Létünk teljességének útján
- Részletek
- Gavallér János
- Találatok: 922
Létünk teljességének útján
Gavallér János
Létünk teljességének útján
A diagnózis tökéletes, a terápia csak az életmentés után határozható meg – foglalható össze, Orbán Viktor Miniszterelnök úr, napirend elõtti felszólalása és annak konklúziója. Igen-igen, a magyar társadalom egyetlen és örök stratégiai hibája, hogy a legfontosabb döntéseket mindig azokkal együtt hozza meg, akik Magyarországról sohasem alkottak pozitív képet. Nagyon nagy és nagyon meghatározó változások elõtt áll a világ. Számunkra lehetséges és elfogadható megoldást nem igazán mutat fel a nemzetközi (értsd: EU, USA) politika, így felvetõdik a kérdés, hogy elfogadható-e a miniszterelnök úr határozott, de egyoldalú álláspontja, miszerint csak és kizárólag az az út járható, amely a mindenki által prognosztizált pénzvilág összeomlásához vezetõ, adósság visszafizetéshez vezet. A figyelmeztetése kiterjed minden közszereplõre, akiknek befolyása van a közéletre, hogy ne ringassanak olyan illúziót a társadalomban, amely olyan következtetés levonását eredményezheti, hogy az összeomló pénzvilág megengedi bármelyik lokalitásnak a haszonorientáció felmondását.
A magántulajdon egyetlen alaptulajdonsága, hogy ragaszkodik a javaihoz. Így a kapitalizmus által kitalált gazdaságpolitika, a magántulajdon sérthetetlenségére építette fel stratégiáját. Azaz, csak és kizárólag az erõsebb jogán szerzett kiváltság alapján, bármit és bárkivel megtehet az, aki elég erõs ahhoz, hogy akaratát ráerõszakolja a környezetére. Természetesen fel kell, hogy vetõdjön az a kérdés, hogy a gyengébb jogkövetõ magatartása meddig toleráns és van-e olyan határ, amikor Dr. Bogár László közgazdász úr szerint – az életben maradás okán minden megengedett- felfogás életbe lép. De fogalmazhatunk úgy is, hogy életben tartható-e az a rendszer, amely bizonyítottan képtelen volt megoldani a nemzetek békés együttélését, mivel a magántulajdon szabad áramlásával olyan különbségeket alakított ki nemzetek között, amely megalázó helyzetbe hozta az egyes államok munkavállalóit. És természetesen akarjuk-e életben tartani ezt a rendszert? Nos a nem egyszerû, de megkerülhetetlen kérdés az, hogy a gyengébbet csak azért kell-e életben tartani, mert éppen õ takarítja el azt a hulladékot, amit a szent és sérthetetlen magántulajdon kitermelt. Vagyis az erõsebb képtelen az önmaga által elõállított roncseszmét megváltoztatni anélkül, hogy a gyengébbre át ne ruházná a likviditási költségeket.
Azt mindenkinek tudnia kell, hogy mint az Arab országokban végigsöprõ „tavasz”, nem az össznépi összeomláshoz, megsemmisüléshez vezet semmilyen ellenállás, csupán az addigi elitet likvidálják, mert hisz az erõsebb gazdasági társulás jogosult (Ó római jog!), a gyengébb megsemmisítéséhez is. Tehát, valószínû egy adósság visszafizetési moratórium kérdés felvetése, oda vezetne, hogy megszûnne Magyarország „magántulajdona”, vagyis az állami tulajdont, bekebelezné az összedõlés küszöbén álló pénzoligarchia. Maga alá temetne bennünket a „lehetõségek világa”. De itt van az a paradoxon is, hogy ugyancsak neves közgazdászok állítása szerint, képtelenség visszafizetni egy olyan kölcsönt, amit a légbõl állítottak elõ, ami mögött nincs gazdasági tevékenység, csak hedonista gõg. A választás embert próbáló kihívás, de az ember nem csak a barikádokon, szónoki emelvényeken ember, hanem a mások boldogulásának érdekében hozott döntéseit elfogadtatni tudó hõs, vagy áldozat is.
A demokrácia az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom: A nép lehet tudatlan, információ hiányos és naiv, de a tudatalattijában mély erkölcsi tartalékok képessé teszik arra, hogy mindig a legmegfelelõbb döntéseket hozza meg. A hatalom gyakorlására egy ilyen rendszerben, csak egy olyan társadalmi osztály fogadható el partnernek, amely morális alapon képes viszonyulni minden emberi élethez, figyelmen kívül hagyva önös érdekeit. Az erõsebb és hatalmasabb magántulajdon birtokos, nem jogosult életminõségi függésben tartani a gyengébbet, így az általa biztosított lehetõség (a hitel), csak addig kötelez annak megfizetésére, amíg életminõségi hátrányt nem okoz. A természet erkölcsi törvényei nem változnak csupán azért, mert a magántulajdon nem bír hedonizmusával.
Valami történni fog szerdán is, valakik hoznak egy döntést, azok, akiknek pénzügyi tagságához mi méltatlannak találtattunk, de tudniuk kell, hogy az emberi méltóság a kegyelem gyakorlásával kezdõdik és hogy a gyönyörre képessé válás hol és mikor éri a magántulajdonban fetrengõ embert, az csak a kegyelem gyakorlása után derülhet ki.
2011. 10. 24.