Demolrácia-export

Gavallér János

Demokrácia-export


Ki és mire jogosult a demokratikus kapitalizmusban? – vetõdött fel bennem a kérdés Barroso és most Hillary Clinton levele kapcsán. A szavak jelentésének a vizsgálata nélkül, az ember szabadságba vetett hite, talán a demokráciában valósul meg legelfogadhatóbban. A szabadság viszont nem jelentheti azt, hogy a nem egyenlõ esélyekkel versenybe induló, mindig és minden körülmények között köteles engedelmeskedni az óriási elõnnyel induló, versenyzõ gyõztes hatalomnak. Köszönjük a törõdést, az oktatást, de nem ugyanabban a lábbeliben járunk, így érzékenységünk sem lehet ugyanolyan.

A kapitalizmus, - pénzuralmi jelrendszerrel definiálja az egyszerû ember-, hogy mûködõképes lehessen, egyfajta versenyként, növekedési mutatókkal, termelékenységi mércével jellemzik, egy-egy ország esetében éves szinten ezt GDP-nek nevezik, ami kifejezte és kifejezi az elõzõ évi mutatókhoz képest az ország elõrelépését. A mutatók mindaddig egyszerû növekedésrõl tesznek tanúbizottságot, míg a termelés hatékonysága növelhetõ – akár anyagi ráfordítás csökkentésével, akár korszerûsítéssel, akár munkabércsökkentéssel és természetesen demokrácia-exportnak álcázott gyarmatosítással-, de az idõ és a tér korlátozottsága miatt ezt a végtelenségig nem lehet növelni. A demokrácia-export így egy hátrányos életérzéssel párosul, minden olyan országban, ahol az emberek számára nem tud jólétet, nyugalmat teremteni, vagyis van, ahol frusztrációt okoz. Nos az ilyen országoktól, és ezek közé tartozik hazánk is, meglehetõsen demoralizáló számon kérni azokat a vívmányokat, amelyek egy jóléti gyarmatbirodalom helyzetét stabilizálják. Ha nincs demokratikus érzelmi támogatás egy döntés mögött, akkor azt zsarnoki rendeletnek tekinthetjük.

Országok és népek együttmûködésének alapja a kölcsönös megértés, a tisztelet és a szándék megkérdõjelezhetetlensége. A felületes bírálat, illetve az arrogancia, tárgyalóléptelenséget jelez. Mi dolga ott egy embernek, ahol nem feltételezik róla, hogy nagykorú és mi dolga ott egy országnak, ahol megkérdõjelezik döntéseit? A gazdasági kényszer is beleszólás a népek szuverén jogaiba. Léteznek-e „fékek és ellensúlyok” a pénz uralta demokráciák csendõr-gyarmat elképzelései között? Természetesen kioktathatná a gyengébbet az erõsebb, ha logikai síkon emberérzés-sorsfonalat szõne, azonban az erõsebb arroganciája jogán nem küldhet senki se tévedhetetlen demokratikus figyelmeztetést a gyengébbnek.

Az embernek, ha a pokolba készül, a mennyország is lehet kényelmetlen, de ha a mennyországba készül, a pokol elviselhetetlen.

2011. 12. 28.