Értékminõség frusztráció

Gavallér János

Értékminõség frusztráció


Beterelnek az eszmék, a pásztorok a kilátástalanság hazug aklába. Mindenkit beterelnek, látszatra önmagukat is és számolják adósságainkat, a nem létezõ terheket, mert a számok csak szimbólumok, a fosztogatók bûvészköpönyegén. Mert mi is történik a világban egy emberrel születése után? Lássuk a tényeket!

A csodavárás pillanatától – minden születés egy csoda, minden szülõ teremtõ és minden gyermek egy megváltó-, az egyén az állam monopol-erõszakának kiszolgáltatottjává válik azáltal, hogy lehetõségeit behatárolja állampolgársága. Mindenki számára egyértelmû, hogy egy brit állampolgár sokkalta jobb lehetõségekkel bír születése pillanatától haláláig, mint egy angolai, egy magyar, vagy egy vietnami állampolgár. A világmindenség harmóniája és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata látszatra errõl nem vesz tudomást, de a valóságillúzió, a tapasztalat igenis óriási különbségeket tartogat mindenki számára. Ez a származásbeli megkülönböztetés biztosítja az életminõségek közötti óriási különbséget, hisz bárminemû cselekedet által egy angolai, egy magyar, vagy egy vietnami állampolgár megközelítõleg sem állít elõ olyan értékminõséget, mint az európai, vagy netán az amerikai állampolgár. Vagyis ugyanannyi idõ alatt elõ tudja állítani ugyanazt a munkaeredményt, de a világ sokad annyi értékre értékeli, azaz az emberi méltóság zóna-órabérben van mérve a globális emberi valóságillúzió idõben.

Úgy mond, politikai pártok irányítják a társadalmi berendezkedéseket, ami egy populista lózung, mert a jóléti (volt gyarmatosító) államok az állampolgáraik által fenntartott liberalizált tõzsdepiacokon keresztül generálják az értékminõséget ember és ember között, illetve állampolgár és állampolgár között. Az állam monopol-erõszakának eszköze lett a bank és az élet ellehetetlenítésének, a kiszolgáltatottság megvalósításának jogeszköze: Aztán a hegemonikus egoizmus kisajátította a csereeszközök fölötti uralmat és így az emberi valóságillúzió mûködés mechanizmusát.

Az óriás blöff abból áll, hogy az emberek számára olyan zóna-jogot írnak, amely különbséget tesz ugyanazon munka és munka között, vagyis bárkit értékelhetnek fel, illetve le – a magántulajdon szent és sérthetetlen, ebbõl kifolyólag a tulajdonos, a bank a kiszolgáló személyzet életminõségében tetszése szerint vihet végbe változásokat-, bármelyik országból csinálhatnak „díszpintyet”, avagy vérszomjas ragadozót. Az, az állampolgár, aki engedelmesen illeszkedik a valóságillúzió idõszárnyalásához, nos az, nagyobb fizetésben részesül, vagyis több csereeszköz tulajdonosává válik: Gyermekének elõrehaladást, családjának nyugalmat, egzisztenciát biztosítanak.

Kimondva, kimondatlanul az emberi élettel marionett-bábjátékot ûznek.

Még egyszerûbben és érhetõbben: Az emberi élet során engedélyezik önmagunk kizsákmányolását! Egy feltételezett kívülállóként, rátekintéssel szemlélve az állampolgárok életminõség változását, megállapítható, hogy hitelként kapják az egzisztenciát, még pediglen azért, hogy egész életük munkájával szolgálják a monopol-erõszak állam intézményét, amely ma már a „szenttehén” magántulajdonú bankszektor kezében van. Míg gyanútlanul a vágyai vezérlik az embert, belesétál a hitelcsapdába, és mert mérhetõ teljesítménye kívül esik a jóléti államok privilégiumán, örök fogságba, engedelmességbe kötelezi munkaerejét, az így elõállított javak haszonélvezõje, pedig az, az állampolgár lesz, aki haszonélvezõje az értékminõség zónafelosztásnak. Addig lesz adós egy állampolgár, amíg integrálva nem lesz, az államot a pénzkibocsátás útján felügyelõ magánszektorhoz, ahol megfelelõ díjazás ellenében (részvényessé válik), és tovább generálja a tõzsdepiacon, az emberi értékminõség frusztrációt.

2011. 05. 24.