Lélekisten-nyila



Gavallér János

Lélekisten-nyila



Ellopták, ellopták apám, anyám,
ellopták, ellopták a bölcsõ zaját,
ellopták, elvitték házam, hazám,
izzó vér testem, szívem hideg parázs.
Szikrát gyújt e légkör,
bûn és métely gyötör,
apám, anyám e torz világ megöl!

Mondjátok! Ott fenn, a csillagokban,
vágyik Isten az emberáldozatra?
Mondjátok! Ott fenn a csillagokban,
Isten kiket biztat a háborúra?
Szikrát gyújt e légkör,
bûn és métely gyötör,
apám, anyám e torz világ megöl!

S ha a villám, Lélekisten-nyila,
majd ott tör, zúz, ahol a bûn otthona,
ki védi meg a lenyugvó napot?
Hová fordul majd az oligarchia?
Szívemben szeretet,
vért facsaró kedv-nedv:
Miért ne öljem meg, ki öl? –kérdem.

A halált kell ünnepelni már rég,
dicsõség lett a bûn, s a hazugság szép,
korrupt a levegõ, szenved a nép,
szó nélkül kilencvenkilenc százalék.
Szívemben szeretet,
vért facsaró kedv-nedv:
Miért ne öljem meg, ki öl? –kérdem.

Bár loptak, csaltak, hazudtak, öltek…
Lélegzünk, élünk, s bírjuk a szenvedést:
Megbocsátani mindnek, ki bûnös,
legyen, Isten kezében a büntetés!
Meghasad fenn az ég,
Isten, sír a testvér,
a gyermek, meghasonlott a lét.

2011. 10. 15.