Látástól vakulásig

Gavallér János

Látástól vakulásig


„A miniszterelnök szerint, amíg heti ötnapi munkából nem lehet megélni Magyarországon, addig nincs arra lehetõség, hogy a boltok vasárnap zárva tartsanak.”

Vagy álmodok, vagy a világ éber-illúzióban tudathasadásos. A statisztikai hivatal, a fejlett világ legnagyobb problémája az, hogy hogyan tud pillanatok alatt a munkanélküliség, a munkaerõpiac deficitjévé válni. Vagy mirõl is van itt szó? A végtelenig nyomott bérek („heti öt munkanapból nem lehet megélni”), arra ösztökélik az embert, hogy másokat, történetesen honpolgárait, kiszorítsa a munkaerõpiacról. (Matematikailag 1X8=8, de 8= élhetetlenség, ezért logikus konklúzió 1X24= málenkijrobot, de 24= extraprofit.) A fogalmak össze és felkavarása zavart szül a tudatban.

Még önmagamat sem tudom követni, hisz ez azt jelenti, hogy a piac zsarnok mivolta, felül ír minden létezéselméletet. Mit mond a miniszterelnök úr? – egy ember nominálbére kevés egy ember megélhetéséhez?-, ugye ez csak vicc? Nem, lehet, megélni! Ötnapi munkából! Nem lehetséges az, hogy a munkafolyamat ellenõrzõi, a kivitelezõt, mint régen, egyszerûen becsapják? Vagyis a munkabérek, indokolatlanul alacsonyan, már-már megalázó szinten vannak! Á, dehogy! Többet kell dolgozni! Egy embernek az élete során három-négy ember helyett, sõt a munkanapokon túl, a pihenõnapokon is munkát kell végeznie, a tisztességes megélhetésének a biztosításáért. Természetesen ezt csak a miniszterelnök vallja. Hisz minden eddigi fejlõdéselméletet felülírna az a logika, amely a haszon-realizáció alapján határozná meg a munkaerõ értékét.

Demján (skálakópé) Sándor szerint:
„A vasárnap vásárnap – ez egy keresztény hagyomány. Már a középkorban is így volt, mindenki izgalommal várta, hogy megnézze a kereskedõk portékáit, a mutatványosokat.” –Ember! Hétfõtõl szombatig nem volt kereskedés, de nem volt színház, tévé, és hál istennek bank sem. Az ember hülyének nézése – a realizálható haszon függvényében-, ne egy szocializmusban volt vezérigazgató lázálom reakcióján múljon már! Magyarország orosz lottó, vagy rulett, vagy mi fene?

A tévedhetetlenség ravasz-árkába elméletet gyártani az árokásásról, hogy is mondjam, kicsit kínos. Szóval, miniszterelnök úr, a munkamennyiség nincs arányban a munkabérrel, mert a valóság azt mutatja, hogy az éhen haláshoz sok, a tisztességes élethez kevés egy normál munkabér. Szegény világ meg azzal van elfoglalva, hogy hogyan biztosíthatnák a munkavállalók a munkanélküliek megélhetését! A logikai folyamat továbbvitele, azt feltételezi, hogy 24 órából a munkavállalók igazán dolgozhatnának 25 órát! De, ha az sem fedezi a megélhetési szükségleteiket, akkor a közös teherviselés érdekében felajánlhatnák egy havi munkabérüket, az ország stabilitásának a kiegyensúlyozására. Azaz kiolvasható, az emberiségen zsarnokoskodó 1 százaléknyi elit, mérhetetlen pökhendisége. Mert meggyõzõdésem, hogy a munkavállalók dolgoznak annyit, ha nem többet, mint a brit szigeteken, vagy a tengeren túl, de az elosztás koránt sem olyan mértékû.

Az a spirál már rég eltörött, amelyen most mi azt akarjuk megmutatni, hogy hatásosabban tudjuk mûködtetni a liberális gazdaságot, még pediglen egy olyan gazdaságot, amelyen élõsködik a gyarmatosító nyugat! Természetesen elfogadható ez a feltételrendszer, ha csak az a bizonyos 1 % elit érdekeit vesszük figyelembe, de ebben az országban 3 millióan élnek mély-szegénységben, lelki depresszióban, ebben az országban csak idegeneket lehet Isteníteni – Hol keletrõl, hol nyugatról-; miért vagyunk mi alávalóbbak; miért kell elfogadnunk, hogy csakis mások érdekeit kell figyelembe venni. Míg az ország irányítói 4-8 illetve kormányváltások után semmit sem veszítenek, addig azt kell mindig elhinnünk, hogy az elõzõ ciklus/ ciklusok a hibásak, közben lelki és testi betegekké, depressziósokká válunk, nyomorgunk. Miért? Miért? Miért?

A magyar elit már a 80-90-es években biztosította az egzisztenciáját, hisz az állami alkalmazottakat, azért kellett már akkor megfizetni, mert a „valamire való káder” elhagyta volna hazánkat, a vállalkozói szférába igazolt volna stb. Az igazság közben az, hogy minden vállalkozásban ott voltak, ott vannak a közszféra alkalmazottjai (Csányi, vagy Demján vagyona mibõl, hogyan lett, netán csak nem állami alkalmazottak voltak és átlátva a banki mûveletek és GMK kínálta lehetõségeket elvonták az államtól a gazdaságos munkamûveleteket, így a hasznot?). Heti ötnapi munkából nem lehet megélni? De el lehet látni több vállalat felügyeleti bizottsági tagságát, el lehet látni több szervezet elnöki tisztét, el lehet látni a képviselõséget, el lehet látni a polgármesterséget, stb, stb… és mindenhonnan fel lehet venni a respektjuttatásokat!

A magyar állampolgárok hozzáállásával nincs semmi gond. A gazdaságot, a politikát és a törvénykezést befolyásoló vezetõréteggel – idegenszívû megbízóikkal-, ellenben nagyon is sok a gond, hisz olyan példával járnak az átlagember elé, amely a tisztességesség határát sem képes súrolni. A 2/3-os többség feladata óriási, de ne a lakosság vegzálásával, kioktatásával, hanem soraik ocsútalanitásával állítsanak példát!

2011. 06. 02.