Esõ után

Gavallér János

Esõ után


Apám, nem változott semmi:
A falevelek, épp úgy remegnek a szélben,
épp úgy, mint régen,
csak egymásnak súgják el bánatuk,
csak egymásnak sírnak,
majd megsárgulnak, megbarnulnak,
és a földre hullnak.

Reszket a fán a gally, hajbókol,
csak a törzs egyenes gerincû!

Apám, semmi sem változott:
A kutyák ugatnak a láncon
épp úgy, mint régen,
a tó felõl kakukk szól,
huhognak a baglyok,
valahol gerlék párzanak,
s rohamléptekkel múlnak a napok.

Apám, ezek még ma sem tudják,
hogy a szavak a lélekhúrjai,
hogy nap, mint nap lelkünk szaggatják!
Nemesített a fán a gyümölcs, íztelen,
tán nem is a gyökerek táplálják,
a trend-tudomány fújja-fújja…
- óriás luftballonok szállnak az égen,
s az emberek szájtátva nézik, éhen.

Apám, nem változott semmi:
A falevelek, épp úgy remegnek a szélben,
épp úgy, mint régen,
csak egymásnak súgják el bánatuk,
csak egymásnak sírnak,
majd megsárgulnak, megbarnulnak,
és a földre hullnak.

A letaposott fûszál boldogság sóhaja
esõ után mindig friss lesz,
mindig friss lesz.
A gyökerekben rejlik a szív ereje –mondtad!
Az otthon földjében a boldogság sóhaja
minden gyermekben friss lesz,
mindig friss lesz.

Apám, semmi sem változott:
Új szellemcsordák legelnek rajtunk,
a földbe taposnak,
s nem tudják, e föld az otthonunk!
Döngöli szívünk a végtelen idõ,
a földbe taposnak,
s nem tudják, mi mégis megmaradunk,
mert ez a föld, ez a mi otthonunk.

2011. 03. 22.