Lelki válság

Gavallér János

Lelki válság

Az önön valóságától megfosztott ember, az identitás zavarokkal küzdõ társadalom, mint a test, elõbb-utóbb betegségeket, pszichiátriai tüneteket, mûködési zavarokat produkál. A liberalizált világ, egy olyan erõszakot követ el a tudatalattiban, amely felborítja azt az egyensúlyt, amely biztosította az emberiség számára a végtelen folyamatosságot, vagyis a fa, fa volt, a víz, víz, a virág, virág, a férfi, férfi, a nõ, nõ, az arab, arab, a magyar, magyar minden rendelkezett saját tulajdonságokkal és minden mûködõképesnek bizonyult. A szabadságnak kikiáltott identitás zavar, testi és szellemi koncentrációs problémákat idéz elõ, amely minden emberben teljesítmény visszaesést eredményez. Hogy a tudomány bizonyítja-e a lélek uralta test, ezen mûködésmechanizmusát, az lényegtelen, mert a teljesítménykövetkezmény, a betegségek sokasodása, a rák-gomba burjánzása mind bizonyítja, hogy az immunrendszer átlagban gyengül. (A statisztika világában csak statisztikai adatokkal lehet meggyõzni a statisztikusokat, hogy a statisztika nem ér semmit!) A kétségek közé sodort elme, a központirányító lélektõl, nem kap instrukciókat arra nézve, hogy milyen programmenühöz csatlakoztathatja életgenerátorait, így több szálon, több identitást futtat egyszerre, vagyis roncsolja az egységes energia mezõt.

Minden mindennel összefügg – áll a világtudomány elõtt felállított Isten, megdönthetetlenül-, és minden változás mindenben változást idéz elõ. A nagy társadalmi változások, így a „lehetõségek hazája” is csak egy igazságferdítés által kihasznált érdek-erõfitogtató hazugság, mivel nem teremthetõ úgy jólét, hogy az át ne hágná a viszonyrendszeren alapuló mindenség szabályait, azaz fel ne borítaná a mûködésbiztosító egyensúlyt. Jelenleg a világot irányító gazdaság, politikai nézet, bankvilág (Bildenberg-csoport), vagy bármilyen strukturális rendszer ott van tévedésben, hogy mihelyt kialakul a megkérdõjelezhetetlen fölénye, azonnal mûködésképtelenné teszi önmagát (Lásd: Az USA vezetõ szerepe a világban, amint megkérdõjelezhetetlen vezetõ, egy pólusú lett a világ, minden hibája, túlsúlya önmaga bomlasztójává tette.). Az idõ megjósolhatatlanul egyoldalú dimenzió ahhoz, hogy egy-egy gazdasági teória meghatározza az emberélet minõségét, kimutatható változást idézzen elõ pszichikai hatások nélkül, így az irányított életérzés, a skatulya-kaszt felhatalmazottnak tekinti magát az emberiség normaprezentációjára. Azaz zsákutcában gyorsít a világelit.

A káosz-lehetõség pillanatnyilag rózsaszínre festi a zavarosban halászó vadkapitalizmus spekulációs guruinak az eget, de hosszútávon pontosan csapdát ásnak önmaguknak, mivel a felülírhatatlan erkölcsi normák az emberi alázatra épülve esélyegyensúlyt kell, hogy szüljenek a testet irányító központban, ám a spekuláció épp a fordítottját idézi elõ. A testi reakciók a lélekegyensúlyon múlnak. A rendszerváltásnak titulált gazdasági szemfényvesztés, a remény napról-napra történõ leértékelése, azaz a felelõtlenség hitelesítése –az idõdimenzió tükrében-, ahhoz köti a lelki tönkretételt, aki fémjelzi átfogóan a kort (a mi esetünkben a Fideszhez, a többi párt, az idõdimenzióban degradálja önmagát). A társadalom reakcióképessége egyenes arányban nõ azzal, ha illúzióhazugságokkal (cirkusszal) van ébren tartva, de teljesítõképessége fordított arányban romlik, így a „kizsákmányolhatóság” rohamosan csökken, az egészsége depressziós-diffúzió által dühkitörésekben fog megnyilvánulni: Az „emberi minõség” leértékelõdik.

A liberalizáció által, identitástól megfosztott ember irányíthatatlanná, mûködésképtelenné teszi az egymás mellett élés, az egymás kiegészítésén alapuló életet. A kommunikációs hatásvadászat, a modern cirkusz elnyújtja az egyensúlyt vesztett társadalmak összeomlását, de az állandó inflációs-manipuláció, a szolgáltatások, az élelmiszer árak vissza-visszatérõ drágulása, az infrastrukturális kiszolgáltatottság depresszió növelõ hatása elõbb-utóbb romba dönti a tervstatisztikára épülõ globalizációt. Hazánkban ráadásul évtizedek óta a hazug és korrupt szocializálódás az erkölcsi norma, legfeljebb titkosításokhoz fordul az elit, annak érdekében, hogy hatalmi mámorában tovább fürödhessen. Tisztában vannak-e professzoraink, docenseink, dékánjaink azzal az egyszerû valósággal, hogy a tanítványok azonosulnak az oktatók életvitelével, vagyis a jelen nemzedék, az elitkaszt oktatóiktól sajátították el az erkölcsi normákat, ami megállíthatatlan áramlatként söpör végig a társadalmon a legutolsó piti tolvajig. Azaz mindenki elfogadhatónak ítéli meg a lopást, kacsintósjános országlása óta, mivel se az a párt, se azok a személyek nem lettek felelõsségre vonva a lélekromboló gyakorlat miatt.
A nyolc évrõl szónokló kommunikációs fogás nehogy rosszul süljön el! Ugyanis ez azt jelenti, hogy a privatizáció, az Antall, a Horn és az elsõ Orbán kormány megfelelõen látta el feladatát, ha viszont törvényileg és társadalmilag elfogadható az, hogy az elõzõ rendszer mûködtetõi a következõ rendszer haszonélvezõi, akkor a gátlástalanság gyalázatában megrothad a lélek.

Trükkök százai sem billenthetik a serpenyõ nyelvét egyensúlyba, ha a gyakorlat azt bizonyítja, hogy napról-napra kilátástalanabb egy nemzet helyzete, ugyanakkor egy olyan számmisztikai bankspekuláció uralja a nemzetgazdaságot, amely a végtelenben sem képes egalizálni az adósságainkat. A mindennapi élet azért képtelen a megelégedettség életgenerátorát, a lelket kiegyensúlyozni, mert a számmisztika távol áll a megdönthetetlen valóságtól, a gyakorlattól. Az élet olyan súlyos ferdülésen megy keresztül, amely az összeomlás felé kormányozza a társadalmat. A slamasztika színezése idejét múlt diktátum.
A problémák sziszifuszi görgetése nem vezethet eredményre, miközben emberek állatokat megalázó körülmények között élnek (Vajon Hegedûs Zsuzsa kutyája, vagy egy hajléktalan él jobb körülmények között?). A döntéshozók kötelessége visszaadni az emberi élet méltóságát, ezzel elõsegíteni az egységes energia mezõ mûködését, a lélektisztaságra épülõ erkölcsös életet.

2011. 03. 02.