A mítosz-fátyol alatt

Gavallér János

A mítosz-fátyol alatt


Vannak helyzetek, van tér, idõ és dimenzió és vannak emberek, akik sohasem kerülnek az erkölccsel, az etikai lélektörvényekkel szembe.

Sajnos a példamutatás nevelõ ereje, az emberi tartás elfajzása és még ki tudja mi, okozza, az elidegenedett ember reakcióját. Hogyan reagálhat az egyén, egy olyan világ kihívásaira; ahol Clinton szerint az orális szex az ovális szobában; Dominique Strauss-Kahn szerint az erõszakoskodás a szobalánnyal; az ENSZ szerint a napi 38 000 gyermek éhhalála; Obama Oszama leszámolása (fogat fogért elv); a magyar elit szerint a titkosítás a világ legtermészetesebb dolga? Hogyan reagálhat az egyén, a demokrácia nevében az emberiség alaptörvényeit felrúgó „kisebbség” viselkedéskultúrájára, uralkodására?

A politikai elit háttér-manipulátorai nem értik még most sem, hogy a magyar emberbõl miért nem sikerül Homo globalikuszt, lázadó szabadságharcost, a modern világ kiirtandó közellenségét, azaz trend-embereket nevelni. Hogy -Miért hajlik földig a „magyar fûszál” (Wass Albert) a világhódító bankszterek elõtt?- kérdésre egyszerû a válasz, mert nem akar méltatlan háborúba bocsátkozni. Hisz a magyar ember számára a gyõzelem, bármilyen lélek fölött, az egy „rasszista” cselekedet, vagyis mindenképp a másik ember megalázása, eltiprása.; az illúzió világ (pénzvilág) ellen, pedig felesleges bármilyen küzdelem. A magyar befogadó lélek sosem kérkedõ, sosem erõszakos és vesztünkre, sosem sikerorientált. Mert a magyar lélek tisztában van vele, hogy mások és a természet nélkül Õ sem létezhet, épp ezért sosem követelt többet a saját szükségletének kielégítésétõl (tanyavilág). Isten ostora megfékezte idõlegesen, az elállatosodott embert, de a félelem, az egy síkon való gondolkodás, amely kirekesztette a testbõl az egységet, az újra vakká és kérlelhetetlenné tette.

Hiába írják át ezerszer a gyõztesek a történelmet, hiába irányítják az emberi gondolkodást; hiába lett darabokra szedve az életharmónia, nem lehet bennünket, magyar embereket, olyan karámba terelni, ahol a lélekfunkció mûködésképtelen, mert az élet megsemmisíthetõ, de az ember legyõzhetetlen.

A darabokra szedett ember, aki egyszerre materializált és szellemi-tudat által vezérelt, az, képtelen megkülönböztetni a színes papírdarabokat (a pénzt) az igazi értékektõl. Mert, bár legyen az ember lelke tiszta, a keresztre feszítéstõl (kitagadás, megsemmisítés) semmi sem mentheti meg, ha nem isteníti a hamis prófétákat. Nos a magyar ember ezért lett olyan, mint a fûszál, mert ha nem hajlik meg az embertelen hatalommámor uralkodása elõtt, akkor a megsemmisítés vár rá. De:

Hiába írják át ezerszer a gyõztesek a történelmet, hiába irányítják az emberi gondolkodást; hiába lett darabokra szedve az életharmónia, nem lehet bennünket, magyar embereket (a minõséget), olyan karámba terelni, ahol a lélekfunkció mûködésképtelen, mert az egyén megsemmisíthetõ, de az élet legyõzhetetlen, mert mindig jönnek újak, akik szívükben hordozzák a harmóniát.

2011. 05. 16.