Egyszer mindenki hazatér

Gavallér János

Egyszer mindenki hazatér


Csillag csilingel, kristály szikrázik,
szán repül az éjszakában,
hópihe száll, minden ép most fázik,
mûút ropog talpunk alatt,
szeretni, átölelni
vágyunk a halott világot,
fagyban, tûz-karácsonyt.

Gesztenye és tök sül, forr a bor,
zsibongnak a gyerekek,
kulcsra zárt házakban hallgat a gond,
egyszer mindenki hazatér,
szeretni, átölelni
vágyunk a halott világot,
fagyban, tûz-karácsonyt.

Valamit adni akarunk annak,
amit kapni szeretne az,
akit szívbõl szeretünk:
Lelkünk melegét, tüzet
fagyos didergõ éjszakának,
hitet az elárvult karácsonyfának,
hogy újra jõ egy gyermek,
aki örül a diónak, a gyertyalángnak,
aki újra írja a csillagokkal
a szív üzenetét:
Szeretni, átölelni
vágyunk a halott világot,
fagyban, tûz-karácsonyt,
a legszentebb álmot,
a családot.

Kihûlt falak közt reszket a szív,
ha nem nyílik az ajtó,
ha senki se hív!
Ó Istenem,
egyetlen szívben se hagyd,
ne hagyd kialudni a duruzsoló tüzet!
Küldj mindenki mellé
egy szótlan angyalt,
aki a könnyeket letörli,
s átöleli a legszentebb álmot,
legalább karácsonykor
hozz szeretetet
és ments meg minden családot!

2011. 12. 02.