A Koszovó know-how, avagy a demográfiai fegyver

Ertsey Attila / 2009-02 / munkája:

Ezt az írást könnyû félreérteni, meghamisítani, félremagyarázni. Az elsõ vád az összeesküvés-elmélet, mellyel könnyû címkézni bármilyen háttérmagyarázatot.
A másik a rasszizmus. Az írást elsõsorban cigány honfitársaimnak szánom.

A gyarmatosítás módszertana

Mi a teendõ, ha egy általunk nem birtokolt terület felett ellenõrzést akarunk gyakorolni, mert azt politikai, gazdasági vagy hatalmi érdekünk megkívánja?
A módszer lényege a következõ:
– a területen élõ, tehetséges fiataloknak ösztöndíjat adva, megfelelõ oktatással kiképezni õket arra, hogy a majdani vezetõréteg tagjai legyenek
– a terület vagyonát (föld, ásványkincsek, közmûvek, közszolgáltatások, ipar, kereskedelem) megszerezni gyorsított privatizáció útján
– a gazdasági pozíciók megszerzésével monopóliumokat kiépíteni, majd a gazdasági hatalom megszerzésével azt politikai befolyásra felhasználni
– befolyást, ezáltal irányítást szerezni a titkosszolgálatokban, médiában, a politikai pártok mindegyikében
– fel kell számolni a középosztályt, egy szûk irányító elitre és egy könnyen manipulálható tömegre redukálni a társadalmat
– a hadsereget legyengíteni, feladatait kiszervezni, átadva azt magánhadseregeknek, ezeken keresztül befolyást szerezni az állami stb. objektumok védelmi feladataiban
– ellentéteket szítani és irányítottan alkalmazni a célok elérése érdekében, elsõsorban politikai területen
– kisebbségi jogokra hivatkozva elérni a kiszemelt nemzeti, etnikai vagy egyéb kisebbség pozitív diszkriminációját, és zsarolási pozícióba hozni õket
– provokációkat végrehajtani, ehhez igénybe venni szervezett bûnözõi csoportokat
– a provokációkra hivatkozva felfegyverezni a kisebbséget
– a népszaporulat támogatásával a kisebbségbõl többséget csinálni, utóbb többségi szavazással hatalomhoz juttatni a korábbi kisebbségbõl lett új többséget
– a médiabefolyás által irányított közhangulat révén morálisan lejáratni a terület önállóságát megõrizni akaró erõket: maradisággal, nacionalizmussal, provincializmussal, kirekesztõ magatartással, rasszizmussal, fasizmussal, antiszemitizmussal, hatalmi ambíciókkal stb. rágalmazva õket.

A fenti kivonatos módszert mindenki ismeri mint a közép-kelet-európai országok elmúlt 20 évének történetét.
A külsõ befolyásolás megszerzése és fenntartása érdekében az anglo-amerikai politika fõ módszere a Római Birodalomból örökölt Divide et impera, az „Oszd meg és uralkodj” elvének alkalmazása. Ezt csak kiegészíti a tömeg manipulálásában a Panem et circenses, a „Kenyeret és cirkuszt” technikája, Zbigniew Brzezinski korszerû megfogalmazásában a „tittytainment”. A fõ elv alkalmazásához egy régi, okkult módszer járul, ez a favorizált és az ellenséges erõk párhuzamos támogatása és irányítása.
A módszert példák tömkelegével lehetne tovább részletezni.

Koszovó példája

Koszovó történetén jól áttekinthetõ a folyamat, mivel ott gyorsítva és leplezetlenül hajtották végre. A Balkán jövõjének kiszemelt vezetõi a blagojevgrádi amerikai egyetemen, a budapesti CEU-n vagy Oxfordban tanultak. Ma a tartomány javai – a lignit- és ércbányák, valamint az ipari üzemek – 100%-ban külföldi érdekeltségek tulajdonában vannak. A kormány egy csempész és terrorista múlttal rendelkezõ kormányfõ és hadserege irányítása alatt áll. A szerb lakosság zömét elûzték, az amerikaiak háttértámogatását élvezõ albán lakosság nagy termékenységi rátája lassan, de folyamatosan masszív többséget eredményezett.
A módszer egyik fontos eleme a demográfiai fegyver, melyet lehet – a háttérbõl vagy nyíltan – tudatos népesedési politikával támogatni bizonyos célok érdekében. Ezt a fegyvert alkalmazták a trianoni szerzõdés után a Magyarországgal szomszédos országok többségében, elsõsorban Romániában és Csehszlovákiában, az ottrekedt magyar nemzeti kisebbség visszaszorítására.

A demográfiai fegyvert lehet önvédelembõl is használni: itt említhetjük az íreket – akik például nem agresszív területszerzõ politika eszközeként alkalmazzák a demográfiai fegyvert. Az Észak-Írország visszaszerzéséért folytatott küzdelem során a népszaporulattal lassan többségbe kerülnek, ezért jó ideje beszüntették a fegyveres harcot, hisz a többség meglétével egy népszavazás már elegendõ a változáshoz. Ugyanez érvényes a palesztinokra. Az Izraelben élõ zsidók népesedési rátája alacsony, a palesztinoké viszont magas. A területért folyó harcot nem a fegyverek fogják eldönteni, hanem az idõ.
A magyar verzió

Az itthon zajló folyamatok eredõjét szemlélve Makovecz Imrét kell idézzük: ami itt történt, az nem hiba, hanem eredmény. Magyarország újabb gyarmatosítása már megtörtént, csak utómunkálatok vannak hátra. A veszély azonban állandóan fennáll, hogy a kifosztott embereken nem hat tökéletesen a manipuláció – és fellázadnak. A szociális feszültség egyre nõ, és a robbanás veszélye közeli. Hogy a hatalmat meg lehessen õrizni egy válsághelyzetben, a feszültség levezetésének és a figyelem elterelésének bevált, végsõ módszere a háború. Mi lehet a casus belli? Hogyan lehet sakkban tartani az országot, hiszen a szomszédos országok nyelvét beszélõ kisebbségek száma elenyészõ, nemzetiségi konfliktusok nincsenek? Az antiszemitizmus kártyáját természetesen ki lehet játszani, de hatása csekély, valós alapja nincs.

A ketyegõ bomba a cigányság. A cigányság – vagy hivatalos nevén a roma társadalom – évszázadok óta együtt él a magyarsággal és az itt élõ valamennyi néppel. Sajátos életformájukkal nem asszimilálódtak, de megtalálták helyüket, kapcsolódási pontjaikat a többségi társadalomhoz, vajdáikkal önigazgató belsõ rendet mûködtetnek. Megszenvedték közös történelmünket, sokan közülük haláltáborban végezték. Ha a magyarságot veszély fenyegette, a mi oldalunkra álltak – akár 1956-ra vagy az 1990-es marosvásárhelyi véres magyarverésre gondolunk. Többségük vallásos; hagyományos mesterségeikkel jelen voltak az ország életében, az utóbbi évtizedekben fõleg az építõiparban.
A rendszerváltással hagyományos helyzetük megingott, az egyfelõl túlszabályozott, másrészt gátlástalan kapitalizmus viszonyai közt és az ország romló gazdasági teljesítménye következtében kiszorultak a foglalkoztatottak körébõl. A másfél millió megszûnt munkahely magában foglalja szinte a teljes munkaképes cigányságot. A munkát, felemelkedést segítõ programok kirakatjellegûek maradtak és elégtelennek bizonyultak. A munkanélküliség általánossá vált, ezzel együtt a bûnözés is eluralkodott. A cigányság a züllés útjára lett taszítva. Egyik kormány sem léptetett életbe a helyzetükön érdemben változtató intézkedéseket. A mulasztások és koncepciótlanság közepette azonban jól körvonalazható egy határozott szándék és eredmény.

Romapolitika és manipuláció

A negatív eredményeket hozó romapolitika az SZDSZ-hez köthetõ. Ez a politika néhány jól definiálható pillérre épül, melyek összessége éri el a kívánt hatást. Az elsõ pillér az a szociális segélyezési rendszer, mely a segélyezetteket nem kényszeríti munka keresésére, mert megélhetésük – ha szerény körülmények közt is – biztosított, sõt azt fekete munkával ki is egészíthetik. Ez a rendszer életformává tette a segélybõl élést, cinikusan szembeállítva a segélyezetteket a munkából élõkkel, hisz gyakran a segélyek megközelítik a minimálbér mértékét, fekete munkával kiegészítve meg is haladják azt. A segélyezési rendszer a szavazatvásárlás központi elemévé vált.

A romapolitika következõ eleme a családtámogatási rendszer. Ami a többségi társadalom számára a gyermekneveléshez elégtelen (családi pótlék, gyed, gyes) vagy legalábbis szûkös egy a nyomorszintet meghaladó életszínvonal fenntartásához, és ezért a családokat munkavégzésre készteti, az a roma társadalom számára megszokott, alacsonyabb életszínvonal eléréséhez éppen elegendõ. Hasonlóan mûködik a lakásépítési támogatás, a szocpol, melynek összege nem elegendõ egy elõírásoknak megfelelõ lakóépület megépítéséhez, azonban egy alacsony igényszintû kvázi lakóházhoz igen. A két utóbbi rendszer a gyermeknemzést megélhetési célú tevékenységgé teszi, abszurd következményekkel. A sokgyermekes roma családok segélyekbõl származó jövedelme magasabb, mint a munkából élõk legális jövedelme. Ez szociális feszültségek forrása a vidék falvaiban. A rendszer eredménye a romák növekvõ és a többségi nemzet csökkenõ létszáma.
Hogy a gyermekek világrahozatala a romák nagy része számára nem megfontolt és felelõs döntés, de legalábbis alázatos elfogadás eredménye, hanem megélhetést szolgál, azt igazolja az a tény, hogy sok gyermek állami gondozásba kerül, mivel családja nem vállalja felnevelését. Ha pedig vállalja, sok esetben nem teljesíti azt. A romáknál általános adottságként megfigyelhetõ korai nemi érés, a megfelelõ erkölcsi és általános nevelés elégtelen volta következtében gyakori a kiskorú terhesség, legutóbb egy 11 éves kislány példája döbbentette meg a közvéleményt.
A különbözõ népek temperamentumával, karakterével való visszaélés, manipuláció régóta eszköze az angolszász világpolitikának. Ennek lepárolt és helyi adottságokra alkalmazott változata az SZDSZ által közvetített és a szocialistákkal közösen végrehajtott magyarországi romapolitika.

A roma nép sajátos temperamentummal, szokásokkal bír. Gyermeki lelkületû, hiszékeny, érzelmei, indulatai könnyen elragadják. Kevés kivételtõl eltekintve képtelen bánni a pénzzel, ezért a hagyományos együttélés során a munkadíj kifizetésének ehhez a népi karakterhez idomuló formái alakultak ki: a természetbeni juttatás és a napi vagy heti fizetés, illetve a kizárólag alapvetõ fogyasztási cikkekre beváltható utalvány. Ezekkel az eszközökkel lehet elkerülni, hogy a kereset a fizetésnapon a kocsmában landoljon, mert a roma ember számára a fizetés ünnep. A szociális segélyezési rendszerbõl ez az elem hiányzik, legfeljebb az önkormányzatok egyedi rendelkezések által részesíthetik természetbeni juttatásban az érintett családokat – gyermekeket. A pénzzel való bánásmódra való képesség hiánya nyit teret az uzsorakölcsönök elterjedésének, melyet bûnözõi csoportok vezényelnek, adósságcsapdába hajtva és félelemben tartva a romákat.

A romák többsége nincs a rendszeres munkához szokva, az idõbeni tervezés képességét közülük kevesen sajátították el. Lassan egy generáció nõ föl, aki sohasem dolgozott, esélye sem volt rá, hogy e képességet elsajátítsa. Csoportlélek által összefogott közösségben léteznek, melybõl a kiszakadás számukra elviselhetetlen. Éntudata csak kevesüknek fejlett – azoknak, akik kiszakadtak a közösségbõl. Az individualizációs folyamat, mely az európai népek többségénél az elmúlt évszázadok alatt túlnyomórészt lezajlott, náluk még alig kezdõdött el, szinte megrekedt egy archaikus közösség formájában, legyen az a család vagy egy bûnözõi csoport.

A roma gyermekek fogékonyak, képesek a tanulásra, azonban amint visszakerülnek a tanulást nem inspiráló otthoni környezetbe, a szerzett tudás gyorsan elillan. A tartós tudás megszerzéséhez megfelelõ iskolák kellenek. Ha nincs meg az otthoni háttér az iskola elvégzéséhez, ha eleve nem járnak iskolába, vagy ha csak adminisztratív kényszer hatására járnak is, az oktatás eredménytelen. Tartós eredményre ez esetben csak bentlakásos iskola által lehet jutni. Azon túl, hogy e véleményt osztják a cigány tanulókkal foglalkozó pedagógusok, bizonyító erejûek Böjte atya bentlakásos iskolájának eredményei.
Magyarországon nincsenek vándorcigányok, azonban többségük nem képes a lakhatás szokványos formáit gyakorolni, egy épületet megfelelõen megépíteni és fenntartani. Alacsonyabb komforttal is megelégszenek, ami azonban az érvényes hatósági-közegészségügyi elõírásokkal ellentétes. Mivel ezek a körülmények is feszültség forrását képezik a szomszédos, nem roma lakosság körében, újabb eszköz az intoleranciával vádaskodók számára, ha a helybeliek ódzkodnak a roma szomszédságtól.

Ezt a gyermeki lelkületet ki lehet használni választási ígéretekkel, szavazataikat fillérekért meg lehet vásárolni.
Mivel a bûnözésbe a roma társadalom jelentõs része a munkalehetõségek hiányában belekényszerül, a romapolitika következõ pillére a megélhetési bûnözés kategóriájának bevezetése (a fogalom Kuncze Gábor volt SZDSZ-es belügyminiszterhez köthetõ), mely burkolt morális felmentést ad a lopás, rablás alól.

Ezt a szemléletet egészíti ki a pozitív diszkrimináció gyakorlata és a kisebbségvédelem retorikája, mely féket tesz az igazságszolgáltatás és a rendõrség kezére egyfelõl, a háttértámogatást érezve azonban felerõsíti a közmorál és a törvények ellen vétõk hangját. Ennek eredménye a segélyekért a hivatalokban követelõdzõk magabiztos hangja, a növekvõ erõszak, a mindennapos lopások, betörések, a többségi lakosság fenyegetettsége, a visszaesõ bûnözés és a közlekedési baleseteket követõ, már sorozatossá vált lincselések (Olaszliszka, Mezõfalva). És ide köthetõ a cigány maffia kiépülése is, mely az uzsorakölcsönök rendszerét, a kábítószer-kereskedelmet, a prostitúció egy részét és a színesfémlopásokat irányítja.

A rendõrség nem tölti be feladatát, az állampolgárok védelmét. A bûnözõk társadalmi csoportján belül jól elkülöníthetõ csoportok vannak világszerte, akikkel a rendõrségen belül speciálisan felkészült apparátusok foglalkoznak. Más módszereket és szakismereteket igényel a szervezett bûnözésen belül az ukrán, a kínai vagy az olasz maffia. A cigány származású bûnözõkkel összefüggésben is vannak jól elkülöníthetõ ismeretek, bûnfelderítési technikák. A „cigánybûnözés” kifejezés, sõt újabban a „cigány” származásra való utalás azonban varázseszközként mûködik. Aki bûnözõkkel összefüggésben használja ezek bármelyikét, az magára vonja a rasszizmus vádját,1 hogy ti. nem lehet általánosítani, a cigány származást a bûnözéssel azonosítani. Valóban, a cigány kifejezés nem válhat a bûnözés szinonimájává, a cigányok elleni gyûlölet szítása pedig veszélyes játék. A csúsztatás azonban jól megragadható, ahogy a mögötte álló szándék is. A módszer mára az abszurditásig fokozódott: jogvédõk kifogásolták egy bûnözõi csoport személyleírásában a már amúgy is virágnyelven megfogalmazott jellemzõket: sötét bõrszín, „cigány jellegû megjelenés”. A manipuláció e szélsõséges formája a roma bûnözõket a rendõrök számára érinthetetlen és veszélyes elemekké tették, nem csoda, ha vonakodnak intézkedni, mert testi épségük és állásuk egyaránt veszélybe kerülhet. Ezen a helyzeten az a jogos törekvés sem segít, hogy megindult a roma származású rendõrök képzése. A rendõrség kiemelése a politikai befolyás alól, tekintélyének helyreállítása és alkalmassá tétele feladatainak ellátására továbbra sincs napirenden.

A többségi társadalomban növekvõ feszültségek készítik elõ a terepet a következõ lépésekhez.
A roma népesség szaporodási rátája igen magas. A statisztikák ellentmondóak, létszámukat 600 000-re becsülik, de forgalomban vannak az egymillió fõt is meghaladó becslések. Mindennél beszédesebb az a tény, hogy az öt év alatti korcsoport 50%-a roma. Akármennyi is a létszámuk, a tendencia egyértelmû. Belátható idõn belül döntõ tényezõvé válnak. Ha politikai manipuláció eszközeivé teszik õket, bármi elképzelhetõ, ami a háttérbõl irányítók számára kívánatos cél vagy eszköz.

A Magyar Gárda szerepe

Erre a helyzetre épül a Magyar Gárda ellentmondásosnak látszó, bár egyértelmû koncepciója. Régóta a levegõben van egy nemzetõrséghez hasonló önvédelmi testület felállításának igénye, mely a hadsereg tervszerû leépítése és a rendõrség tehetetlensége, politikai befolyásoltsága miatt fogalmazódik meg a védelem nélkül maradt lakosság körében. A külsõ érdekeknek alávetett – gyarmati – nyilvános politikában erre nem nyílt lehetõség: a Fidesz emlegette egy hasonló funkció igényét, de a megvalósításhoz nem volt se ereje, se lehetõsége. Ennek következtében parlamenten kívüli radikális jobboldali erõk közremûködésével jött létre a Gárda, mely hangoztatott karitatív jellege ellenére olyan arculatot választott – fekete egyenruha, karszalag –, mely ijesztõ és valóban emlékeztet a nyilasokra, mintegy tálcán kínálva az ellenzõknek az analógiát. Nem kétséges, hogy a Gárda alapítása nem a magyar nemzet érdekének megfelelõen történt, a szándékot sikerült eltéríteni, és bármikor kompromittálhatóvá tenni. A nemzetközi sajtó színterén már jól elõkészítették a terepet erre.

Mire jó a Magyar Gárda? Szerepe nem a nyilasveszéllyel való állandó riogatás alapjaként, hanem egy távlatosabb cél érdekében fontos.
Érdemes visszatekintenünk a Koszovó-know-how-ra. Ott az albán lakosság szolgált eszközként a szerbek kiûzésére és kisebbségbe szorítására. Míg nem voltak jelen külsõ befolyásoló hatalmak, nem volt a szerbek és az albánok közt konfliktusig menõ feszültség. Mivel Magyarország életét külsõ hatalmak irányítják, a cigányság stabil szaporulata és a magyarság fogyó létszáma egy kiprovokált etnikai polgárháborút vetít elõre, akár egy-két évtizeden belül.
Koszovóban az amerikai finanszírozású, csempészekbõl és terroristákból verbuvált UCK szabadcsapatai kezdték meg a szerb lakosság provokálását, melyre Miloševiæ rendõrsége válaszolt, ezzel kezdõdött az a véres történet, mely a Szerbia ellen viselt háborúhoz és Koszovó már szinte véglegesnek tekinthetõ elszakításához vezetett.
A cél a szerbség térdre kényszerítése, az euroatlanti szférába toloncolása és morális megalázása, évszázadokig ható sérelmek elültetése árán.
A Magyar Gárda szerepe nem más, mint az, hogy életre hívja a Roma Gárdát. Kolompár Orbán, az SZDSZ által irányított, korrupt roma vezetõ már tett utalást egy roma önvédelmi gárda felállítása iránti igényre. A Roma Gárda létre fog jönni, lehet, hogy e cikk megjelenésekor már valóság. Ha létrejött, bármikor számítani lehet további kétoldali provokációkra, mellyel ki lehet kényszeríteni a Magyar Gárda erõszakos cselekményeit vagy a két gárda összecsapását. És akkor elszabadul a pokol. Ez a pokol fog alapot teremteni elsõként a karhatalom erõszakos fellépésére a lakosság ellen – a 2006 õszén begyakorolt módon –, majd késõbb, szükség esetén nemzetközi „béketeremtõ” vagy „békefenntartó” erõk bevetésére.
Miért, milyen célból van egy ilyen forgatókönyvre szükség, és mikor várható bekövetkezte?

Közép-Európa jövõje

Az anglo-amerikai világpolitika számára egy önálló Európa gazdasági és hatalmi konkurenciát jelent, és akadályt az oroszok feletti ellenõrzés megszerzésében. Ezért fokozottan ellenérdekelt egy erõs Közép-Európa létezésében, illetve – mivel a két világháború háborús céljainak megfelelõen Közép-Európa szétzúzása és legyengítése már megtörtént – újjászületésének megakadályozásában. Ezt szolgálja az az Amerika által vindikált jog, mely a NATO-n keresztül biztosít lehetõséget az intervencióra, hogy a régen megfogalmazott célt fenntarthassa: To keep America in, to keep Russia out and to keep Germany down. Ebben Németország féken tartása mellett fokozottan fontos a „rebellis” magyarok nyomás alatt tartása, mivel õk képesek a Kárpát-medencében egy erõs hatalom megformálására és mûködtetésére. A magyarok megerõsödése megelõlegezheti az eltiport Közép-Európa feltámadását, azét a Közép-Európáét, mely az Európai Uniót korábban, kicsiben, de sokkal példaszerûbben létrehozta – ez volt a Monarchia –, lehetõvé téve népek békés egymás mellett élését egy birodalmon belül, amire azóta sem volt példa. A féken tartás eszközéül ezúttal a cigányság lett kiválasztva. Az a cigányság, aki sokat szenvedett és sok áldozatot vállalt ezért a hazáért, és akiknek vére nem drága azok szemében, akik ma jogvédõként tündökölnek és asszisztálnak a cigányság és a magyarság közös történelme legnagyobb katasztrófájának elõkészítéséhez.
Hogyan elõzhetjük meg a közelgõ tragédiát?

A megoldás alapja a kulturális autonómia, a jog elõtti egyenlõség és az állam feladatának helyreállítása, valamint a romáknak a gazdaságba történõ visszaillesztése lehet, egy valódi európai szellemiség alapjaira épülõ, pozitív program által. Ennek elemei egy új szociális rendszer felállítása, párhuzamosan a cigányság felemelkedését szolgáló lépéssorozattal, megfelelõ oktatási rendszerrel és egy olyan népesedési politikával határon belül és kívül, mely nem a romák ellenében mûködik, de megkönnyíti a gyermekvállalást azok számára, akik felelõsen teszik azt, és megszünteti a megélhetési gyermeknemzést. Ez a népesedési politika nem valami rafinált megoldási csomagot jelent – mondjuk a szlovák sterilizálási politika felpuhított változatát –, lényege egyszerûen megfogalmazható: ismét élhetõ hellyé kell tenni a Kárpát-medencét, valamennyiünk számára. A magyar gazdaság számára létkérdés a munkaképes korú és megfelelõen képzett népesség növekedése, majd bevonása a munkavégzõk körébe: ez egyfelõl a felemelkedés lehetõségét hordozza – körülbelül egymillió új munkahely teremtése adhat alapot erre (a rendszerváltáskor megszûnt vállalatokkal elvesztett munkahelyek pótlásáról van szó), másfelõl a lakosság elöregedése miatt a nyugdíjrendszer várható összeomlását csak ez képes megakadályozni. Egy képzetlen, segélyen élõ tömeg növekedése, párhuzamosan egy elöregedõ társadalommal csak az összeomlás felé vezet.

A lényeg mégsem ez, noha e lépések megtétele elengedhetetlen. Fel kell ismernünk, kik irányítják a fõ folyamatokat, amihez eszközül használnak népcsoportokat, jelesül a cigányokat. A felismerés már fél gyõzelem.
Ez az erõ Közép-Európa tartós feszültséggóccá alakításában érdekelt, amint ez a terület önállósodni, talpra állni, megerõsödni akar. Megfontoltságot, rálátást és távlatokban való gondolkodást igényel, hogy elkerüljük az itt élõ népek, nemzetiségek összeugrasztására irányuló új és újabb kísérleteket. A délszláv háború és Koszovó példája mutatja, mennyire nehezen is sikerül mindez.
A kiút keresése a cigányok valódi érdekeit felismerõ, felelõs vezetõikkel való összefogás nélkül lehetetlen. Érdekeink közösek, hogy kivédhessük a népeinket egymás ellen kijátszó hatalmak törekvéseivel szemben. Ha ezt ma elmulasztjuk, rövidesen vérrel fogunk a mulasztásért fizetni.

Lassan összeáll a kép. Sok tiltakozás zajlik napjainkban, de minden demonstráló, tiltakozó az õt érintõ partikuláris ügyért lép fel, s kevesekben rajzolódik ki a folyamat egészében felismerhetõ tervszerûség.
Teljes leltárra nem vállalkozhatunk, csak a napokban zajló folyamatokat érdemes áttekinteni, mely a mintegy húsz éve megkezdõdött rendszerváltás óta tart és végéhez közeledik. Az állami vállalatokat a használati tulajdonná alakítás helyett privatizálták. Az ideológiai alátámasztás a „mûködõ tõke bevonása” volt, amely folyamatos profitkivonást megvalósító, külföldi tulajdoni dominancia megteremtését célozza, mely bármikor mozgósítható, az országból napok alatt kiköltöztethetõ ipart jelent. Sok multi csak egyéves stratégiákat tervez, hogy bármikor távozhasson, minimális veszteséggel.

Az utolsó elõtti fontos lépés a közszolgáltatások privatizációja. Az energiaszektort már privatizálták, ott azóta profitmaximalizálás mellett monopóliumok épültek ki. Az MVM és a MAVIR privatizációja még várat magára, ez a stratégiai fontosságú ellátórendszer egészének idegen kézbe adását jelenti. Az egészségügybe bevonandó profitelv megvalósítása a civil ellenállás következtében átmenetileg megakadt. A 2007-ben meghozott vagyontörvény a nemzeti vagyont – alkotmányellenesen – a kormány rendelkezésébe utalta és eladhatóvá tette úgy, hogy a vagyontárgyakról leltár és értékelés sem történt. Ez a lépés készítette elõ az ún. Új Tulajdonosi Programot, mely névleg az egyszerû állampolgár tulajdonhoz jutását segítené, azonban a vagyon mindössze 30%-a juthat kisrészvényesekhez, a többi esetében „stratégiai befektetõkre” számítanak. Jól látható, hogy ez is alibiprogram, a kisrészvényesek sem tulajdonhoz, sem osztalékhoz nem fognak jutni, viszont könnyedén kivásárolhatóak lesznek. A nemzeti vagyon most eladhatóvá tett részéhez tartoznak a regionális vízmûvek. Az energia és a termõföld után ez a legfontosabb stratégiai ágazat, aminek birtoklásával térdre lehet kényszeríteni egy országot. Az öt vízmûvet elõször egyesítenék egy részvénytársasággá, majd tõzsdére akarják vinni, ahol stratégiai befektetõkre számítanak. A hírre 300 vidéki önkormányzat azonnal reagált: bejelentette igényét a vízmûvek tulajdonjogának térítésmentes átengedésére, ezt azonban a vagyonkezelõ hónapok óta szabotálja. Erre tekintettel elsõként Tatabánya bejelentette vételi szándékát, melyet – ha el kívánják adni – nem utasíthat el a vagyonkezelõ. Ha az önkormányzatok törekvése eredményes lesz, sikerülhet megakadályozni a stratégiai fontosságú vízmûvek átengedését idegen tõkés csoportok részére, és megõrizni köztulajdonban.

Az utolsó fázis a földpiac megnyitása 2011-ben. A földek eladása, azaz spekulánsok kezére juttatása a parasztságnak a tulajdonosi körbõl való kiszorításával már befejezõdni látszik, a Nemzeti Földalap álintézménye csak tõkeerõs érdekcsoportok számára tette hozzáférhetõvé a gazdátlanná váló földeket.
A recept mindig azonos: a privatizálásra kiszemelt vagyontárgy, cég stb. értékét elõször le kell rontani, vagy ha nyereséges, akkor áron alul eladni nemzetközi befektetõi csoportoknak, illetve sokszor állami tulajdonú cégeknek. Az új tulajdonos vagy monopolhelyzetet szerez, és extraprofitot hajt, vagy piacvásárlást valósít meg, és elõször veszteségessé alakítja, majd felszámolja a mûködõ termelõ vagy szolgáltatóüzemet (legutóbbi példák: a nyereséges Budapest Airport az eladását követõ egy év alatt veszteséges lett; további példa a MÁV Cargo stb.). A folyamat a törvények és az alkotmány szisztematikus áthágásával valósul meg. A kormány zavartalanul és nyugodt magabiztossággal hajtja végre feladatát. Miért e nyugalom? Jól tudják: addig maradhatnak hatalmon, míg a közvagyon eladása be nem fejezõdik. Megbízatásuk addig tart, a politikai cirkusz tehát a feladat végrehajtásáig folyamatos lesz.
Két évünk maradt.
Utána már lényegtelen lesz, ki alakít kormányt, a mozgástér végérvényesen beszûkült, megszûnt. Ha nincs hazai tulajdon, a befektetõi tõke napok alatt való kivonásával bármely kormány térdre kényszeríthetõ – lásd Izland példáját. Oroszországot is képes volt megingatni a grúz támadás utáni tõkekivonás, de az oroszok pozíciói erõsek.

A magyarországi folyamat lassabban, körülményesebben zajlik, mint Koszovó esetében, de célja ugyanaz: egy tulajdon nélküli, kiszolgáltatott népesség, bármikor lángra lobbantható feszültséggócokkal. Az etnikai konfliktus még várat magára. A tervet az ország féken tartására azonban hosszú távra tervezték. A történet még nem ért véget. És nem szabad elfelejtenünk, nem (csak) Magyarországról van szó. A tét Európa jövõje. S ma Európa sorsa a világ sorsát jelenti.

Utószó
Ez az írás még a veszprémi gyilkosság elõtt született. Az események azóta felgyorsultak. Soros György legutóbbi könyvében megírja a lehetséges forgatókönyvet, amolyan önbeteljesítõ jóslatként: a válság fájdalmas lesz, és sokak elvesztik pénzüket. A szociális feszültség nõni fog, és ez erõszakhoz vezet. Soros receptjét a napokban már megismételték a londoni vezetõ lapok és a magyar kormány is. Ezt követte Obama nyilatkozata, amiben felvetette, hogy Magyarországot és Ukrajnát le kellene választani a térségrõl, hogy a válság ne terjedjen tovább. E nyilatkozatok arra utalnak, hogy Magyarország kísérleti terep lehet, ahol az infláció elszabadulhat. Ha a nép engedetlenkedik, elõkerülnek a provokátorok és etnikai polgárh

áborút robbantanak ki, hogy a népakaratot megtörjék, és szükségállapotot vezessenek be. Az erõszakos események már napi gyakorisággal követik egymást.
A jelenlegi események feszült figyelmet és fokozott önmérsékletet követelnek mindannyiunktól, cigánytól, magyartól egyaránt.
Békére és igazságra van szükségünk. Aki nem ezt akarja, az Magyarország ellensége.

1 Legfrissebb példa a Borsod megyei rendõrkapitányság egyik leváltott, majd a társadalmi tiltakozás hatására tisztségébe visszahelyezett parancsnokának esete, aki azzal a megállapításával vált a támadások célpontjává, hogy közölte: egy adott idõszakban elkövetett bûncselekmények elkövetõi 100%-ban cigány származásúak voltak. A független rendõrszakszervezet szerint a leváltás politikai nyomásra történt – meg sem várva, hogy lezáruljon a vizsgálat.

További cikkek: http://lmv.hu/blog/263

http://gondolatebreszto.b13.hu/