Csíra a földön

Gavallér János

Csíra a földön


Úri nyavalyák kezében vergõdve
- pestises varangyként- félve, reszketve,
- kakukkfióka a réten a fûszál-
Éhes-fióka, csicsereg életért!
Mammon-mostoha életteret kaszál.

Pokol-otthon a lélektelen haza.
(Szíven szúrt emlék már, csak a nagymama.)
- Árvák dühe szánt- Vérzik a végtelen…
a nap sír. Piszok-nyû nyüzsög földemen.

Szeretet nélkül, üvöltõ farkas,
öleli magához síró gyermekem,
s nem hallja a világ – siket a haszon-,
könny-tengerben mosott gyilkos kezek,
számokat írnak… emberek papíron.

- Lelkek száradnak, szívtelen testekben-
Hangjukba részegült Sátán-érdekek
fecsegnek életrõl, halálról, rendrõl,
térden csúszó-mászó félelemrõl.

Itt-ott nyújtózik egy fûszál gerince
- a becsület örök-, földbe döngölt nép,
sír, sír és õrzi az életnek magját!

2011. 08. 25.