Vulkánvírus

Gavallér János

Vulkánvírus


Híg lé, moslék csurog, könnyek helyett
álca arcunkon vigéc tekintet:
Szólásszabadságról szónokolnak,
de kimondani semmit sem lehet.
Mert kofa-igazság van a piacon,
s ki helypénzt fizet, azé az aréna.
Csendesüljetek háttérben suttogó
nyomorultak: Ha jut, lehull a morzsa!
Szavazatot nektek nem osztottak,
kifosztottak… örülj, ha kérhetsz:
Ha kínálnak, vedd el! Ne tátsd a szád!
Leprát okád a kiszáradt szátok,
vulkánvírus-ragály az életvágy:
A korgó gyomor rossz tanácsadó!
Ontja méregáruját a piac-csõsz:
Korbács csattog magánmédiában.
Imádd! Borulj lábai elé bõsz!
S hallgass kifosztott! Most épp, nem jutott.
Hallgass csúszó-mászó féregember,
ezt akartad, ez jutott: Gyász és nyomor!

Sorsnyomort ölelünk az életért;
némának tanított a történelem,
a hõs mindig elbukott, csak a gyõztes,
a gyõztes ünnepelhetett… vérben.
Emberarcunk béna harc… szellemsarc
csupán az önzés, testbe bújt varangy,
Akasha akarat, tátongó agy…
gyász és nyomor szült fényes néma vágy.
Vannak, akik énekelnek, vígan,
álmaikban léha táncot járva,
gondolatban gyarapodnak, nõnek,
bûnük csak, hogy embereket ölnek!
Gyász és nyomor az úton mögöttük,
gyûlöletláng-magja lelkünkben gyûl:
Vulkánvírus minden összetört szív.
És a hó alatt, hírnök hirdeti:
Pördül-fordul a világ, tánc-tavasz…
napfordulás… böjti szél… feltámadás…
új szirmot növeszt hamar a pipacs,
ragályos életvágy nyújthat vigaszt:
Gyász és nyomor násza szül a szívbe fényt!

2011. 11. 01.