Vérünk fogy

Gavallér János

Vérünk fogy


Lehullt a lepel, a király meztelen:
Didergõ Sátánmammon ül a trónon,
heherész-hadonássz, magyaráz esztelen,
nem érthetem és nincs rá idõerõm;
frászt hozó trendek harangjai zúgnak,
harács-urak büfögõ törvényt ülnek,
s ölnek a tények. Hallják harács-urak?
Ölnek a közösségépítõ tények!
Hatalommánia hõbörög, fröcsög,
közben kiszárad ereinkben a vér:
Skatulya statiszták gyufaszál lángja
ég és a szikra a háttérben henyél,
míg oltjuk, új gyufaszálat húz elõ,
heherész-hadonássz, magyaráz esztelen,
betonkalodákban szennyet lélegzõ
rabok vagyunk, a lélek-szmog végtelen.

Uram, mi dolgom itt? Hisz lelkem halott,
a zsiványmundér takarja a napot.
Szemükbe köpök, üvegtekintetük
nem hallja, hogy sír a szívem. Tetûk
módjára ugrálnak rajtunk, vérünk fogy:
Isten, türelemkenyerünk elkopott!
Lélek-szmog úton új világrend épül,
szívünkben pang a lét, kalodánk szûkül,
Isten, türelemkenyerünk elkopott,
ébreszd fel a hajnalvért, a Szentnapot!
Nincs tovább bennünk akarat, szolgálni
s boldogtalanságban, kínban senyvedni,
levegõt akarunk, szerelmes szívet,
járni akarunk a szivárvány íven!
Isten, türelemkenyerünk elkopott,
ébreszd fel a hajnalvért, a Szentnapot!

2012. 05. 23.