megalázva a peremre szorult, lecsúszott versenyképtelen tömegeket.
A világkormány: a hatalomgyakorlás privatizált formája. Integrálja és aláveti az egyes államok hatalmi elitjét. A pénzbirodalmi kontroll kiterjed a nemzetállamok kormányaira, törvényhozó és végrehajtó szerveire. A hatalom privatizálása azt jelenti - mutat rá Drábik János -, hogy az "egy ember, egy szavazat" elven létrejövõ számbeli többséget kiszorítja a gazdasági és pénzügyi erõfölényen alapuló többség, így a szervezett magánhatalom a közhatalom fölé kerekedik, s a közvélemény befolyásolásával, tudatos megtévesztésével érvényesíti akaratát. A nagyobb érdekérvényesítési többség mindenkor felülkerekedik a demokratikus számbeli többségen!
A piac: a szervezett pénzügyi hatalom szolgáltató intézménye.
A háború: a gazdasági erõforrások és a vagyonok átcsoportosításának eszköze.
A neoliberalizmus: a szabadsággal való visszaélés szabadsága, mely a köztulajdon ellenõrzött és felelõsségteljes irányítása helyett a pénztõke korlátlan társadalmi felelõtlenségét teszi elfogadottá az információs monopóliumok útján.
A libertarianizmus: a liberalizmus szélsõséges irányzata, a szabályozatlan piacgazdaság és a maximális egyéni haszon gátlástalan híve, amely eltörölné a jóléti szolgáltatásokat és privatizálná a közösségi ellátó rendszereket. Minden gazdasági és pénzügyi túlkapás lehetséges, ha az megfelelõ haszonnal kecsegtet. Ami profitáló, az a jogrendszer számára akkor is megengedett, ha egyébként nyilvánvalóan erkölcstelen és etikailag elítélendõ.
A nemzetközi pénzintézetek és multinacionális nagyvállalatok magánvagyonára épülõ pénzoligarchia tehát kormányok felett álló globális hatalom, amely egyúttal - a nyilvánosságot és a demokratikus döntéseket kerülõ - titkos szervezetek központilag irányított hálózata is. Ennek a világhatalomnak legfõbb eszköze a pénz és az eladósítás uzsorakamattal. A pénzuralom alapjain terjeszkedõ neoliberális világrend leggyakoribb áldozatai a kis nemzetállamok, melyeket antidemokratikusan létrehozott, ellenõrizhetetlen nemzetek feletti szervezetekbe kényszerítenek be, így például banki-, pénzügyi-és kereskedelmi szervezetekbe. Létrejön a globalizált jog, a nemzetközi igazságszolgáltatás, rendõrség, hadsereg; eltûnnek a korábbi dinasztikus és nemzeti középosztályok, helyükbe új kasztok lépnek: a pénzoligarchia, a gazdasági háttérhatalmat kiszolgáló politikai és államigazgatási osztály, a bérbõl és fizetésbõl élõk, alkalmazottak, segélyezettek, eltartottak, lecsúszottak. A folyamat legfõbb finanszírozói a nemzetközi pénzintézetek és bankok, amelyek biztosítják az agymosó médiaháttér intézményeinek mûködését, bekebelezik a közvélemény-formálás szervezeteit, gondoskodnak az együttmûködõ helyi uralkodó csoportok megvásárlásáról, a magánérdekeket kiszolgáló technokrata vezetõk irányító pozícióba helyezésérõl, pártok, politikusok, választási kampányok támogatásáról a birodalmi érdekeknek megfelelõen.
Koponya és Csontok Rendje
A nemzetközi nagytõke gyakorlatilag felügyeletet gyakorol a jegybankok és a kormányok felett, befolyásolni képes a törvényalkotást (törvény gyártás rendelésre), az igazságszolgáltatást, s ellenõrzést kell gyakorolnia - nem gyõzzük hangsúlyozni - a sajtó és a média világa felett, mert nem tisztán piaci elit, hanem kapcsolatban áll az alvilággal, a maffiákkal, a terroristákkal, a titkos szervezetekkel, a pénzmosás, a korrupció, a feketegazdaság összefonódó erõivel, lásd még fegyverkereskedelem, kábítószer termelõk és forgalmazók címszó alatt.
A piac nem önszabályozó, nem teremt semmiféle gazdasági esélyegyenlõséget és demokráciát, csupán az erõsebb gyõzelmét biztosítja a gyengébb felett. A tulajdon, a tõke, a termelés és a szolgáltatások szabad áramlása újratermeli az egyenlõtlenségeket, eldologiasítja az emberi viszonyokat, szembeállítja a társadalom tagjait a megélhetésért vívott napi harcban. A szociálpolitika például már nem alkotmányos alapjogra épül, hanem az új gazdag elit adakozókedvére. A profit magától sohasem "csorog le" oly mértékben, hogy az egész társadalom jól járjon. A klasszikus kapitalizmus fellendülést hozó idõszakával ellentétben, az új kapitalizmus elitje már nem "jóbácsi" módjára viszonyul a vesztesekhez, nem hajlandó eltartani a versenyképteleneket, ellenkezõleg: annak az államnak a lebontásában érdekelt, amely szociális, pénzügyi, környezetvédelmi és más védõ hálókat próbál vele szemben szövögetni.
A saját érdekeiket hajszoló pénzpiaci csoportok és a közérdek által vezérelt társadalom híveinek küzdelme egyre reménytelenebb az utóbbiak szempontjából. A kis nemzetállamok mindeddig sikertelen kísérleteket tettek azért, hogy korlátozzák a tõke szabad, de kártékony áramlását, mérsékeljék társadalomellenes hatásait, az elszegényedést, s annak következményeit. A nemzeti önvédelem - a globalizáció kritikai értelmiség és az antiglobalista mozgalmak támogatásával is - a jelszavakban megfogalmazott célok ismételgetésénél tart: esélyegyenlõség, igazságosabb elosztás, a középrétegek megerõsítése, a lemaradók felzárkóztatása; érdekegyeztetés, érdekvédelem, jogvédelem; a köz akaratát érvényesíteni tudó, ellenõrzött állam, amely partneri viszonyt ajánl a munkaadóknak és a munkavállalóknak a kölcsönös felelõsség alapján, stb.
Dél-afrikai táj fehér kultúrával
A politikai elit világszerte politikai játékokat játszik, de a klasszikus ideológiáknál erõsebben hat a piaci-üzleti élet logikája, ezért a hatalmi elit a tulajdonjogok alapján különül el, - egyesek gazdagsága mások elszegényedésébõl származik -, a vagyon feletti korlátlan uralomhoz pedig annak két legfontosabb garanciáját is megteremtette: zavartalan befolyás a jogalkotásban és a jogérvényesítésben. A hazai politikai választóvonalak aszerint is meghúzhatók: melyik párt miként viszonyul az új kapitalizmushoz, a neoliberális gazdaságpolitikához, a globalizációhoz és annak hatásaihoz: az egyenlõtlenségek és a társadalmi igazságtalanságok növekedéséhez. Ám egyik politikai erõ sem határozta meg pontosan és tartósan viszonyát az új kapitalizmushoz. A négyévenkénti kurzusváltások alkalmával meghirdetett új gazdasági-társadalmi programok ellenére 1990 óta tartósan maradt az uzsoracivilizáció tendenciája - ahogy ezt Drábik megfogalmazza - : termelõgazdaság helyett pénzgazdaság; teljesítmény helyett spekuláció; emberközpontú gazdaság helyett pénzközpontú; ellenõrzött közhatalom helyett ellenõrizetlen magánhatalom; érdemi demokrácia helyett formális és kiüresedett tartalmú demokrácia. A két tömbre szakadt ország négy évenként ígérgetõ versennyel és hazugságokkal válaszol a világméretû kihívásokra. Semmi sem drága a hatalom megszerzéséért és megtartásáért. Deák Ferenc, a haza bölcse mondta 1869-ben: "Sem a népnek, sem az országnak nem barátja az, aki elérhetetlen vágyakat ébreszt a könnyen hívõk kebelében."
Ha a magánhatalom erõsebb mint az állam
A végkövetkeztetések között az egyik legnyilvánvalóbb az, hogy a világ igazi nagy kérdései, feszültségei és válság helyzetei nem kicsi, önzõ és jelentéktelen politikai pártok között feszülnek, hanem:
- a szegénység és a gazdagság között,
- a környezetrombolás és a környezetvédelem között,
- a már reménytelenül lecsúszott népek, népcsoportok, társadalmi rétegek és felemelkedésük még megmaradt esélyei között.
A racionális tények világa klasszikus ellentétre vezethetõ vissza, ám annak megoldása sem pártpolitikai:
* a szabadság az erõseknek kedvez: lehetõvé teszi, hogy megkülönböztessék magukat képességeik és teljesítményeik szerint, ez felemelkedésük alapja;
* * az egyenlõség a gyengék menedéke, akik a versenyben alul maradnak; az egyenlõség ennyiben a szabadság korlátozása, de szabadság nélkül nincs társadalmi haladás, egyenlõség nélkül nincs társadalmi igazságosság;
*** a testvériség (szolidaritás) képes megteremteni az elõzõ kettõ közötti helyes arányt, a harmóniát, amely biztosíthatja a társadalmi békét. (Ezt rúgták fel a világválság kirobbantói.)
A "Szabadság, egyenlõség, testvériség" elvét gátlástalanul figyelmen kívül hagyták a gazdasági-pénzügyi világválság kirobbantói, s a társadalmi béke megbomlásából sem vonták le a felelõsségteljes következtetéseket. A statisztika változatlan: a világ lakosságának a fejlett ipari országokban élõ 20 százaléka fogyasztja el a világ erõforrásainak 86 százalékát, míg a világ lakossága 80 százalékának jut az erõforások maradék 14 százaléka.
Ha a globális pénzkartell közös világstratégiáját végrehajtó magánhatalom titkos és szervezett hálózatáról beszél egy egyetemi hallgató a vizsgáján - korábban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, ma utódja tanszékein - akkor leállítják, hagyja a világ-összeesküvési elméleteket. A mindennapi valóság tényleges intézményeirõl és bekövetkezett eseményeirõl pedig jobb nem beszélni, mert rásütnek valamilyen megbélyegzõ, minõsítõ jelzõt. Az ellenõrzõ tényleges hatalom mindenütt jelen van és - megtévesztõ módon - átmenetileg minden hatalomra esélyes politikai erõ támogat, hogy aztán egyik pillanatról a másikra indoklás nélkül cserben hagyja bármelyiket. Néha az utolsó utáni pillanatig tagad, aztán leleplezõdése után beismerés, kritika és bocsánatkérés nélkül vált új szempontú tematizálásra, mintha mi sem történt volna. Amikor 2008 õszén Amerikában a Long Term Capital Management (LTCM), a hedge foundok (spekulatív kockázati tõkealapok) élén spekulációs szerencsejátékával világraszóló pénzügyi lavinát indított el, egyes hazai szakemberek azt a megtévesztõ képet vetítették a lakosság elé, mintha csak egy-két amerikai bankház (Bear Stearns, Lehman Brothers) átmeneti nehézségeirõl lenne szó, a FED által korrigálható hibákról, a magyar bankrendszer minden tagja oly szilárd, s kellõ tartalékokkal rendelkezik (pl. az MKB a kikezdhetetlen szilárdságú Bayerische Landesbank hátterével), hogy az államnak semmilyen beavatkozó lépésre sem kell készülnie, mert "...Magyarországot a válságnak csak az oldalszele éri el." Soha, senki nem korrigálta a nyilatkozatokat nyilvánosan. A szélsõségesen szabályozatlan, meghaladott neoliberalizmus mûködõképtelenségének, az államok eladósodásának, a pénzrendszer megbénulásának következményeit egyszerûen áthárították az adófizetõkre.
Franklin Delano Roosevelt 1933
A nemzetközi pénzoligarchia és hazai kiszolgálói az állam lebontásában érdekeltek, - gyenge állam: nagyobb érdekérvényesítõ képesség. ("Az állam a legrosszabb tulajdonos!" "A minimális állam" elmélete: legyen olyan gyenge, hogy ne tudjon ellenállni a nemzetközi nagytõkének.) Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok 32. elnöke, - az egyetlen, aki két ciklusnál tovább vezette a Fehér Házat és 1933-1945 között négy terminusra választották meg - az utolsó volt, aki még befolyásmentesen jellemezhette azt a helyzetet, amikor a magánhatalom maga alá gyûri a társadalmat és az õt képviselõ demokratikus államot: "Nincs biztonságban egy demokráciának a szabadsága, ha polgárai eltûrik, hogy akkorára nõhessen a magánhatalom, hogy erõsebb legyen, mint maga a demokratikus állam." Végül térjünk vissza az alapító atyákhoz, Thomas Jefferson elnök mához szóló igazságához: " Ha az amerikai nép valaha is megengedi a bankoknak, hogy azok ellenõrizzék a pénz kibocsátását... a bankok és a korporációk tovább növekednek és megfosztják a lakosságot minden vagyonától egészen addig, míg gyermekeik arra ébrednek egy szép napon, hogy otthontalanná váltak azon a földrészen, amelyet apáik megszereztek."
Dr. Ilkei Csaba
http://tdyweb.wbteam.com/CecilRhodes.htm
