Sekély esély

Gavallér János

Sekély esély


Hová tartozunk? Mi a fontosabb: Az ember, a föld, esetleg számít valamit az, hogy milyen értékrend uralkodik a társadalomban és az értékrend harmóniában van-e a természettel?

Az idõrõl-idõre újrafogalmazott „Merközy-doktrína” nem képes egységben mûködtetni az Európai Uniót. Hónapról-hónapra tárgyalnak, ötletelnek, de minden erõfeszítés ellenére a jóléti államok további hedonizmusát képtelen biztosítani a gazdasági fejlõdés. A feltörekvõ, illetve a volt keleti blokk tagországainak demokratikus sarcolása, már nem nyújt fedezetet a korábbi idõszakban tapasztalt, a régmúltban gyarmatosítás által biztosított gyarapodás, a valóságban indokolatlan fejlõdés további fenntartásához
A hûhó-politika média-dramaturgiája csak arra szolgál, hogy tovább lehessen szûkíteni azon társadalmi csoportok létszámát, akiknek továbbra is biztosítani képes a demokratikus kapitalizmus a kiváltságos helyzetet.

Figyeljünk csak fel a „nyugati hangokra”!

Ron Paul amerikai elnökjelölt: ”Azért vagyunk nagy fenyegetettség alatt, mert sok országot nyomunk el. 130 országban vagyunk ott. 900 katonai bázisunk van világszerte. Össze fogunk roppanni.”

”Tíz év alatt irakiak százezreit bombáztuk és öltük meg. Ez nem bosszantaná Önöket? Ha nem, akkor valami nincs rendjén" - ilyen és ehhez hasonló gondolatok nem nagyon hangoztak még el amerikai elnökjelöltek szájából.

A szocialistáknak javaslom, forduljanak Franciaország felé, ahol a szocialista elnökjelölt, Jean-Pierre Chevènement, azzal a javaslattal élt, hogy népszavazást kell tartani az uniós megállapodásról, mivel az országa "a monetáris után a költségvetési szuverenitását is feladja".

Az euró, ez a megvalósíthatatlan utópia, csõdöt mondott - hangsúlyozta Marine Le Pen politikusasszony, hozzátéve, ha államfõvé választják, úgy az európai partnerekkel együttmûködve azon fog dolgozni, hogy minél elõbb ki lehessen szállni az euróból, ebbõl a szavai szerint õrült kísérletbõl, "amely annyi kárt okozott gazdaságainknak".

Szóval, Orbán Viktor, amikor nem volt képes egyértelmû állásfoglalást tanúsítani az új szabályozási egyezményrõl, akkor csak egy átlag európai állampolgár kételyeinek adott hangot. Mert a demokráciát tartalommal megtöltõ viselkedési norma megkövetelné, az összes európai kormányfõtõl, hogy lakosságát nagykorúnak, tájékozottnak és döntésképesnek tekintse, és mint ilyen, népszavazás útján döntsön további sorsáról. Ám a modern demokráciaértelmezés csak odáig tekinti partnernek az átlagembert, amíg leadja szavazatát ( „A diktatúra és a demokrácia között az a különbség, hogy a diktatúrában az egyik ember legyõzi, megalázza és kizsákmányolja a másikat. A demokráciában a másik ember teszi ugyanezt az egyikkel.”).-

Az ember mindig azt az álláspontot tekinti elfogadhatónak, amelyik közelebb áll a saját álláspontérdekével, vagyis mindig a másik oldalon állnak a gonoszok és mindig az elemzõ-értékelõ oldalán az áldozatok. A jó és rossz örök harcából sohasem jöhet ki senki gyõztesen (ez üzenet Czike Lászlónak is): Ám a kölcsönös kompromisszum keresése, képessé teheti az embert a másik elviselésére, megértésére, hiszen ha a gonosz megszünteti a jót, megszûnik a gonosz is! A jó meg se próbálja megsemmisíteni a gonoszt, hiszen akkor pont önmaga valóságát kérdõjelezné meg, a cselekedetével. A belátás áldása csak onnan jöhet, ahol megszülik a tudatbefolyásolását! Az esély csekély, de vágyam e kéj!

2011. 12. 14.