1920. június 04.

Gavallér János

1920. június 04.


Kanonizált csapdába csaltak,
eltörlik a lelkek sóhaját,
azt hiszik, lehet vezényszóra
törölni sok-sok kínhalált,
emberlélekrõl semmit se sejtõ,
barbár, hazug szemfényvesztõk.

Feldarabolták az egészet,
s részekrõl hazudják: Ez így szép!
Szívük érzés nélkül kong, remeg,
félelem kering ereikben,
emberlélekrõl semmit se sejtõ,
barbár, hazug szemfényvesztõk.

Szentkorona országainak
tilos a gyász, az emlékezet,
síró harangok betiltattak,
csak égben sírnak a szellemek!
Emberlélekrõl semmit se sejtõ,
barbár, hazug szemfényvesztõk!

Csak égben sírnak a szellemek,
s kísértenek, amíg élet lesz:
A végzet lassú veszedelem,
utolér bárkit, Isten szele.
Emberlélekrõl semmit se sejtõ,
barbár, hazug szemfényvesztõk.

Betiltottátok a fájdalmat:
A szenvedõk gyászoló jaját.
Versaillesban kísértet gyertya ég,
fénye Európára árnyék.
Emberlélekrõl semmit se sejtõ,
barbár, hazug szemfényvesztõk!

2012. 06. 04.